Bornemissza János

 

A magyar főurak közül elsőként, 1526. augusztus 31-én, Budáról írott levelében tájékoztatta Ferdinánd osztrák főherceget a Mohácsnál elszenvedett vereségről.[1] „A tolnai szőlőkapás fiából mágnássá emelkedett”[2] Bornemissza János pozsonyi ispán és budai várnagy 50 (!) gyalogos katonát hátrahagyva Buda védelmére,[3] Mária királynét kísérve menekült Pozsonyba.[4] A nyugat-magyarországi városnál azonban elvált egymástól Bornemissza és a megmaradt királyi udvar útja. Bornemissza János a székvárosból menekített királyi kincsekkel ugyanis bezárkózott a pozsonyi várba, és a királyné többszöri felszólítására sem mutatott hajlandóságot arra, hogy a kapukat kinyittassa, vagy a kincseket kiszolgáltassa. Több hónapon át húzódó, kínos patthelyzet alakult ki Pozsonyban. Nemcsak a királyné, hanem Mária fivére, Ferdinánd is tárgyalásokba kezdett a makacs főúrral.[5] Gábor deák vezetésével Bornemissza is tárgyalódelegációt küldött Ferdinándhoz,[6] és tájékoztatta a főherceget, hogy nem kíván részt venni a királyválasztásán, és a királyi udvart illető kincseket sem kívánja a – véleménye szerint – arra illetéktelen Habsburg uralkodónak kiadni. Az osztrák főhercegnek azonban égető szüksége volt a pénzre, és a királyi kincsekre úgy tekintett, mint törvényes jussára. Ezért német zsoldosait már 1526 novemberében próbálta bejuttatni a pozsonyi várba, és a következő év nyaráig számos fegyveres összetűzés történt. Ezek közül az egyik legkomolyabb atrocitásra még 1526 őszén sor került. Szalay János 1526. november 21-én jelentette Nádasdy Tamásnak, hogy a pozsonyi vár környékén jelentős katonai incidens volt, és a víztoronynál elfogták Bornemissza néhány katonáját, köztük például Tasy Ferencet, Podvinay Tamást és Lengyel János királynéi udvarmestert.[7] A pozsonyi ispánt felháborította a katonai beavatkozás, és közölte, hogy szervitorai halála miatt elégtételt fog venni Ferdinánd katonáin.[8] Kettejük elmérgesedett viszonyát mellőzve, „új kutatások” Bornemissza Jánost is a Ferdinánd-párti főurak közé sorolják, nyilván csak abból az egy szempontból kiindulva, amiért Pozsonyban tartózkodott,[9] sőt, Bornemisszát egyesek újabban már egyenesen Ferdinánd magyar királlyá választásán is ott látják.[10] A dec. 16-án lezajlott királyválasztáson valóban elhanyagolható Bornemissza és a pozsonyi királyválasztó gyűlés légvonalbeli távolsága, de ez még nem indok arra, hogy „új kutatások” égisze alatt egyre több főurat szerepeltessünk Ferdinánd oldalán. A királyi kincseket még 1527 tavaszán sem sikerült megszereznie – a magát II. Lajos örökösének tartó – Ferdinándnak. Bornemissza János politikai helyzete végérvényesen megpecsételődött,[11] amikor a várában fogadta Antonio de Rincont, a francia király követét, aki 3 évvel korábban Habsburg-ellenes éllel már igyekezett királyellenes összeesküvést szítani cseh- és magyar területeken.[12] I. Ferenc követe januárban ért Krakkóba, innen ment Pozsonyba, aztán a lengyel király területén vette fel a kapcsolatot Statileo Jánossal, s végül nyáron ért Budára.[13] Rincon bátorította Bornemisszát, hogy a királyi kincseket Ferdinánd helyett Szapolyainak szolgáltassa ki.[14] Bornemissza valóban hajlott Szapolyai-felé, ami azért különös fejlemény, mert köztük korábban „éles politikai ellentét feszült.”[15] A két főúr, Bornemissza és Szapolyai közeledését nem hagyhatták a Habsburg-párti urak, hisz ezzel egy csapásra minden tervük összeomlott volna. Bornemissza már Mohács előtti viselkedésével bizonyította, hogy megbízhatatlan diplomata, ezért az is meglehet, hogy a Szapolyai-pártnak mutatott szimpátiája szintén csak álarc volt.[16] Nádasdy Tamás és Szalay János végső döntésre szánta el magát, és a királyi kincseket csellel visszaszerezték Bornemisszától.[17] A tettesek közül Szalay János pozsonyi várnagyi címet kapott, míg Nádasdy megkapta Bornemissza másik pozícióját (budai várnagy), és az ország egyik legnagyobb hozományával rendelkező úrhölgyével, Kanizsay Orsolyával kötött házasságot.[18] Ferdinánd anyagi helyzete azonban a Nádasdy-akció után sem javult, mivel a királyi kincseket őrző ládákat – kulcs híján – még nem lehetett felnyitni.[19] A főherceg magyarországi csapatainak főparancsnoka, Brandenburgi Kázmér még 1527 júniusában is arra panaszkodott Ferdinándnak, hogy a pozsonyi királyi kincseket nem tudják felhasználni a Szapolyai ellen küldött csapatainak ellátására.[20] 1527. július 13-án Bornemissza János megegyezett a pozsonyi vár átadásának feltételeiről.[21] A pozsonyi vár magyar katonái ezután hűséget esküdtek Habsburg Ferdinándnak.[22] Ferdinánd seregének pénzügyi helyzete azonban ezután sem javult: Mária királyné Óvárból kelt levelében panaszkodott Nádasdy Tamásnak arra, hogy a pozsonyi várban őrzött kincses ládákat a biztosai érkezése előtt, ismeretlen elkövetők feltörték, és sok ingóságnak nyoma veszett…[23]

 

Oldal: Akik nem vettek részt a csatában (5) Bornemissza János
Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd - © 2008 - 2024 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat