1526. február (Böjtelő hava)

 

Február folyamán           Werbőczy István nádor a Szapolyai János erdélyi vajda kontra magyar korona perben – az Újlaki-örökség ügyében – a korona (magyar állam) javára ítél.[1]

Február 1-jén                    Az Alsó-ausztriai Kamara utasítja Jobsten Lilgenbergert, hogy a kamara által Zrínyi Miklósnak adott négyszáznyolcvanöt arannyal kapcsolatban egyezzen meg a horvát gróffal, mert a kamara el akarja számolni a kiadás költségét.[2]

II. Lajos király utasítja a székesfehérvári káptalant, hogy a Szabadi Miklós székesfehérvári keresztes parancsnok javára kibocsátott tiltó rendelkezését mutassák be a kalocsai káptalannak.[3] A kalocsaiak ugyanis jogtalanul szedik a tizedet a keresztesek fennhatósága alá tartozó területeken.

                                               Sándorffy János és Sándor oklevélben nyilatkozik arról, hogy Bornemissza János pozsonyi ispán és budai várnagy korábbi ígérete ellenére sem adta vissza nekik Berzence és Szenterzsébet várakat (Somogy vármegye), ezért megegyeztek Batthyány Ferenc horvát-szlavón-dalmát bánnal a várak visszaszerzésével kapcsolatban. Az irat értelmében a bán kétszáz jobbágyot és egy verőcei kastélyt kap abban az esetben, ha visszaszerzi a várakat II. Lajos király egykori nevelőjétől és gyámjától, Bornemisszától.[4]

Keresztúri Fülöp és István eladják a Doboka vármegyei Ráckeresztúr északi részében található jobbágytelkeiket Ördög Mártonnak és Albertnek. Az adásvétel – 30 ló, 80 disznó, 14 ökör, 8 borjas tehén, 26 kas méh, két jól vasalt szekér és „egyéb háztartási holmi” fejében – a kolozsmonostori konvent előtt megtörténik.[5]

Február 2-án                     Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe.

II. Lajos király követe Lengyelországba utazik, hogy ott tárgyaljon a török helyzetről, illetve felkérje I. Zsigmond lengyel királyt a törökkel kötendő magyar fegyverszünet vagy béke közvetítésére.[6]

                                               A Budán tartózkodó Burgio pápai nuncius úgy véli, hogy Tomori Pál személyében Szalkai László esztergomi érseknél sokkal alkalmasabb bíborost lehetne delegálni Rómába. „Én ugyanis egész nyíltan mondom meg véleményemet [II. Lajos király – B. R.] őfelségének Szalkairól, [aki – B. R.] mindeddig nem törődött mással, mint saját maga gazdagításával.”[7]

Február 3-án                     A nyitrai káptalan jelenti II. Lajos királynak, hogy a felperes Medves Farkas pesti polgárt, aki Zobonya Imrével szemben a legutóbbi tárgyaláson pert nyert, a király kijelölt emberei be akarták iktatni a birtokán, de egy Salgói Mihály névre hallgató férfi mindenkit elűzött onnan. Ezért Salgói Mihályt beidézték a királyi személyes jelenlét elé.[8]

Február 4-én                     Rozgonyi Katalin utasítást és tanácsot vár férjétől, Báthory András ispántól, valamint érdeklődik, hogy miként járjon el a Szerecsen János által hozzájuk küldött futárral, aki vízkereszt után érkezett az otthonukba.[9]

Február 5-én (hétfőn)   A pozsonyi káptalan okirata bizonyítja, hogy Szomor Balázs – ötven nemesi eskütárssal megerősítve – rendezni akarta a II. Lajos király által 1526. január 6-án kelt ítéletlevélben részletezett ügyét az alperes – a hatalmaskodást elkövető – Thurzó Elekkel szemben. Az ügyben azonban perújrafelvétel történt, amelyről Szomort csupán most tájékoztatták, amikor is a káptalan bemutatta neki Werbőczy István nádor keltezés nélkül kiállított okiratát. Szomor felszólal a nádori határozat ellen, és felperes társaival együtt tiltakozik a szokatlan jogi eljárás ellen, amely antedatálásra (a keltezés előre dátumozott meghamisítására utal).[10]

Február 6-án                     II. Lajos király a Pilis vármegyei Borosjenőt, Hidegkutat, Felkeszit és Kisszántót – szolgálataik elismeréseként – Podmaniczky István nyitrai püspöknek és testvérének, Podmaniczky Mihály királyi testőrkapitánynak adományozza.[11]

Február 7-én                     Drágffy János országbíró, királyi megbízott értesíti II. Lajos királyt, hogy eljárást kezdeményezett Ládonyi Miklós visegrádi várnagy ügyében.[12]

                                               Szalkai László esztergomi érsek levelet küld Budáról Burgio pápai nunciusnak. Az érsek panaszosan írja: noha egész nap dolgozik, mégsem látja a munkája gyümölcsét. Jóllehet Budára országgyűlést terveznek a nemes urak, de nem tudja, hogy a diétától[13] mit remélhet, mert úgy véli, a Magyar Királyság a bukás küszöbén áll.[14]

Február 8-án                     Szülejmán szultán levelét Frangepán János eljuttatja Párizsba, I. Ferenc francia királyhoz. A török szultán támogatásáról biztosítja I. Ferencet, cserébe viszont elvárja a francia királytól, hogy hagyja bukni a szultán soron következő hadjáratának célpontját, Magyarországot és a Habsburg érdekeltségű keresztény országokat.[15] A török szultán cserébe különleges kereskedelmi jogot ígér a francia kereskedőknek Egyiptomban, és garantálja, hogy az Oszmán Birodalom területén élő keresztények sértetlenül gyakorolhatják a vallásukat.

Lorenzo Campeggio bolognai püspök jelenti Thomas Wolsey angol kancellárnak, hogy a török szultán hatalmas sereggel készül Magyarország ellen, ezért VII. Kelemen pápa a hat legidősebb kardinálist tanácskozásra hívta.[16] (<– Január 18.)

                                               V. Károly német-római császár és Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg követei (Sigismund von Herberstein és Leonard Nogarola) tárgyalnak I. Zsigmond lengyel király udvarában. A tárgyalások során szóba kerül Cseh- és Magyarország, illetve a küszöbön álló török hadjárat kérdése is.[17]

Február 9-én                     Ládonyi Miklós és Szentiványi István, a visegrádi várnagyok Visegrádban kelt levele Szapolyai János erdélyi vajda és öccse, Szapolyai György szepesi ispán, valamint Perényi Péter részére, melyben a várnagyok feladataik hű ellátására (a Szent Korona őrzésére) kötelezik magukat, illetve csak az arra illetékes személyeknek adják ki a Szent Koronát – amennyiben a magyar trónon üresedés következne be.[18] (–> Augusztus 31.) „A király félt, mert minden országlakos tudta, hogy Szapolyai János elragadta a koronát Visegrádról, mert az ő kezére bízták, hogy őrizze.”[19]

Burgio pápai nuncius Budáról ír levelet VII. Kelemennek, és kéri a pápát, hogy a nemrég kinevezett Gosztonyi János erdélyi püspököt fogadja jó szívvel a püspökök körében, és küldjön számára megerősítő bullát.[20] (<– Január 11.)

Február 10-én                   Kapos településen kelt nyugta bizonyítja, hogy Csicsery Ambrus és testvére hiánytalanul kifizette az adósságát Ormos Péternek.[21]

Február 11-én                   Murád hercegovinai szandzsákbég[22] 300 lovassal megtámadja és felprédálja Frangepán Bernát gróf, horvát főúr birtokát.[23]

                                               II. Lajos király oklevélben rendelkezik Perényi Péter abaúji örökös ispánnak és Bárcai János alispánnak, hogy Hegyesi Lajos Györgyöt valamint feleségét, Annát királyi védelem illeti, és ezt a címzettek tartsák szem előtt.[24]

Február 12-én (hétfőn) II. Lajos király Budáról kelt oklevelében intézkedik az Ernuszt-család – magyar kincstárra háramlott – öröklésének kérdésében. Az örökséget – bizonyos kincstári feltételek kikötése mellett – az elhunyt báró legközelebbi hozzátartozói (János, Gáspár és Ferenc) kezelhetik.[25]

Február 13-a körül          II. Lajos király megparancsolja, hogy Pozsony városából rendelkezzenek Besztercebánya város királyi privilégiumainak[26] megerősítéséről.[27]

Február 13-án                   Böjtelő kedd.[28]

Február 14-én                   Böjtfő szerda vagy hamvazószerda.[29]

II. Lajos király kéri Derencsényi Miklóst, hogy Nagykőrös mezőváros birtoklásának ügyében járuljon a királyi személyes jelenlét elé, hogy ott tisztázzák a Perényi-birtoktestek helyzetét.[30]

Február 15-én                   Burgio pápai nuncius jelenti Budáról: „Tomori érsek egyik titkára török fogságba esett, s egy fogolytársával, akinek sikerült megszöknie, s ki most itt van Budán, üzenetet küldött az érseknek. Eszerint néhány napja a szultán parancsot adott Báli bégnek, hogy egy rác fogolytól, ki négy év óta szintén török fogságban van, tudja meg, hogy hány vár és erődítmény van Nándorfehérvár és Buda közt a folyók két oldalán. […] Ezután Tomori érsek titkárát fogták vallatóra, aki szintén az igazságot mondta, éspedig ugyanazokat a várakat jelölte meg, mint az előbbi. Vallomásaikat Báli bég jelentette a szultánnak. Ez is arra mutat, hogy a háború célja Magyarország.”[31] (<– Január 18.) (–> Március 12. és március 20.)

Február 16-án                   II. Lajos meghagyja a Vas vármegyei illetékes hatóságnak, hogy amennyiben Csőke Ambrus bizonyítja ártatlanságát a Kamoni István ellen elkövetett gyilkossági perben, akkor erről állítsanak ki bizonyságlevelet az alperes részére.[32]

Február 17-én                   Werbőczy István nádor oklevele Vas vármegye illetékes hatóságának. Mivel felsőlindvai Szécsi Tamás a múlt évben tovább folytatta a hatalmaskodását az oklevélben felsorolt Vas vármegyei nemesek birtokain, és ezt a tevékenységét Bekény Benedek nádori ítélőmester ítélete ellenére sem szüntette be, ezért Werbőczy István és Tomori Pál közösen képviseli a királyt és Vas vármegye megkárosított nemességét Szécsi ellenében. Szécsi az egyik Vas vármegyei uradalom átalakításával nyolcszáz forint kárt okozott, Keresztúrból pedig százötven forint értékben hajtatott el állatokat, illetve az egyik uradalom bútorait az embereivel összetörette.[33]

Február 18-án                   Böjtfő vasárnap.[34]

II. Lajos király megparancsolja az ország vámszedőinek, hogy a Szepes vármegyei Lubló város polgárainak vámmentességét tartsák tiszteletben, és esetükben megtiltja a vámszedést.[35]

II. Lajos király ígérvénye Szalaházy Tamásnak: amennyiben a közeljövőben az egri, gyulafehérvári, váradi vagy pécsi püspöki cím megüresedik, Szalaházy számíthat a király támogatására.[36] (–> Február végén)

Bornemissza Péter királyi bányakamara ispán sürgeti Selmecbánya város vezetését, hogy küldje a megbeszélt négyszáz forintot. Bornemissza kiemeli, hogy ezúttal nem adhat fizetési haladékot.[37]

Február 19-én (hétfőn) Drágffy János országbíró a krasznai ispánság területén ítéletet hirdet a Sajókeresztúri Fülöp kontra Bozjas György peres ügyben.[38]

Február 20-án                   II. Lajos király utasítja a vasvári káptalant, hogy idézzék be Nádasdy Tamás királyi titkárt és zalavári apátot, akinek zalavári várnagya (Zele Balázs) a felperes Erdődy Péter – Csász nevű birtokán álló – borospincéjéből százötven hordó bort eltulajdonított, összesen kétezer forint értékben.[39]

                                               II. Lajos király – érdemeire való tekintettel – Bosnyák Jakabnak nemesi címet adományoz. Címere: kék mezőben egy felhőből lenyúló, kardot tartó kar török fejet vág le.[40]

                                               A nyitrai káptalan jelenti, hogy az előtte személyesen megjelent Forgách Ferenc és Miklós eltiltotta Palasthy Balázst és Ferencet (illetve bárki mást; beleértve Szapolyai Jánost és Györgyöt, II. Lajos királyt) az oklevélben megjelölt Nyitra vármegyei birtokrészek vásárlásától, zálogbejegyzésétől, bármilyen elidegenítésétől.[41]

Február 21-én                   Choron András veszprémi alispán és Veszprém vármegye nemesi közössége nyilatkozik Szalai Mátyás egykori, szentkirályszabadjai birtokáról, amely jelenleg Katalina úrnő tulajdonában van.[42]

Február 22-én                   Brodarics István levelet küld VII. Kelemennek. Brodarics tájékoztatja a pápát, hogy a Rómába küldött barátjától, Miklós úrtól majd több mindent megtudhat.[43]

Werbőczy István nádor Bekény Benedek nádori ítélőmester előtt letett esküre kötelezi Újlaki Lőrinc herceg özvegyét, Magdolnát, aki a felperesek (többek közt Perényi Péter temesi ispán) állítása szerint több oklevelet is rejteget jelenlegi férje, csulai Móré László királyi asztalnokmester elől.[44]

Erdődy Péter horvát báró házasságot köt Dersffy Katalinnal.[45]

Február 23-án                   Tóti Lengyel János királynéi udvarmester Amadé István királynéi udvarbírótól kölcsön vesz kétszáz forintot, és cserébe zálogba adja két somogyi birtokát.[46]

Február 24-én                   Jégtörő Mátyás ünnepe.[47]

Rác Miklós munkácsi várnagy kéri Kassa városát, hogy a tartozásukból hátralévő összeget megbízottjának, Munkácsi Imrének áruban vagy pénzben adják át.[48]

Február 25-én                   Szapolyai János erdélyi vajda értesíti a brassói tanácsot, hogy a török szultán valószínűleg Erdély ellen vonul. (–> Március 25.) A szebeni tanácsot arra utasította, hogy küldjenek ki kémeket, és ő maga – az erdélyi vajda – is hírszerzőket menesztett.[49]

Szapolyai János erdélyi vajda felszólítja a brassói tanácsot, hogy Kylhaus János brassói lakos bírói úton megállapított adósságát minél előbb adják át a felperes panaszosnak, a havasalföldi illetőségű Goltha Sztojkának.[50]

A Budán tartózkodó Báthory András szatmári ispán a Szent György napján tartandó országgyűlésre hívja Dóczy Ferencet: „a nádor jövendőjéről nem kell kétségbeesni, mert még a mi házunk előtt is verőfény kelhet.”[51]

VII. Kelemen Rómából Londonba küldi Uberto Gambarát – a pápai kollégium elöljáróját –, hogy a nevében tárgyaljon VIII. Henrikkel a Magyarországnak nyújtandó angol hadisegélyről.[52] (–> Április 16.)

Február 26-án (hétfőn) Szapolyai János erdélyi vajda bizonyítja, hogy Gerendi László előtte adta át Bagétri Oszvaldnak a péterlakai birtokrészért járó huszonöt ezüstpénzt, régi, jó ezüstben.[53]

Február 27-én                   II. Lajos király megparancsolja, hogy vizsgálják ki Báthory András szatmári ispán feleségének, Rozgonyi Katalinnak panaszát, akit – állítása szerint – a Rozgonyiak ingóvagyonában megrövidítettek.[54]

                                               A Rómában tartózkodó Lorenzo Campeggio jelenti Thomas Wolsey angol kancellárnak, hogy Uberto Gambara elindult Londonba. A pápa követének célja, hogy VIII. Henrik angol királytól pénzt kérjen II. Lajos cseh- és magyar király török ellenes hadjáratára. (<– Február 25.) Campeggio egyúttal jelenti, hogy Rómába ért számos levél (Magyarországról, Ragusából, Sztambulból), melyek azt bizonyítják, hogy tavasszal indul a török szultán Magyarország elleni hadjárata. (<– Január 18.) Campeggio reméli, hogy Wolsey kancellár II. Lajos király segítségére siet.[55] (–> Április 16.)

Február 28-án                   A kolozsmonostori konvent előtt Sombory Mihály és János – jó magyar ezüstben értendő – százharminchárom forintért elzálogosítja birtokrészét Farna Mihály gyalui várnagynak.[56]

Február végén  II. Lajos király Brodarics István pécsi prépostot jelöli a megüresedett veszprémi püspökség élére.[57] Március elején azonban Szalaházy Tamás lesz a veszprémi püspök. (<– Február 18.) (–> Augusztus 24.)

 

Oldal: 1526. február
1526 Magyarországa és az 1526. évi mohácsi csata - Botlik Richárd - © 2008 - 2025 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat