1526. július (Szent Jakab hava)

 

 

Július 1-jén                         Ibrahim pasa szakadó esőben tart hadi szemlét a szávai hídfőnél.[1]

                                               Tomori Pál érsek-főkapitány Péterváradról ír levelet II. Lajos királynak. „Alapos a gyanúm, hogy keserű hangú leveleim és szavaim okolhatók azért, hogy itt éheznek felséged katonái. Ha nem kapnak egyhamar utánpótlást, nem tudom, mi lesz. Bármit tett is eddig felséged, itt az ideje, hogy megfontolja, hol, hogyan s miképp akarja a császárt várni, s hogy ezt közölje velem. Mert tudnia kell szent felségednek, a hidat a császár nem azért verette, hogy vásárt tartson. […] Szinte minden héten küldtem levelet felségednek, de felséged és az urak még a lovak lábát sem patkoltatták meg.”[2]

Július 2-án (hétfőn)        Sarlós Boldogasszony ünnepe.

Az oszmán sereg megkezdi az átkelést a Száva-folyón.[3] Tomori Pál pár száz fős lovassága igyekszik feltartóztatni, késleltetni az átkelést.[4] (<– Június 29.) (–> Július 5.)

A tavaszi országgyűlésen megszavazott, török elleni hadjáratra felállítandó sereg tolnai gyülekezőhelyén senki sem jelenik meg: „már nemcsak elérkezett, hanem el is múlt a tolnai gyülekezőre kitűzött idő, és még senkiről sem hallatszott, hogy odajött volna, és úgy látszott, valamennyien a királyt figyelik, nehogy előbb érjenek Tolnára, mintsem az ő ottlétéről értesültek.”[5] (<– Május 8.) (–> Július 13. és augusztus 6.)

                                               A nyitrai káptalan bizonyságlevele arról, hogy az előttük megjelent Saági István 16 magyar forintért elzálogosította a Nyitra vármegyei Thorozmel nevű birtokát Forgách Miklósnak és Forgách Zsigmondnak.[6]

Július 3-án                          Batthyány Ferenc horvát-szlavón-dalmát bán és királyi pohárnokmester II. Lajos király előtt tesz végrendeletet, és erről a rendelkezésről oklevelet írat a királlyal. Mivel a bán az összes rokonát elveszítette, és eddig feleségétől, Svetkovics Katalintól sem született utódja – valamint a közelgő hadjárat miatti veszély is fokozódik –, ezért Batthyány az oklevélben megnevezett uradalmairól és birtokairól rendelkezik az iratban felsorolt személyek javára.[7]

A vasvári káptalan bizonyságlevele arról, hogy Szarvaskendi Pál – a Sibrik Osváttól kölcsön kapott tizenhat forint biztosítására – zálogba adja három jobbágytelkét: kettőt a Vas vármegyei Korlátfölde, egyet pedig Sárfimizdó helységben.[8]

Július 4-én                          Ibrahim pasa hadi szemlét tart az anatóliai csapatok felett is, majd – a Száván átkelve – Zimonynál tábort veret.[9]

                                               Koppány Gergely gyulafehérvári kanonok familiárisa, Hári Nagy János megtiltja II. Lajos királynak és Szapolyai János erdélyi vajdának, hogy a Hunyad vármegyei Rápolt mezővárost a Gerlistyei-családnak adományozzák.[10]

Július 5-én                          Tomori Pál ismét segítségért könyörög II. Lajos királyhoz, mert a katonái éheznek, és attól tart, hogy mindenki elszökik, ha napokon belül nem érkezik meg a zsold.[11] Az érsek egyúttal korholja a királyt a – nádor által vezetett –segélyhad késlekedése miatt: „Felséged azt írta levele végén, hogy a gázlókat úgy őriztessem, hogy az ellenség ne kelhessen át a Száván ezekre a részekre. Ez mindenki véleménye szerint valóban így is lehetett volna, ha azok az urak, akiket felséged ideküldött, nem rákháton haladtak volna ide lejövet, és ha szent felséged nem hívta volna őket más helyekre.”[12] (<– Július 2.)

                                               A gázlók védelmére küldött Báthory István nádor Pécsről visszafordul, és Budára érkezik, ahol kifejti II. Lajosnak, hogy amíg a király személyesen nem indul el a török ellen, addig a magyar nemesség nem fog felkelni az ország védelméért.[13] A nádor „közömbösséggel vádolta azokat, akik nem akartak harcba szállni, és ezután már a király mellett maradt kísérőnek a hadjárat sikeréért.”[14] (<– Június 29.)

                                               Kaploni László szentgyörgymezei prépost, esztergomi kanonok és Eszéki László zólyomi főesperes, esztergomi kanonok kérik az esztergomi egyházi hatóságot és Lőrinc pápai kiküldött bírát, hogy Szunyogh Lászlót és Mózest közösítsék ki, mert a hitbért és jegyajándékot nem fizették meg Sokorodi István gyermekeinek.[15]

Július 5-e körül                  „Valaki, aki az ellenség szándékát és helyzetét jól ismerte, titkos követ útján arról tudósította a királyt, hogy semmi se volna tanácsosabb, mint ha az erdélyi vajda[16] a havasalföldivel[17] – akinek a király iránti hűsége e tekintetben kipróbáltnak látszott – vagy hátba támadná az ilyesmire nem számító ellenséget, vagy – miközben az egyenesen a király ellen nyomul – ők egyesült sereggel betörnének a katonaságtól üresen hagyott Thraciába.[18] Így ugyanis megtörténhet, hogy az ellenségen vagy rajtaütnek, vagy bizonyára arra kényszerítenék, hogy szándékát felhagyva a saját védelmére visszavonuljon. Ez a tanács eleinte bizonyos okokból, amiket hosszú volna előadni, gyanúsnak látszott. Azután, amikor megtárgyalták az esztergomi érsekkel,[19] és ő helyeselte azt: megparancsolták az erdélyi vajdának Batthyány Orbán által – akit akkor véletlenül éppen Moldvába küldtek –, hogy a tervet alaposan átgondolva, tegye azt, amit az állam érdekében jobbnak lát, és ha úgy tartaná hasznosabbnak, erőit és az erdélyiekét a havasalföldi vajdáéval együtt használja azon helyeken. Nagyrészt ez a dolog okozta azt, hogy maga az erdélyi vajda az ütközet[20] idejére nem érkezhetett meg.”[21] (<– Június 15-e körül.)      (–> Július 18. és július 30.)

Július 6-án                          Hüszrev boszniai szandzsákbég – személyes testőrsége és serege élén – megérkezik Ibrahim pasa zimonyi táborába.[22]

                                               Tomori Pál érsek-főkapitány Péterváradról ír levelet Várday Mihály királyi kamarásnak és Bodrog vármegye ispánjának, amelyben tájékoztatja őt, hogy Szülejmán szultán már Nándorfehérvárnál jár. A kalocsai érsek a levélben kéri az ispánt, hogy július 10-én jelenjen meg a bandériumával, valamint a megye nemességével és a toborzott jobbágyokkal a péterváradi átkelőhelynél.[23] (<– Június 18.) (–> Július 8.)

                                               II. Lajos király tanúsítja, hogy – személye előtt – Lipcsei László hadbírósági eljárást kezdeményezett Dóczy Ferenccel szemben, mert utóbbi a kijelölt időpontra nem jelent meg, és küldöttet sem menesztett maga helyett, hogy tisztázza magát a vádak alól.[24]

Július 7-én                          Ibrahim pasa tábort bont, és folytatja útját Pétervárad felé. A seregben kiosztják a páncélzatokat, és felkészülnek a harcra.[25]

                                               Feljegyzés készül II. Lajos király egyházi kincsek és vagyontárgyak beszolgáltatásáról szóló parancsának selmecbányai végrehajtásáról.[26]

                                               II. Lajos sürgeti Serédy Gáspár királyi titkárt és Csáky Mihály királyi tanácsost, hogy igyekezzenek serényebben gyűjteni az egyházi tárgyakat, ezüstöt és aranyat – tekintettel a közelgő hadjáratra.[27] (<– Június 23.) (–> Július 17.)

Július 8-án                          II. Lajos király „még Budán van, de azt mondja, hogy még e héten táborba száll. Nem tudom, akad-e ember, aki ezt elhiszi neki” – jelenti Burgio pápai nuncius Jacopo Sadoleto pápai titkárnak.[28] (<– Június 30.) (–> Július 9.)

                                               Tomori Pál érsek-főkapitány – fej- és jószágvesztés terhe mellett – parancsolja Bodrog vármegye nemességének, hogy a nemesi és paraszti haddal azonnal vonuljanak Pétervárad felé.[29] (<– Július 6.)

Ibrahim ruméliai beglerbég – az oszmán sereg nagyvezíre – Szalánkeménbe érkezve parancsot ad a vár újjáépítésére.[30]

Július 9-én (hétfőn)        Burgio nuncius jelenti a pulai püspöknek (a Velencében tartózkodó Altobello di Averoldi pápai követnek), hogy II. Lajos király ígéri: július 10-én elindul a török elleni hadjáratra.[31] (<– Július 8.) (–> Július 10.)

                                               II. Lajos király a felmentését kérő Thurzó Elek lemondását nem fogadja el. A kincstartó tevékenységét minden felelősségre vonás alól feloldja. (<– Április 19.)  Thurzó Elek az új kondíciók mellett folytatja a munkáját.[32] (–> Augusztus 10.)

                                               II. Lajos király nyílt levélben tájékoztatja a Magyar Királyság nemesi közösségét, báróit és főpapjait, hogy a közelgő veszélyre való tekintettel az összes királyi jövedelmét ideiglenesen Thurzó Elek kincstartóra ruházta, a bevételek terhére 13 000 arany kölcsönt vett fel, és a királyi sereg ellátását és felszerelését a továbbiakban a kincstartó bonyolítja.[33]

                                               Szülejmán szultán megérkezik Nándorfehérvárra.[34] (<– Június 9.) (–> Július 22.)

                                               Hüszrev boszniai szandzsákbég elfoglalja Ireg várát.[35]

                                               A déli órákban – Báli bég és Ibrahim nagyvezír vezetésével – erős török sereg érkezik az Alapi György várnagy által védett Pétervárad alá.[36] (<– Június 19.) (–> Július 13.)

Július 10-én                        Szülejmán szultán hadiszemlét tart Nándorfehérvárnál. Megérkezik a mintegy 800 sajkából[37] álló török hajóhad a vár alá. A hajóhadra janicsárokat[38] rendelnek Mihál-oglu és Iszkender-oglu Jahsi béggel együtt. Az anatóliai sereg másik fele is átkel a szávai hídon.[39]

                                               „Itt Budán még semmi intézkedés nem történt a király elindulására, pedig kötelessége lenne minél előbb táborba szállania. Csak ígéri a felség, hogy e héten lemegy a török elé. Míg a király nem megy, addig a nemesek sem mozdulnak, az urak pedig szintén nem jönnek, úgyhogy nincs, aki a királyt kísérje. A Felség pedig egyedül menni nem mer, s ha elmegy is, már késő lesz” – jelenti a pápai nuncius Budáról.[40] (<– Július 9.) (–> Július 11. és július 20.)

                                               Részletes összeírás készül Sopron város földbirtokairól.[41]

                                               Kapi László végrendeletet készít a háborúba indulása előtt: ingatlanjait részletesen felsorolja, azokat Soós György atyára – a rendelet végrehajtójára – bízza, valamint összes ingóságát feleségére hagyja.[42]

                                               A leleszi konvent bizonyítja, hogy az előttük megjelent Szerdahelyi László – a küszöbön álló hadjárat miatt – a feleségétől 4 000 forintot kölcsön vett, zálogul lekötötte a Zemplén vármegyei Kövesd várát, valamint kisebb birtokrészeket.[43]

Július 11-én                        Antonio di Giovanni velencei kereskedő jelenti Budáról, hogy II. Lajos azért nem indult el a török elleni hadjáratra, mert Szalkai László esztergomi érseket várja, aki azt ígérte a királynak, hogy július 11-ére Budán lesz.[44] (<– Július 10.) (–> Július 20.)

                                               Szülejmán szultán Nándorfehérvárott, a bégek körében ünnepli a Ramadánt, majd a sátrát Zimony közelében ütik fel.[45]

                                               Báthory István nádor Budáról írott levelében kéri I. Zsigmond lengyel királyt, hogy feleségét Zsófia mazóviai hercegnőt és leányát, Annát iktassa be a megüresedett mazóviai hercegségbe.[46]

Július 12-én                        Csirmen bégjét – a szpáhijaival[47] együtt – Szalánkemén őrizetére hátrahagyják a törökök.[48]

                                               A pozsonyi káptalan jelenti II. Lajos királynak, hogy Amadé Istvánt ellentmondás nélkül beiktatták a királyi parancsban szereplő, Moson vármegyei Szentivány birtoktestbe.[49]

Július 13-án                        A török sereg zöme megérkezik Pétervárad vára elé. (<– Július 9.) (–> Július 17.) Megkezdődik Pétervárad ostroma. (–> Július 27.) Délután a védők egy része kitör a várból, összecsap a ruméliai sereg és a janicsár hadtest egy részével, majd visszahúzódik az erődbe.[50]

                                               II. Lajos Budáról levelet ír Batthyány Ferencnek, melyben kéri a bánt, hogy legalább a jobbágyok egyötödével készüljön a harcba, és a király július 17-ére tervezi, hogy táborba száll Tolnán.[51] (<– Július 2.) A király kéri a bánt, hogy hadseregét tartsa készenlétben, és azonnal csatlakozzon a királyi sereghez, amint erre utasítja őt.[52]

                                               „Engem csak az ejt kétségbe” – írta Burgio nuncius Budáról –, „ha elgondolom, hogy meddig jut el, s mit csinál a török addig, míg a magyarok összegyűlnek. A nemesek makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy nem mennek, míg a király nem indul, mert ez nem kötelességük. Feltéve mármost, hogy a király még e héten, ahogy ígéri, tényleg elindul, beletelik 10-15 napba, míg ezt az országban mindenütt megtudják. Ha ennek a híre megérkezik egy megyébe, akkor először gyűléseznek s tanácskoznak, hogy ők is elmenjenek-e, amivel eltelik megint 10 nap. Amíg felkészülnek, s a táborba elérnek, arra megint kell legalább 15 nap, úgyhogy egészen bizonyos, hogy a királynak nem lesz hadserege egy hónapon vagy negyven napon belül, ha mégoly buzgalommal látnak is most már a fegyverkezéshez.”[53]

                                               A Trencsénben tartózkodó Szapolyai György szepesi örökös ispán felszólítja Thárnok Tamás lőcsei- és szklabonyai várnagyot, hogy – a küszöbön álló hadjárat alatt – minden ügyben úgy járjon el, mint ahogyan azt korábban ő és bátyja, Szapolyai János meghagyta neki.[54]

                                               Felsőlindvai Szécsi István a csornai konvent előtt kinyilatkoztatja, hogy még gyermekkorában – a vasvári káptalan előtt –, „szülői kényszer hatására” beleegyezett abba, hogy a néhai apja második felesége, mostohaanyja, Székely Magdolna birtokba vegye a Vas vármegyei Dobra várát, Sziget kastélyát és Letenye mezővárosát. Jelen nyilatkozatban Szécsi visszavonja és érvénytelennek nyilvánítja a vasvári káptalan előtt tett nyilatkozatát.[55]

                                               A török elleni hadjáratra készülő Pálóczy Antal zempléni ispán végrendeletet ír Sárospatak várában. A sárospataki várat és tartozékait – halála esetén – Ráskay Mihály sárospataki plébános kezelésére bízza, vagyona egy részét az egyháznak adományozza.[56] (–> Szeptember végén.) Az ingatlanok többségét a zempléni ispán nővére, Pálóczy Katalin, valamint Katalin öt fia örökli: Csaholi Ferenc csanádi püspök, Ráskay Mihály plébános, Csaholi Imre, Ráskay Zsigmond és István. II. Lajos királyra egy aranyozott ezüst kupát, nővérére egy közepes nagyságú, ezüst mosdókorsót hagyományoz.[57]

Július 14-én                        A török sereg Pétervárad környékén faanyagot gyűjt, hogy létrákat készítsen a vár ostromához. Egész nap váltakozó sikerrel zajlik a harc az ostromlók és védők között.[58]

Július 15-én                        A tizenkét apostol napja.[59]

A déli órákban mindenfelől (még a folyón álló török hajóhadról is) rohamot intéznek Pétervárad ellen, és a két-három órán át tartó harc során a város és a kikötő elesik. A védők gyújtóbombákkal felgyújtják a várost, és visszahúzódnak a várba.[60]

Burgio pápai nuncius szerint a déli órákban a török csapatok ostrom alá veszik Titelt, amelyet ötszáz gyalogos katona véd. A titeli átkelőt Tomori Pál kalocsai érsek és negyven naszádosa az esti órákig tartja, majd kénytelen feladni az állását a török flotta túlereje miatt, és Bács felé visszavonul.[61]

II. Lajos király újabb segélykérő levelet írat Budáról sógorának, Habsburg Ferdinánd osztrák főhercegnek. (<– Március 25.) (–> Augusztus 25.) A király a levélben sürgeti a rokonát, hogy segítsen az országát érő nagy veszedelem elhárításában, és ezért Balyomi Fülöp királynéi kamarást küldi hozzá követségbe, aki majd mindenről részletesen beszámol.[62] (A levélben a királynéi kamarást királyi alpohárnokmesternek is nevezik.)[63]

Jurisics Miklós parancsnok jelenti Habsburg Ferdinánd főhercegnek, hogy II. Lajos király megparancsolta a horvátoknak, hogy seregük felével csatlakozzanak a magyarok táborához.[64] A parancs komoly ellenszegülést vált ki a horvát rendekben, mert II. Lajos király a korábbi években „elfeledkezett” a horvát végek támogatásáról. (<– Április 25.) (–> Július 16.)

I. Ferenc francia király Frangepán János horvát főurat küldi Szülejmán szultánhoz, hogy megköszönje a padisah[65] támogatását.[66]

Július 16-án (hétfőn)      Burgio pápai nuncius jelentése szerint a török sereg kissé visszahúzódik Titel alól.[67]

                                               Hüszrev boszniai szandzsákbég és Mihál-oglu Mehmed bég Pétervárad alatt átkel a Dunán, hogy az erősséggel átellenben fekvő oldalon portyázzanak a csapataikkal.[68]

                                               Szapolyai János erdélyi vajda Szászsebesen várja a mozgósított erdélyi hadak csatlakozását, eközben Beszterce város elöljáróit sürgeti.[69] (<– Június 10.)

                                               A Bihácsban ülésező horvát rendek Habsburg Ferdinándhoz írnak kérelmet, és elmaradt zsoldjaik kifizetését kérik a főhercegtől.[70] A horvát rendek kérik a főherceget, hogy segítse őket a török elleni harcban, mert a saját királyuk, II. Lajos magukra hagyta őket.[71] Ugyanakkor Jurisics Miklós főkapitány értesíti Ferdinánd főherceget, miszerint a horvát főurak kinyilatkoztatták: bizonyos feltételek mellett hajlanak arra, hogy a zsoldjába álljanak.[72] (<– Július 15.) (–> Július 18.)

                                               II. Lajos király tájékoztatja Batthyány Ferenc bánt, hogy Erdődy Simon zágrábi püspök jelentése szerint a zágrábi káptalanban már nincs pénz, mert a korábbi évek török ellenes védekezése minden tartalékot felemésztett. Ezért a király kéri a bánt, hogy ne zaklassa a zágrábi káptalant a 4 000 forintja miatt, ugyanis majd a zágrábi egyházmegyében gyűjtött ezüst ékszerekből kárpótolják a veszteségét.[73]

                                               A pozsonyi káptalan jelenti II. Lajosnak, hogy – az április 15-én kelt királyi parancs értelmében – Harlochi Lénárdot – a szomszédok jelenlétében – beiktatták a Moson vármegyei elhagyott falu, Parendorff birtokába.[74]

Július 17-én                        II. Lajos király meghagyja az összes egyházi- és világi hatóságnak, hogy a közelgő török elleni hadjárat miatt az arany- és ezüsttárgyaik felét adják át a király megbízottjainak: Statileo János budai prépostnak és Dóczy Ferencnek.[75] (<– Július 7.)

                                               Az anatóliai sereg is megérkezik Péterváradra. (<– Július 13.) A török tüzérség ágyúzással jókora réseket üt a vár falain.[76]

A déli órákban a török sereg heves ostrom alá veszi Titel várát.[77]

Tomori Pál Bácsról ír levelet Móré Fülöpnek. Az érsek-főkapitány tájékoztatja a pécsi püspököt Pétervárad ostromáról, melyet személyesen végignézett.[78] Tomori kéri a püspököt, hogy vonuljon Eszékre, az átkelő védelmére. (–> Július 26.) „Mivel, ha ezt a révet is elfoglalja az ellenség, nem vagyunk képesek őt később megakadályozni a felmeneteltől.”[79]

Szapolyai János erdélyi vajda Szászsebesről utasítja a Tordán tartózkodó Tornallyai Jakab királyi tanácsost, hogy igyekezzen sürgetni az erdélyi csapatok érkezését.[80]

II. Lajos király utasítja Batthyány Ferenc bánt, hogy az előtte – mint király előtt – kötött szerződés értelmében Tahy Jánostól vegye át Bihács várát.[81]

Július 18-án                        II. Lajos király egyértelmű parancsot ad Szapolyai Jánosnak: az erdélyi vajda vessen el minden, korábban született tervet, meghagyást és azonnal csatlakozzon a királyi sereghez.[82] (<– Július 5.) (–> Július 20. és augusztus 2.)

                                               A török sereg tüzérséggel lövi Titel várát.[83]

                                               A horvát nemesség közössége Bihácsról küld levelet és követet – Bernhard Tomsics személyében – Habsburg Ferdinándhoz. Az iratban a horvát nemesség hűséget esküszik a főhercegnek, de nem említi a készülő török hadjárattal és II. Lajos hadparancsával kapcsolatos álláspontját.[84] (<– Július 16.) (–> Július 31.)

Július 19-én                        II. Lajos király Budáról sürgeti Szeben város elöljáróit, hogy igyekezzenek begyűjteni a hadiadót. Ha ez túl nagy teher a város számára, akkor a jövőbeni adójukat – a jelen hadjárat sürgősségére való tekintettel – elengedi.[85]

                                               II. Lajos király kéri Batthyány Ferenc bánt, hogy úgy cselekedjen, ahogy a Budáról írott levelét kézbesítő királyi futár, Keczer Ambrus rendelkezik.[86]

Július 20-án                        II. Lajos király 10 000 forint – „jó érmében vert” – kölcsönt vesz fel Szerencsés (Fortunatus) Imrétől a pozsonyi harmincadvám és bizonyos egyházi ezüsttárgyak terhére.[87] (<– Április 8.)

II. Lajos király – a mintegy 600 fős cseh, morva és sziléziai gyalogos serege élén – délután öt órakor elindul Budáról a tolnai gyülekezőhelyre, a török elleni hadjáratra.[88] (<– Július 11.) (Eredetileg július 2-ára tervezték a Tolnára érkezést, de a táborba senki nem érkezett, mert mindenki a király indulására várt.) A királlyal tart ezenkívül Szalkai László esztergomi érsek és Mária királyné összesen 2400 fős hadserege, valamint Thurzó Elek, Sárkány Ambrus és valószínűleg Báthory István nádor is. A budai Szent Zsigmond templomhoz érve a király leszáll a lováról, és rövid imát mond a nagy oltár előtt.[89] II. Lajos a déli irányba tartó királyi seregtől elszakad, és visszalovagol Budára. (Brodarics István kancellár visszaemlékezése szerint a király végül július 24-én indult el Budáról.)[90] (–> Július 24.)

A Szászsebesen tartózkodó Szapolyai János erdélyi vajda meghagyja a brassói és besztercei tanácsnak, hogy követeiket küldjék július 27-ére Medgyesre, ahol a királyi követtel egyeztetnek II. Lajos akaratáról és parancsáról.[91] (<– Július 18.) (–> Július 31.)

Július 21-én                        A török sereg a reggeli órákban minden oldalról támadást intéz Pétervárad ellen. Három órán keresztül zajlik a heves harc. A védők visszaverik a támadást.[92]

                                               Az Alsó-ausztriai Kamara utasítja a helytartót, hogy a horvát végeken tartózkodó hadsereg zsoldjára küldjön 5500 rajnai forint hópénzt Ljubljanaba.[93]

Július 22-én                        Szülejmán szultán megérkezik Péterváradra, és megszemléli az ostromlott várat. (<– Július 9.) Délután egy csapatnyi védő kitör a várból, és álmában meglepi Balta-oglu Piri béget. A kézitusa közben a bég fejéről lelövik a sapkáját. A veszély miatt az egész török tábort hátrébb rendelik, és a táborhelyet a vár alatt ütik fel.[94]

                                               Drágffy Anna (Kanizsai László özvegye) – Kanizsán kelt levelében – utasításokat ad Sitkei Sebestyén várnagynak a török elleni hadjárattal kapcsolatban.[95]

                                               A csázmai káptalan előtt – a török elleni hadjáratra készülődő – Batthyány Ferenc horvát-szlavón-dalmát bán memorandumot tesz, melynek értelmében – halála esetén – eltiltja Batthyány Benedek örököseit attól, hogy – utód híján – a bán birtokait a maguk javára elfoglalják és kisajátítsák.[96]

                                               II. Lajos – noha már egyszer elindult a fővárosból – még mindig Budán tartózkodik, és a fővárosból keltezett levelet küld a leleszi konventnek.[97] (<– Július 20.) (–> Július 24.)

Július 23-án (hétfőn)      A törökök ismét általános rohamot rendelnek el Pétervárad ellen, de a védők ezúttal is visszaverik a támadást. Az oszmánok jelentős veszteségeket szenvednek, és török oldalon – az ostrom halottainak száma – már több mint ezer főre emelkedik.[98]

                                               Losonci Bánffy László háromszáz forintért zálogba adja a Belső-Szolnok vármegyei Kozárvár és Szúnyogszeg birtokrészeit Kozárvári Lászlónak, és még háromszáz forint büntetés terhét vállalja magára abban az esetben, ha a kedvezményezett nem tudná használatba venni a zálogos szerződésben megnevezett birtokokat.[99]

Július 24-én                        II. Lajos király elindul Budáról, és a délutáni órákban Érden táborozik.[100] (<– Július 20.) (–> Július 28.) A király kéri Batthyány Ferenc bánt, hogy Szlavónia teljes haderejével szálljon hadba, és segítse a zágrábi püspök munkáját, aki a török elleni hadjárat pénzét gyűjti.[101] (–> Augusztus 16.) Másik levelében megparancsolja a bánnak, hogy a haderejét Valpónál gyülekeztesse, mert Szlavóniát immár nem fenyegeti közvetlen török veszély.[102]

                                               II. Lajos király előtt, az érdi táborban, Thurzó Elek királyi kincstartó és felesége 1500 forint kölcsönt vesz fel Hédervári Istvántól. Ha Thurzó Elek nem fizeti vissza ezt az összeget szeptember 8-ig, akkor Hédervári István jogosult arra, hogy Thurzó egyik Pozsony vármegyei birtokát kisajátítsa és birtokba vegye.[103]

                                               II. Lajos király kéri Pozsony város elöljáróit, hogy a városukba menesztett Thurkovics Miklós fehérvári harmincadvámost, a király nevében eljáró küldöttet, fogadják megbecsüléssel.[104] 

Ájász pasa és néhány aga megszemléli a péterváradi várat. Az ostromnál elszenvedett veszteségeket ezer fős janicsár hadtesttel pótolják.[105]

Július 25-én                        II. Lajos király az érdi táborból utasítja híveit, hogy a hadseregből dezertáló, szökött gyalogos- és lovas katonákat fogják el, és törvényszéki tárgyalás nélkül azonnal akasszák fel őket.[106]

Az érdi táborban „a király lova, mely számára mind közül a legbecsesebb és legkedvesebb volt, elpusztult, váratlan betegség ragadta el, mely hihetetlenül megviselte a királyt. Sokan ezt rossz előjelnek tekintették.”[107]

Habsburg Mária királyné Csepelen tartózkodik, ahol II. Lajos király meglátogatja feleségét, hogy elbúcsúzzon tőle. Burgio pápai nuncius szerint 2500 gyalogos, 200 nehéz- és 1000 könnyűlovas van a király táborában.[108]

                                               A törökök elhalasztják a Pétervárad elleni újabb általános rohamot, mert az aknák még nem készültek el.[109]

Július 26-án                        Budára érkezik Palinay György boszniai püspök, hogy beszámoljon a Délvidéken zajló harcokról.[110]

                                               II. Lajos király másodszor is megparancsolja Sárkány Ambrusnak, hogy a pápai segélypénzen toborzott 2500 gyalogossal igyekezzen Pétervárad segítségére sietni.[111] (–> Augusztus 13-a körül.) II. Lajos „Sárkány Ambrust küldte le Eszékre, hogy a várat védje, s megakadályozza, hogy a török a Dráván hidat verjen”[112] – jelenti Burgio pápai nuncius Budáról. (<– Július 17.)

                                               Habsburg Mária királyné ismét Budán tartózkodik.[113]

Július 27-én                        A Nándorfehérvár eleste (1521. augusztus 29-e) után megerősített Pétervárad várnagya, Alapi György két hét török ostrom után feladja az erődítményt. (<– Július 13.) A mindössze kilencven főre zsugorodott védősereg délig harcol az egyik toronyban, majd egyezséget köt a törökkel a péterváradi erőd feladásáról. A szultán parancsba adja a vár helyreállítását, és a török hadsereg még aznap továbbvonul Újlak felé.[114]

                                               II. Lajos délelőtt még Érd közelében táborozik a királyi sereggel,[115] majd a király délután folyamán – az Érdtől délre fekvő – Szentmihály falu közeléből írat levelet.[116]

                                               Brodarics István kancellár VII. Kelemen pápának jelenti a királyi táborból, hogy „szerémi püspökből ismét pécsi prépost lettem: a püspökség minden vára és falva, az egész egyházmegye az ellenség kezén van; hétszáz fegyveresem volt, s egyetlenegy sem maradt.”[117] (<– Március 26.)

                                               A hadjáratra készülődő Paksy Balázs püspök Győrből rendelkezik az egyházmegye tulajdonát képező birtokok és jövedelmek sorsáról.[118]

Július 28-án                        A királyi sereg Ercsibe érkezik.[119] (<– Július 24.) (–> Július 30.)

Nádasdy Tamás királyi titkár beszédet tart a speyeri birodalmi gyűlésen, ahol segítséget kér a német rendektől II. Lajos (birodalmi választófejedelem) cseh- és magyar király részére. (<– Június 14.) (–> Augusztus 26.)

                                               A cseh rendek gyűlése Prágában. A megjelentek döntenek arról, hogy II. Lajos király segítségére indulnak. (<– Május 31.) (–> Augusztus 23.)

                                               Ibrahim pasa a szultán sátorába megy, hogy bemutassa a levágott fejeket és a foglyokat. Ezután Szülejmán a péterváradi várba megy, hogy megszemlélje az elfoglalt erődöt.[120]

Július 29-én                        Ibrahim pasa a Pétervárad ostromában harcképtelenné vált török katonákat személyesen megszemléli, és összesen hetvennégy főt hazaküld, mentesít a további szolgálat alól.[121]

Július 30-án (hétfőn)      A királyi sereg Adonynál állomásozik. (<– Július 28.) (–> Augusztus 2.) „Ott várt minket az erdélyi vajda[122] utasításával Basy György. Az üzenetnek ez volt a tartalma: a vajda szerfelett bizonytalan, mit kéne tennie, az elmúlt napokban érkezett üzenetek és követek változatossága miatt. […] Ő maga mindenre kész, amit király őfelsége parancsol. Mégis azt a tervet látja messze a legüdvösebbnek, mely őt a királyhoz utasítja, mert már a másikról, a török hátbatámadásáról lekésett, és amilyen nagyon veszélyes, annyival nehezebben kivitelezhető is, mint korábban lett volna. Mert most a havasalföldi,[123] akivel együtt kellett volna cselekednie, már kénytelen volt egyetlen fiát biztosítékként a török császár táborába küldeni.”[124] (<– Július 5-e körül.)

A törökök Pétervárad közelében díván ülést tartanak, melynek során határozat születik arról, hogy a sereg továbbvonul Buda felé. (–> Augusztus 9.) A szultán a sikeres ostromért megjutalmazza a bégeket.[125]

                                               A boszniai káptalan jelenti a királynak, hogy Podmaniczky István nyitrai püspököt és testvérét, Mihályt beiktatták Borosjenő, Hidegkút, Félkeszi és Kisszántó birtokaikba.[126]

Július 31-én                        II. Lajos király Adonyból elrendeli, hogy a jobbágyok felét mozgósítsák az országos hadjáratra, és a plébánosok, szerzetesek, krónikus betegek (leprások és „syphilitikusok”) is szálljanak hadba.[127] (<– Március 29.) (–> Augusztus 5.)

                                               II. Lajos király „örök hűtlenség terhével” fenyegeti az ingatag, törökkel egyezkedő horvát rendeket, és megparancsolja, hogy katonáikkal haladéktalanul csatlakozzanak a királyi sereghez. „Mást az említett büntetés terhe alatt ne merjetek cselekedni!”[128] (<– Július 18.) (–> Augusztus 4.)

                                               A Szászsebesen tartózkodó Szapolyai János erdélyi vajda megparancsolja a besztercei tanácsnak, hogy – a medgyesi gyűlésen meghallgatott királyi követek meghagyása alapján – a szászok haladéktalanul szereljenek fel ötezer lovas katonát, és a beszterceiekre eső katonai egységet négy hónapnyi fizetéssel és ellátmánnyal küldjék hozzá Kolozsvárra, augusztus 9-ére.[129] (<– Július 20.)

                A forint súlyosan devalválódik, hatszáz forint „ebben a rossz pénzben nem ér 200 aranyat sem” – jelenti Burgio pápai nuncius.[130] „És megkezdték a dénárokat verni, csak rosszat. Ebből a királynéi pénzből ötöt adtak Mátyás király egy dénárjáért, végül pedig csak harminckettőt tízért.”[131]

 

Oldal: 1526. július
1526 Magyarországa és az 1526. évi mohácsi csata - Botlik Richárd - © 2008 - 2025 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat