Akik részt vettek a mohácsi csatában, és sikeresen elmenekültek

 

„Azok a magyar főurak, akik megmenekültek, nem kíséreltek meg hadsereget toborozni, hanem hagyták kegyetlenkedni a törököket, kifosztani és felgyújtani saját birtokaikat.”[1] (Részlet egy hírszerzői jelentésből. Pettau, 1526. szeptember 20.)

 

Báthory István

A király után következő második világi méltóság ecsedi Báthory István[2] nádor volt, aki gyors lovának, és Kecskés Pálnak[3] köszönhette életben maradását. 1526 szeptemberében, utolérve a pécsi egyházmegye kincseivel és irataival menekülő káptalani szekereket, Báthory megőrzés céljából átvette a papok értéktárgyait, ingóságait – többek közt a káptalan pecsétjét is.[4] Később, a veszély elmúltával, a pécsi káptalan visszakérte a pécsi püspökséget illető nemesfém tárgyakat és iratokat, de a nádor elutasította ezek visszaadását, mondván: Pécs János (1526-1540) király uralma alá került. „A kincsekből több éves huzavona eredményeként, egyébként meglehetősen megalázó feltételek mellett is alig tudtak visszaszerezni valamit. Báthory az értékeket visszakövetelő kanonokokat először „szidalmak és sértések közepette űzte el”, majd visszaadta ugyan a kincsek egy részét, de csak avval a feltétellel, hogy a kanonokok az összes kincs átvételéről állítanak ki nyugtát.”[5] Jóllehet, a nádor „nem kirabolta a menekültében hozzá csatlakozott káptalant 1526 szeptemberében, hanem a papok rábízott kincseit magával vitte Pozsonyba,”[6] később a kincsek részleges visszaadásával, és az összes kincsről kiállított nyugta különbözetével mégis megkárosította a pécsieket, akik kénytelenek voltak János királytól új pecsét készítésére engedélyt kérni.

Báthory István a Pozsonyba menekülő özvegy királyné, Habsburg Mária udvarához csatlakozott, és előkészítette Szapolyai János politikai ellenfelének, Habsburg Ferdinándnak magyar királlyá választását. „A szokásjog úgy követelte, hogy a király halála után a nádornak, a királynénak és a főuraknak kell összehívni az utódját megválasztó országgyűlést.”[7] Noha Báthory – mint a király távollétében és/vagy annak halála esetén az első számú magyar közméltóság – tisztában lehetett közjogi helyzetével, több hibát is vétett a szokásjog és az érvényben levő törvények ellen. Ugyanis Habsburg Ferdinánd (1526-1564) királyválasztó országgyűlését először nem Báthory, hanem az özvegy királyné hívta össze.[8] „Báthory nádor pedig csak támogatta ezt a lépést, saját külön meghívójában.”[9] A nádor ráadásul antedatált (október 9-én kelt) dátummal hívta össze a rendeket Komáromba,[10] tehát saját (valójában október 26-án írott) meghívójának keltezését 17 (!) nappal meghamisítva igyekezett azt a látszatot fenntartani, hogy lépést tartanak a másik királyjelölttel, Szapolyai Jánossal.[11] Pedig Báthory tisztában volt a szokásjoggal, hiszen Köpcsényben többek közt a Magyar Királyság jogi kérdéseiről is tárgyalt Habsburg Ferdinánd megbízottaival,[12] és még Szapolyai követei is figyelmeztették az osztrák főherceget arra, hogy „Magyarországon nem szokásos, hogy a meghalt király eltemetése és beszentelése előtt kihirdessék és közhírré tegyék a rákosi országgyűlést, és hogy új királyt válasszanak.”[13] Szapolyai János tiltakozása a komáromi országgyűlés összehívása kapcsán azért álságos, mivel „korabeli forrás szerint (pozsonyi tanácsosok levele) az országgyűlés összehívását Szapolyai is tanácsolta.”[14] Ezt maga Ferdinánd főherceg is megfogalmazta egyik levelében: „Mária, Magyarország, Csehország stb. királynéja, legkedveltebb nővérünk a tekintetes és nagyságos, általunk őszintén kedvelt Báthory Istvánnal, a mondott királyság nádorával és a kunok bírájával együtt […] Komárom mezővárosában tartandó országgyűlést hirdetett meg Szapolyai János, szepesi gróf, Erdély vajdája, valamint más urak tanácsából.”[15] Csakhogy Komáromot időközben Szapolyai vajda katonái elfoglalták, és a Duna-parti város majd csak 1527 nyarán – 6 órás ostrom után – kerül újból a Ferdinánd-pártiak kezébe.[16] 1526. december 16-án Habsburg Ferdinánd királyválasztását végül nem Komáromban, hanem Pozsonyban tartották,[17] ahova „maga a királyjelölt sem jött el: tanácsosaival képviseltette magát […] – ez a pozsonyi gyülekezet” – folytatja Barta Gábor – „egyszerűen nem volt országgyűlés.”[18] A szokásjog szerint Báthory nádor a királyválasztáson megtartotta protestáló beszédét, és elsőként adta le a szavazatát Ferdinándra. Ezután viszont a pozsonyiak megsértették az 1498. évi 45. cikkelyt, mert Báthory beszédét követően Krištof Ravbar (Christoph Rauber), a ljubljanai (laibachi) püspök szólalt fel, majd Erasmus von Dornberg, Georg zu Herberstein, Johann von Lamberg és Wilhelm von Zelking követte a püspököt.[19] A királyjelölt bátyja, V. Károly német-római császár Christoph von Stadion kölni tanácsost és Friedrich von Fürstenberg augsburgi püspököt küldte a királyválasztásra, akik tehát külföldi követekként szintén jelen voltak az országgyűlésen. Az említett törvénycikk azonban egyértelműen kimondta, hogy „trónüresség idején, amikor tudniillik a király örökösök nélkül hal el, a fejedelmi követeknek nem szabad az országgyűlésre menniük, […] valahányszor az országlakosok közönsége új király választása végett összegyűlne, a külföldi követek közül (aminők az urak és a közönség eltántorítása céljából gyakran sokan szoktak a királyok és fejedelmek részéről ide jönni) senkit sem szabad bebocsátani, hogy az új királyra nézve annál helyesebben lehessen intézkedni. Mert maguk az országlakosok fognak arról gondoskodni, hogy azt, akit megválasztottak, tisztelettel behozzák.”[20] A megválasztott magyar király nem felejtette el Báthory István szolgálatait, több ígéretet is tett a nádornak, melyek közül talán Ferdinándnak a Boroszló városában, 1527. május 15-én kelt adománylevele a legbeszédesebb.[21] A Szapolyai-család felvidéki erősségét, Szepes várát, Tokajt tartozékaival,[22] Debrecen városát és Szapolyai János budai házát adományozta Báthorynak.[23] Olyan területekre tett ígéretet Ferdinánd, amiket tehát még nem is birtokolt 1527 májusában. A választott Habsburg király célja egyértelmű volt: nem a török, hanem a János király ellen szervezett háborúban érdekeltté tenni a nádort. Nagyot változott Ferdinánd politikája egy pár hónap leforgása alatt. Megválasztása előtt, 1526. december 5-én még az alábbi utasítással látta el a pozsonyi országgyűlésre igyekvő követeit Ferdinánd: „említett orátoraink alkalmasan cáfolni és gyengíteni törekedjenek azokat az ellenségeink által hamisan elhintett híreszteléseket,[24] amelyekkel mind minket, mind a német nemzetet a magyarok előtt szörnyűségessé teszik, hogy tudniillik mi e királyságot erővel és fegyverrel készülünk megtámadni, és minden szabadságától és privilégiumától megfosztottan tiszta szolgaságba készülünk kényszeríteni.”[25] Hét hónap múlva mégis igaz lett a megjósolt „szörnyűség.” Bécsből már Ferdinánd seregeinek fővezére, Brandenburgi Kázmér őrgróf kiáltványban (1527. július 1.) szólítja fel Szapolyai Jánost, hogy csak a lemondását fogadják el, máskülönben a magyar király és hívei ellen a küszöbön álló hadjárat során fegyveres erőszakot alkalmaznak.[26] Ferdinánd hadjáratában részt vettek a pozsonyi magyar urak is, Báthory István nádor vezetésével. Egy évvel a vesztes csata után tehát bekövetkezett az „igazi Mohács,” amikor az oszmán hadjáratban megroppant ország koncán két párt hívei fegyverrel marakodtak egymás ellen. Vagyis magyar a magyart pusztította, kétféle nagyhatalommal a háta mögött. Amit a törökök zsákmányként már nem tudtak magukkal hurcolni Sztambulba, azt Ferdinánd alattvalói vitték Nyugatra. „A budavári Szent Zsigmond-prépostságnak kincseit 1526-ban Stomfánál a Szentgyörgyi és Bazini grófok katonái rabolták el. (A kárt háromezer aranyra taksálták.) A vízivárosi karmeliták középkori kincstára Nagyszombaton veszett el. A budai polgárok Mária Magdolna plébániájának műkincseit az alsó-ausztriai helytartóság sikkasztotta el. A Mátyás-templomnak egyházi „szerelvényeit” Pozsonyba menekítették. Azonban II. József idején a főtemplom egész kincstárát dobra verték, s a budai középkor egyházművészetének remekei századrésznyi áron kerültek műkincskereskedők birtokába. Buda leggazdagabb egyházának mindössze két gótikus kelyhe maradt meg. (1944-45-ben azt is ellopták.) 1526 után a Mátyás-templom Krisztus teste konfraternitásának hatalmas készpénzvagyonát Nyugatra vitték. Még 1542-ben is Dél-Németországban nyomozott utána Bornemissza Gergely. A [… margit]szigeti apácák kincseit magának I. Ferdinánd királynak zsoldosai rabolták el.”[27]

 

Oldal: Akik részt vettek a mohácsi csatában (1) Báthory István
Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd - © 2008 - 2024 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat