Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd

A 2017 októberében, pdf formátumban megjelent e-book teljes szövege olvasható, korlátlanul másolható, letölthető

Bornemissza János

 

A magyar főurak közül elsőként, 1526. augusztus 31-én, Budáról írott levelében tájékoztatta Ferdinánd osztrák főherceget a Mohácsnál elszenvedett vereségről.[1]A tolnai szőlőkapás fiából mágnássá emelkedett[2] Bornemissza János pozsonyi ispán és budai várnagy 50 (!) gyalogos katonát hátrahagyva Buda védelmére,[3] Mária királynét kísérve menekült Pozsonyba.[4] A nyugat-magyarországi városnál azonban elvált egymástól Bornemissza és a megmaradt királyi udvar útja. Bornemissza János a székvárosból menekített királyi kincsekkel ugyanis bezárkózott a pozsonyi várba, és a királyné többszöri felszólítására sem mutatott hajlandóságot arra, hogy a kapukat kinyittassa, vagy a kincseket kiszolgáltassa. Több hónapon át húzódó, kínos patthelyzet alakult ki Pozsonyban. Nemcsak a királyné, hanem Mária fivére, Ferdinánd is tárgyalásokba kezdett a makacs főúrral.[5] Gábor deák vezetésével Bornemissza is tárgyalódelegációt küldött Ferdinándhoz,[6] és tájékoztatta a főherceget, hogy nem kíván részt venni a királyválasztásán, és a királyi udvart illető kincseket sem kívánja a – véleménye szerint – arra illetéktelen Habsburg uralkodónak kiadni. Az osztrák főhercegnek azonban égető szüksége volt a pénzre, és a királyi kincsekre úgy tekintett, mint törvényes jussára. Ezért német zsoldosait már 1526 novemberében próbálta bejuttatni a pozsonyi várba, és a következő év nyaráig számos fegyveres összetűzés történt. Ezek közül az egyik legkomolyabb atrocitásra még 1526 őszén sor került. Szalay János 1526. november 21-én jelentette Nádasdy Tamásnak, hogy a pozsonyi vár környékén jelentős katonai incidens volt, és a víztoronynál elfogták Bornemissza néhány katonáját, köztük például Tasy Ferencet, Podvinay Tamást és Lengyel János királynéi udvarmestert.[7] A pozsonyi ispánt felháborította a katonai beavatkozás, és közölte, hogy szervitorai halála miatt elégtételt fog venni Ferdinánd katonáin.[8] Kettejük elmérgesedett viszonyát mellőzve, „új kutatások” Bornemissza Jánost is a Ferdinánd-párti főurak közé sorolják, nyilván csak abból az egy szempontból kiindulva, amiért Pozsonyban tartózkodott,[9] sőt, Bornemisszát egyesek újabban már egyenesen Ferdinánd magyar királlyá választásán is ott látják.[10] A dec. 16-án lezajlott királyválasztáson valóban elhanyagolható Bornemissza és a pozsonyi királyválasztó gyűlés légvonalbeli távolsága, de ez még nem indok arra, hogy „új kutatások” égisze alatt egyre több főurat szerepeltessünk Ferdinánd oldalán. A királyi kincseket még 1527 tavaszán sem sikerült megszereznie – a magát II. Lajos örökösének tartó – Ferdinándnak. Bornemissza János politikai helyzete végérvényesen megpecsételődött,[11] amikor a várában fogadta Antonio de Rincont, a francia király követét, aki 3 évvel korábban Habsburg-ellenes éllel már igyekezett királyellenes összeesküvést szítani cseh- és magyar területeken.[12] I. Ferenc követe januárban ért Krakkóba, innen ment Pozsonyba, aztán a lengyel király területén vette fel a kapcsolatot Statileo Jánossal, s végül nyáron ért Budára.[13] Rincon bátorította Bornemisszát, hogy a királyi kincseket Ferdinánd helyett Szapolyainak szolgáltassa ki.[14] Bornemissza valóban hajlott Szapolyai-felé, ami azért különös fejlemény, mert köztük korábban „éles politikai ellentét feszült.”[15] A két főúr, Bornemissza és Szapolyai közeledését nem hagyhatták a Habsburg-párti urak, hisz ezzel egy csapásra minden tervük összeomlott volna. Bornemissza már Mohács előtti viselkedésével bizonyította, hogy megbízhatatlan diplomata, ezért az is meglehet, hogy a Szapolyai-pártnak mutatott szimpátiája szintén csak álarc volt.[16] Nádasdy Tamás és Szalay János végső döntésre szánta el magát, és a királyi kincseket csellel visszaszerezték Bornemisszától.[17] A tettesek közül Szalay János pozsonyi várnagyi címet kapott, míg Nádasdy megkapta Bornemissza másik pozícióját (budai várnagy), és az ország egyik legnagyobb hozományával rendelkező úrhölgyével, Kanizsay Orsolyával kötött házasságot.[18] Ferdinánd anyagi helyzete azonban a Nádasdy-akció után sem javult, mivel a királyi kincseket őrző ládákat – kulcs híján – még nem lehetett felnyitni.[19] A főherceg magyarországi csapatainak főparancsnoka, Brandenburgi Kázmér még 1527 júniusában is arra panaszkodott Ferdinándnak, hogy a pozsonyi királyi kincseket nem tudják felhasználni a Szapolyai ellen küldött csapatainak ellátására.[20] 1527. július 13-án Bornemissza János megegyezett a pozsonyi vár átadásának feltételeiről.[21] A pozsonyi vár magyar katonái ezután hűséget esküdtek Habsburg Ferdinándnak.[22] Ferdinánd seregének pénzügyi helyzete azonban ezután sem javult: Mária királyné Óvárból kelt levelében panaszkodott Nádasdy Tamásnak arra, hogy a pozsonyi várban őrzött kincses ládákat a biztosai érkezése előtt, ismeretlen elkövetők feltörték, és sok ingóságnak nyoma veszett…[23]



[1] ÖStA HHStA Ungarische Akten Miscellanea Fasc. 425. Konv. A. fol. 7.

[2] Kubinyi: Habsburg Mária i. m. 13.

[3] A védők azonnal megadták magukat a szultáni seregnek. Kemálpasazáde Török történetírók I. i. m. 256.

[4] 1526. augusztus 31-én, Neszmélynél még együtt időzött Bornemissza és Mária. Ld. A királyné Neszmélyből írott levelét Hans von Lambergnek. Karl Oberleitner: Österreichs Finanz- und Kriegswesen unter Ferdinand I. vom Jahre 1522 bis 1564. Archiv für Kunde Österreichische Geschischts-Quellen 22. 1860. 124.

[5] Kubinyi András szerint Bornemissza gyűlölte Habsburg Mária királynét, amiért Magyarországra érkezésekor (1521-ben) nem az ő feleségét nevezte ki udvarmesternőnek. Kubinyi: Habsburg Mária i. m. 13. „Bornemissza János budai várnagy és II. Lajos nevelőjének felesége pályázott Mária udvarának udvarmesternői tisztségére, és semmiképpen sem akarta átengedni a palota legjobb szobáit a királynénak.” Réthelyi: Főhercegnői i. m. 1198.

[6] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 6.

[7] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. C. 60-61. Hármójuk közül Podvinay azonnal átállt, és hűséget esküdött a királynénak, majd Ferdinándnak. 1527 nyarán Ferdinánd Révay Ferenccel együtt Podvinay Tamást nevezte ki a dunai naszádosok kapitányának. Szentkláray Jenő: A dunai hajóhadak története Bp., 1885. 372.

[8] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 3. Konv. A. 27-28.

[9] C. Tóth Norbert: Ecsedi Bátori i. m. 173-174.

[10] Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp., 2010. 56. Kasza: Brodarics i. m. 10-11.

[11]Nyárra odáig fajult a helyzet, hogy Bécs parancsot adott a Magyarországra igyekvő francia követ, Antonio Rincon lovag meggyilkolására.” Két tárgyalás i. m. 117.

[12] Ld. I. Ferenc király hitlevele Rinconnak, Bornemissza János várnagy számára. ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 3. Konv. B. 19.

[13] Botlik: Statileo János i. m. 818-830. Rincon tehát jóval korábban érkezett meg Franciaországból, mint az közismert. I. Zsigmond lengyel király 1527. január 13-án, Krakkóban kelt levelében írta, hogy Rincon megérkezett Lengyelországba. Charriére: Négociations I. i. m. 149-150.

[14] Ld. A francia követ 1527. június 28-án, Budáról írott levele Bornemisszának. ÖStA HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 4. Konv. C. 144.

[15] Kubinyi: A Szapolyaiak i. m. 186.

[16]A külföldi diplomaták félrevezetésében a legnagyobb tökélyt Bornemissza János budai várnagy és pozsonyi ispán érte el, akit valamennyi külföldi követ saját országa hívének ismert, noha mindenről – ha bizalmasan is – a másik oldalt is értesítette.” Kubinyi András: A magyar állam belpolitikai helyzete Mohács előtt. In. Mohács. Tanulmányok i. m. 79.

[17] Bessenyei József: A Nádasdyak. Bp., 2005. 18-39.

[18]A kincstárat – csellel – Nádasdy és barátja, Szalay János szerezték meg Máriának. Jutalmul Bornemissza birtokait nyerték adományul.” Bessenyei: Ferdinánd király i. m. 96.

[19] A pozsonyi várban „talált” (sic!) kincsek összeírását Jörg Kiembser és Sigmund Jägenreitter végezte. ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Specialia Fasc. 343.

[20] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Miscellanea Fasc. 418. Konv. A. fol. 1-2.

[21] „Conditiones de arce Posoniensis reddenda.” ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 5. Konv. A. 51-62.

[22] Ha nem adták volna át a várat, Ferdinánd megostromoltatja az erősséget. ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 5. Konv. A. 64-66.

[23] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 8. Konv. A. 122-123.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 19
Tegnapi: 149
Heti: 181
Havi: 658
Össz.: 120 650

Látogatottság növelés
Oldal: Akik nem vettek részt a csatában (5) Bornemissza János
Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd - © 2008 - 2024 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »