Báthory András
A nádor mostohafivére, aki a mohácsi csata idején Szatmár vármegye ispánja volt.[1] Személyével érdemes közelebbről is megismerkedni, mivel az ütközetben – tekintélyes nagyságú csapatával az első hadoszlopban harcolva – ecsedi Báthory András vágtatott vissza II. Lajoshoz a meglepően jó hírrel: a magyar sereg győzött, és a király kezdje meg a menekülő török sereg üldözését! Vajon igaz lehetett-e a jó hír, mennyire lehetett bízni a szatmári ispán szavában? Báthory Andrásnak Mohács előtt nem egyszer meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással, sok volt a rovásán. Hazudott, csalt, pénzt hamisított, lopott, részt vett a saját testvére elleni politikai összeesküvésben és embert ölt. Ezért meglepő, hogy végül az ő hírének hatására vonult a török tüzérség torkába a király hadrendje. Öt évvel a parasztháború után a király perbe fogta Báthory Andrást, amiért jogtalanul szedett be kártérítéseket az 1514-es események ürügyén.[2] 1519-ben (a bácsi országgyűlésen hozott végzések értelmében) elvették tőle a szabolcsi ispánságot, mivel egy ember nem állhatott több megye élén (pozícióhalmozás).[3] 1521-ben (Nándorfehérvár elvesztésekor) üzent a királynak, hogy már nem áll módjában utolérni a fősereget, ezért nem vett részt a hadjáratban.[4] Andrást 1523-ban a saját testvérei, Báthory István nádor és Báthory György lovászmester panaszolták be birtokháborítás miatt a királynál.[5] Perényi Gábor ugocsai ispán is panaszt emelt ellene, amiért a jobbágyait Báthory András kalodába zárja, öli, és jogtalanul kompot építtetett Meggyes oppidum közelébén, ahol illegális jövedelmet hajt.[6] Pénzrontással és pénzhamisítással is vádolták őt Mohács előtt.[7] Térjünk vissza a mohácsi csata egyik legfontosabb mozzanatára, a jó hírre: „És már röpül is a királyhoz Báthory András, hogy az ellenség hátat fordít, a győzelem a miénk, az előnyomuláson a sor, és hogy támogassuk a mieinket, akik a megfuttatott ellenséget üldözik.”[8] Bár adataink nincsenek, logikusnak látszik Gyalókay Jenő hadtörténész következtetése – amit napjainkban B. Szabó János is hangsúlyoz –, hogy Báthory Andrást a csata első fázisában támadó Tomori utasíthatta arra, hogy a második hadrendet – és vele együtt II. Lajos királyt – a menekülő török sereg üldözésére parancsolja.[9] Ez a kérdés még rekonstruálásra szorul, mivel csak Brodaricstól tudunk a jelenetről, és ezért az is bizonytalan, vajon ki utasíthatta Báthoryt arra, hogy lovagoljon vissza a királyhoz. Mivel Báthory András királyi tanácsos is volt, akár önállóan is hozhatott effajta döntést. Brodarics leírása szerint Báthory nem abban a harcrendben helyezkedett el, ahol Tomori, így kétséges, hogy a harc folyamán hogyan találkozhatott egymással a két történelmi szereplő. Mikor a király hadrendje negyed óra múlva odaért a kérdéses helyre,[10] ahol az első hadrend „győzelmet” aratott, a győztes ütközettel szemben egészen más helyzet tárult II. Lajos hadoszlopa elé: „Rohanunk tehát árkon-bokron, de amikor arra a helyre értünk, ahol kevéssel előbb a harc folyt, hát ott a mezőn szanaszét heverni láthattad a mieink közül soknak, az ellenségből még többnek a holttestét.”[11] Mikor a második hadrend odaért az állítólagos „győzelem” helyére, éppen ekkor kezdett inogni, menekülni a jobbszárny, amely magára hagyta a király hadrendjét.[12] „Egy teljes órán át tombolt az ágyútűz, melybe beleirányították magukat a magyarok, nagy veszedelmére a püspököknek, főuraknak és jeles személyeknek.”[13] Az ágyútűzbe, és az ágyúk mellett tartózkodó janicsárok jóval pontosabb puskatüzébe „beleirányító” Báthory Andrással és alakulataival nem találkozni többet a csata folyamán.[14] Báthory elmenekült a „győzelem” elől, és legközelebb Tokajban tűnt fel, a Szapolyai vajda által meghirdetett őszi részországgyűlésen.[15]
[1] 1499-től látta el a megye ispáni feladatait. Botlik: „De vidua” i. m. 31., 51.
[2] MNL. OL. Dl. 82525.
[3] MNL. OL. Dl. 82521.
[4] MNL. OL. Dl. 25629.
[5] MNL. OL. Dl. 23792.
[6] MNL. OL. Dl. 7185.
[7] Kulcsár: A Jagelló-kor i. m. 194.
[8] Brodarics Me. i. m. 42.
[9] Gyalókay Jenő: A mohácsi csata. In. Mohácsi emlékkönyv 1526. Szerkesztette: Lukinich Imre. Bp., 1926. 231. B. Szabó János: A mohácsi csata és a hadügyi forradalom II. rész. Hadtörténelmi Közlemények 118. 2005. 3. sz. 783.
[10] Gyalókay Jenő hadtörténész negyed órával számolt. Uo. 232.
[11] Brodarics Me. i. m. 42.
[12] Uo.
[13] Ismeretlen szerző jelentése Pettauból, 1526. szeptember 20-án. Botlik: VIII. Henrik i. m. 65.
[14] Gyalókay: A mohácsi csata i. m. 233.
[15] Barta: A Sztambulba i. m. 23.