1526. március (Böjtmás hava)

 

Március elején                  Felső-magyarországi bányászfelkelés. Mintegy négyezer bányász megrohamozza, és részben felgyújtja Besztercebánya erődjét, fegyvertárát és polgári házait.[1] (–> Április 3., április 13. és augusztus 3.)

Március 1-jén                    II. Lajos király utasítja a somogyi Szent Egyed egyházi konvent joghatóságát, hogy járjon el a Nyulak-szigetén (mai nevén Margit-sziget) élő apácák panaszának tárgyában. Az apácák Cserhát nevű, Somogy vármegyei birtokát illetéktelen személyek háborgatták, a szántót, szőlőt felbolygatták, ezzel jelentős kárt okoztak az apácáknak.[2]

Drágffy Anna Egervárról tájékoztatja Pekry János sztenicsnyaki várnagyot, hogy búzát tudott küldeni a várba, de zabot nem, mert mindenhol hiány van belőle.[3]

                                               Barnabás, gyalui plébános a Kolozs vármegyei szőlőjét Szalánkeméni Bálintnak ajándékozza.[4]

Március 2-án                     Szalkai László esztergomi érsek Budán rendezi a Bornemissza János budai várnagy és pozsonyi ispánnal fennálló tartozását.[5]

Március 3-án                     A Budán tartózkodó Drágffy János országbíró előtt Vértessy Miklós titeli prépost hat ügyvédet (többek közt Várkonyi Ambrus deákot) vesz alkalmazásba határozott, egy évre szóló időtartamra.[6]

Március 4-én                     Szalkai László esztergomi érsek, fő- és titkos kancellár lemond a kancellária vezetéséről, és Burgio pápai nuncius nyomására átadja a királyi pecsétet Szalaházy Tamás veszprémi püspöknek.[7] (<– Január 28.) A kancellár utódja Brodarics István lesz. (–> Március 11.) Szalkai László „tekintélyének nagy része továbbra is megmaradt, és az ügyeket az ő akarata irányította.”[8]

Március 5-e előtt             Tomori Pál kalocsai érsek találkozik a börtönbe vetett, és 1520 óta Magyarországon raboskodó török követtel, Behrámmal. Tomori leveleket írat a török csausszal[9] a fegyverszünet vagy béke ügyében, és azt ígéri a szultán bebörtönzött követének, hogy sikeres tárgyalás esetén szabadon engedik.[10]

Március 5-én (hétfőn)   Zabláth Lőrinc – Trencsén vármegye alispánja és Bajmóc várának várnagya – örökjogon eladja Trencsén városban álló kőházát egy német nemesnek.[11]

Március 6-án                     A Budán tartózkodó Drágffy János országbíró előtt megjelenik Szapolyai György szepesi ispán Chobor Gáspár nevű megbízottja, aki a Szalkai László esztergomi érsek által Szapolyai Györgynek elzálogosított Nyitra vármegyei tizedek ügyében rendelkezik.[12]

Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg parancsot ad Hans Katzianernek, hogy a török veszélyre való tekintettel fogadjon zsoldjába (egész évre) 500 horvát lovast 2 forint 80 krajcáros hópénzzel, valamint 100 nehézlovast 8 forintos hópénzzel és 200 huszárt Szlavóniából 3 forintos hópénzzel, továbbá 200 puskás gyalogost szintén 3 rajnai forintos hópénzzel.[13] Továbbá a főherceg felhatalmazza Katzianert, hogy a kapitányi poszt vállalása ügyében tárgyaljon Niklas Graf zu Salmmal. (–> Március 23.)

Március 7-én                     Böjtközép.[14]

Az erdélyi nemesség tartománygyűlése Enyeden.[15] (–> Április 3.)

II. Lajos király Budáról kelt levelében tájékoztatja Bártfát, hogy a magas összegre rúgó cenzus jövedelem[16] tisztázásának ügyében Baragy Bernát királyi kamarást küldi a városba.[17]

Március 8-án                     Sáros vármegye tanúsítja, hogy – Sebesi Tamás és Sebesi István kérésére –Razlavicai Miklós szolgabíró vezetésével vizsgálatot rendelt el a sebesi vár tetejének javításával kapcsolatban.[18]

Március 9-én                     Krzysztof Szydłowiecki lengyel kancellár tájékoztatja Albert porosz herceget, hogy a magyar királyi udvar már nagyon közel áll ahhoz, hogy megegyezzen a Fugger-családdal a felvidéki bányák kitermeléséről. A lengyel kancellár bízik abban, hogy nemsokára létrejöhet a szerződés.[19] (–> Március 25. és április 15.)

Habsburg Mária királyné Budáról írott levelében kéri János soproni papot, hogy királynéi kamarását, Ciráki Ferencet – szolgálataira való tekintettel – iktassa be a korábban megbeszélt javadalmakba.[20]

Március 10-én                   A vasvári káptalan jelenti II. Lajos királynak, hogy Erdődy Péter panaszának tárgyában kézbesítették az idézést – a felperes birtokán, nagy értékben elkövetett hatalmaskodási ügyben – Nádasdy Tamás királyi titkárnak, zalavári apátnak valamint Nádasdy zalavári várnagyának, szentbalázsi Zele Balázsnak.[21]

Március 11-én                   Brodarics István pécsi prépostot hivatalosan is kinevezik kancellárnak,[22] a királyi pecsétet azonban – Brodarics tudta nélkül – még sokáig használja a tisztségről lemondatott esztergomi érsek. (<– Január 28. és március 4.) A kancellárt egyúttal kinevezik szerémi püspöknek.[23] A korábbi szerémi püspök, Macedóniai László pécsi prépost lesz.[24]

Március 12-én (hétfőn) Brodarics István kancellár Budáról küld levelet VII. Kelemennek, és a háláját fejezi ki a pápának, amiért Burgio nuncius útján támogatta őt a kancellári poszt elnyerésében. (<– Március 4.) Brodarics reméli, hogy kiérdemli a bizalmat, ugyanakkor a nem szűnő szembetegsége és egyéb „nyavalyája” miatt még nem tudja ellátni a munkáját.[25]

Szapolyai János erdélyi vajda megparancsolja a segesvári tanácsnak, hogy a török elleni hadjáratra szereljenek fel két ágyút – a hozzájuk tartozó lőszerrel és puskaporral –, és azokat március 25-re juttassák el Szászsebesre.[26] (<– Február 25.)

Csabi István a vasvári káptalan előtt nyugtát bocsát ki, melyben a Werbőczy István nádor által (hatalmaskodás és kártétel miatt) megítélt összeget kifizeti Szécsi Tamás részére.[27]

Palinay György boszniai püspök Varasdról ír beszámolót Tomori Pál érsek-főkapitánynak. A püspök a hozzá beérkező hírek alapján jelenti, hogy idén a szultán személyesen indul el a Magyarország elleni hadjáratra, és semmi sem hátráltatja ebbéli szándékában. (<– Január 18.) Nándorfehérvárra már 13 tevével nagy láncokat hoztak, és a Nikápolyban állomásozó török folyami hajóhadat is felkészítették az útra. Az érsek figyelmébe ajánlja a magyar udvarhoz hű Bakics Pált, aki szerint a szultán támadásának célpontja Buda lesz.[28] (–> Szeptember 12.)

Március 13-án                  Szapolyai János erdélyi vajda Enyedről tudatja az erdélyi Fehér vármegyével, hogy a lehető leggyorsabban ki kell hirdetni a megye nemeseinek részére a gyűlésen hozott határozatokat, és a hadiadót azonnal el kell juttatni a kincstartó adószedői részére.[29] (<– Március 7.)

Március 14-én                   II. Lajos a Budán kelt oklevelében utasítja a zalai konventet, hogy a Terjék István részére tartandó tanúvallomáson ezúttal pontosan jegyezzék fel a peres ügyben megjelent szomszédok neveit.[30]

Március 15-én                   II. Lajos meghagyja Benedek kapornaki apátnak, a zalai konvent küldöttének – aki legutóbb elmulasztotta feljegyezni a szomszédok neveit Terjék István peres ügye kapcsán –, hogy tegyen tanúvallomást a konvent előtt.[31]

                                               Kapi László a sárosi konvent előtt tiltakozik Kapi Menyhért ellen, aki – László állítása szerint – több jobbágytelket is elfoglalt a Sáros vármegyében levő birtokán.[32]

Március 16-án                  Szapolyai János segélykérő levele II. Lajos királyhoz. (–> Március 21.)  Az erdélyi vajda Szászsebesről jelenti, hogy a törökök hajóhidat hoznak magukkal a soron következő hadjáratukra, és biztos abban, hogy először Brassót és Szebent akarják megostromolni. (<– Február 25.) Szapolyai kéri a királyt, hogy küldjön puskával felszerelt gyalogosokat, nehézlovasokat és ágyúkat, mert mindezekből hiányt szenvednek. A szászok nem akarnak nyílt mezőn harcolni, ők csak a városaik falain belül hajlandóak fegyvert fogni.[33]

Március 17-én                   Burgio pápai nuncius jelentése a magyar politikai elitben zajló változásokról: „Én, aki tudom, hogy Magyarország sorsa három hivatalnok kezébe van letéve: a kancelláréba, a kincstartóéba s a nádoréba, én látom a legjobban, hogy ilyen király mellett, amilyen II. Lajos, e tisztviselők nélkül semmi jót nem lehet csinálni.”[34]

                                               Brodarics István kancellár Budáról ír VII. Kelemen pápának. Brodarics szorgalmazza, hogy a kincstartói cím arra megfelelő, egyenes és becsületes ember kezében legyen, ezért erre a posztra Tomori Pál kalocsai érseket javasolja. (–> Április 19.) Brodarics kéri a pápát, hogy tartóztassa fel a Magyarországról távozni készülő Burgio nunciust, mert nagy szükség van az áldozatkész munkájára.[35]

Újfalussy Mátyás száztíz régi, „jó pénzért” eladja két, Nyitra vármegyei birtokát Marovszki Györgynek. Az adás-vételi szerződést május végén II. Lajos király megbízásából lemásolják, átírják.[36]

Március 18-án                  Zsámboky János – a híres orvos és műgyűjtő Zsámboky János apja – Marienburgból tájékoztatja Albert porosz herceget, hogy személyes barátja, a lengyel Mikołaj Nipszycz – januári látogatása után – ismét a budai királyi udvarba készülődik követségbe, és a soron következő napok valamelyikén indul Magyarországra.[37] (<– Január 19.) (–> Március 25.)

Herepey Gergely – négy leánya: Katalin, Potenciána, Magdolna és Fruzsina nevében is – kétszáz forintnak megfelelő, „jó magyar ezüstért” eladja a Kolozs vármegyei berendi birtokrészét Sárdi Budai Gergelynek és feleségének, Margit asszonynak.[38]

                                               Sombori Péter és Sombori Benedek a kolozsmonostori konvent előtt „bizonyos kényszertől indíttatva”[39] négyszázötven régi, „jó magyar ezüst forintért” zálogba adja a Doboka vármegyei Őrmezőn lévő birtokrészüket Drágffy János országbírónak.[40]

Március 19-én (hétfőn) Werbőczy István nádor Vas vármegye hatóságával nyugtatja Nádasdy Ferencet, Nádasdy Lászlót és Szécsi Tamást – Vas vármegye ispánját –, hogy mindennemű kártétel megfizetésre kerül – Gálffy Tamás által –, amit a legutóbbi peres ügyükben a hatóság elé felterjesztettek.[41]

Március 20-án                  Tomori Pál kalocsai érsek tájékoztatja a Visegrádon tartózkodó II. Lajos királyt a közelgő török veszélyről, a szultán készülődéséről és Magyarország elleni terveiről. (<– Január 28.) (–> Április 13.) „És tudatta vele, hogy saját erői elégtelenek az ellenség visszaszorítására, s hogy az ellenségnek a Száván – Nándorfehérvárnál – való átkelését megakadályozandó gyorsaságra van szükség, és hogy ha idejében hozzálátnak, jóllehet nehéz, mégsem teljesen lehetetlen küldetés.”[42] (–> Március 26.)

Czobor János és testvére, Anna tiltakozást nyújt be a pozsonyi káptalannak, mert az általuk birtokolt Éleskő várába Korlátkövy Péter királyi udvarmester –a káptalan hivatalos emberével – beiktatta magát, és a végrehajtásnál – fenyegetésképpen – még a kardját is kivonta.[43]

Március 21-én                   II. Lajos király Keglevics Péter horvát főnemesnek jelzi, hogy az elhunyt vránai perjel, Baracs Mátyás helyére Tahy Jánost (korábbi bánt) javasolja. Az uralkodó a nemrég ostromlott Csáktornya várának felújításáról kérdezi Keglevics Pétert.[44]

II. Lajos király Budáról írott levelében kéri Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg támogatását a török elleni harcban. A király megemlíti, hogy Szapolyai János erdélyi vajda jelentése alapján a török célpontja Erdély lesz, ezért a vajda segítséget kért a budai királyi udvartól.[45] (<– Március 16.) (–> Március 25.)  

                                               Radu havasalföldi vajda székhelyéről, Tirgovisțe városából tájékoztatja II. Lajos királyt, hogy Bartolomeus személyében követet indított hozzá Budára. Radu kéri a magyar királyt, hogy adjon hitelt a követ szavainak.[46] (–> Május 6-a körül.)

Március 22-én                   Brodarics István Budáról írott levelében köszönetet mond Habsburg Ferdinándnak, amiért az osztrák főherceg támogatta a jelölését a kancellári pozíció betöltésére.[47] (<– Március 11.)

Március 23-án                  Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg Tübingenben kelt levelében utasítja az udvari tanácsot és kamarát, hogy abban az esetben, ha Niklas Graf zu Salm nem vállalja a török elleni hadjárat kapitányi kinevezését, ajánljanak erre a feladatra alkalmas személyt.[48] (<– Március 6.) (–> Március 27.)

II. Lajos király felszólítja Tomori Pál kalocsai érseket, hogy járjon el az előtte panaszt tett Kisvárdai János ügyében, mert az 1514. évi parasztháború óta nem rendezték a kárát, amit Bodrog vármegye hatósága annak idején fel is mért, de kártérítést immár tizenkét éve nem kapott.[49]

Március 24-én                   II. Lajos király köszönetet mond VII. Kelemennek, amiért törődik Magyarországgal, és a pápa Burgio báró személyében meghosszabbítja a nunciusi megbízást, mert a személyesen – Budán – tartózkodó követ jobban intézkedhet a török elleni hadjárat ügyében. A cseh- és magyar király reméli, hogy béke lesz az európai fejedelmek között, és Nyugat-Európa vezetőinek figyelme végre a Magyarországot fenyegető veszélyre irányulhat. (<– Január 14.) II. Lajos sürgeti is a pápát, mert a veszély – ahogyan azt VII. Kelemen már Burgio nuncius és Tomori Pál érsek leveleiből megtudhatta – nőttön nő.[50]

Ung vármegye joghatósága Kapos mezővárosból nyilatkozik Pinkóczy Bertalan botfalvai ingó és ingatlan vagyonának kérdéséről.[51]

Március 25-e körül          A zalai konvent bizonyítja, hogy II. Lajos király március 15-én kelt parancslevele értelmében Benedek kapornaki apát azt vallotta, hogy a – Szántó Imre özvegye – Márta úrnő javára történt ítélethirdetésen Terjék István nem volt jelen, és nem íratta össze a szomszédok neveit.[52]

                                               A kis kancellária[53] kibocsátja a horvát végeken szolgáló Orlovics Gergely és Krusics Péter zenggi várnagy tételes fizetési jegyzékét.[54]

Március 25-én                   Virágvasárnap.[55]

                                               II. Lajos király – a küszöbön álló török támadás miatt – segélykérő levelet küld VIII. Henrik angol királynak.[56] (<– Február 25.) (–> Június 21.)

                                               II. Lajos király segélykérő levelet küld Habsburg Ferdinánd osztrák főhercegnek. Március 24-én leveleket hoztak Budára Szapolyai János erdélyi vajdától, aki beszámolt arról, hogy a török szultán hidat akar veretni a Dunán, és semmi kétsége afelől, hogy megtámadja Erdélyt vagy Magyarországot. (<– Március 21.) (–> Május 24.) II. Lajos bízik a rokonai – Ferdinánd és V. Károly császár – hadi erejében, és reméli, hogy mielőbb támogatják Magyarországot a török elleni harcban. (–> Július 15.) Egyúttal pénzt kér a cseh gyalogosok zsoldjára is.[57]

Krzysztof Szydłowiecki lengyel kancellár tájékoztatja Albert porosz herceget a magyarországi fejleményekről. Mikołaj Nipszycz lengyel követ visszatért Budáról Lengyelországba, és a kancellár magyar barátainak – többek közt Thurzó Elek – leveleit vitte magával. (<– Március 18.) A lengyel kancellár tolmácsolja Szalkai László esztergomi érsek üdvözletét a porosz hercegnek, illetve beszámol arról, hogy a magyar királyi udvar és a Fugger-család megállapodására hamarosan sor kerül. (<– Március 9.) (–> Április 15.) Másrészt örömmel jelenti a kancellár, hogy Magyarországról elhozták neki I. Szülejmán arcképét, a török szultán egyik hitelesnek vélt ábrázolását.[58]

Ecsedi Báthory István felesége, Zsófia mazóviai hercegnő Babócsáról (a Báthory-család birtokáról) ír levelet I. Zsigmond lengyel királynak. A hercegnő – többek között – a lengyel király támogatását kéri a nádori posztról leváltott férje számára, hogy a hivatalát visszaszerezhesse.[59]

Március 26-án (hétfőn) „A királyi tanács óvás formájában kijelenti, hogy ha az ország elvész, tagjait azért felelősség nem terheli.”[60] A tanács heves vitával elfogadja, hogy a tavaszi országgyűlést Budán tartassák meg. (–> Április 24.)[61]

Brodarics István kancellár reméli, hogy megérdemli VII. Kelemen pápa bizalmát, amiért őszentsége támogatta őt a kancellári pozíció elnyerésében; ugyanakkor Budáról írott levelében szabadkozik is, amiért az elhúzódó szembetegsége következtében még mindig nem tudja ellátni a kötelezettségeit. Beszámol a Macedóniai László után örökölt szerémi püspöki cím megszerzéséről is.[62] (<– Március 11.) (–> Július 27.)

                                               Habsburg Ferdinánd főherceg Tübingenben kelt levelében felszólítja II. Lajos királyt, hogy a török veszélyre való tekintettel ő is küldjön valamennyi erősítést a horvát végekre.[63] (<– Január 30.) (–> Május 29.)

                                               Nagy László és Pálos György titeli várnagyok jelentik Vértessy Miklós titeli prépostnak, hogy a vár nagy veszélyben van: a török erők egy része már Nándorfehérvárnál állomásozik, és csapataik nagy előkészületeket tettek a Dunán. (<– Március 20.) A várnagyok sürgetik a prépostot, hogy II. Lajos királytól azonnal kérjen legalább száz gyalogos katonát a vár védelmének megerősítésére.[64] (–> Március folyamán.)

Március 26-a után          A zalai konvent tájékoztatja II. Lajos királyt, hogy Benedek kapornaki apát vallomást tett Botkai Imre özvegye, Márta asszony javára, és az ítélet végrehajtásakor Terjék István nem volt jelen, és a szomszédok neveit nem íratta fel.[65]

Március 27-e előtt           Nándorfehérvárra tizenhárom – hídépítéshez szükséges láncokkal felmálházott – teve érkezik, amellyel a törökök a folyami átkelők építését tervezik.[66]

Március 27-én                  Tomori Pál – Török Mihály olvasókanonok közvetítésével – ismét beadja a lemondását II. Lajos királynak, és az Alsó-részek főkapitánya visszavonul Kalocsába, hogy megerősítse az érseksége védelmét.[67] (<– Január 12.) „Mivel tehát mi onnan [Budáról] üres kézzel és teljességgel minden gondoskodás nélkül, sőt botránnyal tértünk vissza, úgy ítéltük meg, megéri a fáradságot, hogy inkább itt, kalocsai egyházunk közelében becsülettel álljunk meg, és elhatároztuk, hogy sehová azon alsó részekre le nem ereszkedünk. Egyrészt amiatt, mert nagy tartozásokat halmoztunk fel a hadinépek és ama végek megtartása érdekében, éppen ott módfelett igen sokan akadnak, akiknek tartozunk…”[68] (–> Április 9.)

                                               Burgio pápai nuncius jelenti, hogy II. Lajos király és udvara nagy nélkülözéssel létezik, ezért a küszöbön álló háború kiadásaira nem lesz anyagi fedezete. „A király ugyanis olyan szűkösen él, hogy még mindennapi élelmére is hol ettől, hol attól kell a pénzt összekéregetnie; sőt már oda jutott, hogy nem akad többé senki, aki hitelezne neki. Én kölcsönöztem neki az őszentsége által küldött segélypénzből 1000 forintot ebben a devalvált pénzben, s máris elköltötték és megették az egészet… […] Szapolyai János Erdély védelmére kér katonát és pénzt a királytól, a királynak viszont egyetlen reménye, hogy majd Erdélyből szerez pénzt. […] A kalocsai érsek már tizenegy hónap óta egy fillért sem kapott az udvartól zsoldra, sem lovasai, sem gyalogosai, sem naszádosai[69] számára, úgyhogy eddig barátai és egyháza pénzéből tartotta a végek katonáit. […] A horvátok hol a törökkel, hol Ferdinánd osztrák főherceggel tárgyalgatnak.”[70]

Niklas Graf zu Salm helyett Jurisics Miklós lesz a Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg által felszerelt és zsoldban tartott horvát-szlavón különítmény parancsnoka, bár a horvát lovassági egységeket továbbra is Hans Katzianer vezényli.[71] (<– Március 23.) (–> Április 8. és április 11.)

                                               Surányi Kristóf, Nyitra vármegye alispánja száz forintnak megfelelő huszonöt márkában elmarasztalja Rudnai Péter alperest, amiért Rudnai Oszvald birtokrészeit a zálogjog ellenére elfoglalta, és ezzel hatalmaskodást követett el.[72]

Március 28-án                  A budai káptalan bizonyságlevele arról, hogy II. Lajos ítéletlevelének értelmében – az alperes Derencsényi Miklós ellenében – bevezették Zabari Benedekné Katalint és Tárkányi Lászlóné Annát a Nagykőrös mezővárosban levő birtokrészbe.[73]

                                               A somogyi konvent előtt tett közös nyilatkozatban, az ecsedi és somlyói Báthoryak nevében, a Tóti Lengyel családot eltiltják a szigligeti vár elfoglalásától.[74]

Március 29-e előtt           Szávaszentdemeter török ostromát nagy nehézségek árán visszaverik a védők. Az összes végvidéki kapitány és jajcai bán beadja a lemondását a királynál.[75]

Március 29-én                   Zöldcsütörtök (vagy nagycsütörtök).[76]

II. Lajos király elrendeli, hogy a jobbágyok egyötöde fogjon fegyvert.[77] (–> Július 31.)

                                               II. Lajos király értesíti Batthány Ferenc bánt, hogy a török elleni hadjárat miatt Szent György napjára (április 24.) országgyűlést hirdetett; ugyanakkor kéri a bánt, hogy emiatt ne utazzon Budára, hanem kezdjen hozzá a hadsereg toborzáshoz, és szervezze meg a horvát-szlavón nemesség felkelését.[78] (–> Május 26.)

                                               Koda Mihály – és gyermekei: Benedek, Ilona és Márta – valamint Koda Gergely örökjogon eladják boncnyíresi (Doboka vármegye) birtokrészüket Podvinay Pálnak és Jánosnak harminckét forint értékű, jó magyar ezüstpénzért.[79]

Március 30-án                  Nagypéntek.[80]

II. Lajos király birtokadománnyal jutalmazza meg a hozzá és a Szent Koronához hűséges havasalföldi bojárokat, Bani Pervelt és Vizther Nagoe-t. A magyar király az erdélyi Hunyad vármegyei Aldiód város felét (annak minden tartozékával együtt) adományozza a bojároknak.[81]

Március 31-én                   A Trencsénben tartózkodó Szapolyai György szepesi ispán megparancsolja Derencsényi Miklós tornai várnagynak, hogy alvárnagyát, Pápocsi Miklóst szólítsa fel, hogy jogtalan adókkal és bírságokkal ne terhelje tovább az ináncsi jobbágyait.[82]

Március folyamán          Jahjapasa-oglu Báli szendrői szandzsákbég (és Nándorfehérvár parancsnoka) Titel várát ostromolja. (Nagy László és Pálos Gergely várnagyok sikerrel verik vissza az ostromot.)[83] (<– Március 26.)

                Tomori Pál kalocsai érsek Péterváradra utazik, hogy megerősítse a várat, katonát és élelmet szállítson az erődbe. (<– Március 27.)

 

Oldal: 1526. március
1526 Magyarországa és az 1526. évi mohácsi csata - Botlik Richárd - © 2008 - 2025 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat