Ráskay Gáspár, Török Bálint és Kállay (Vitéz) János – a három „jeles” férfi

 

 

Ráskay Gáspárt temesi ispáni[1] címe okán az „igazi” bárók közé sorolták, délvidéki feladatai mellett nógrádi ispán volt.[2] A mohácsi csatában „három jeles és a királyhoz feltétlenül hű férfi kapta [a király őrizetének] feladatát, Ráskay Gáspár, Török Bálint és Kállay János, erre a célra gyors lovakat is rendeltek alájuk, melyeknek a király, ha a szükség úgy hozza, menekülésében hasznát veheti.”[3] Azonban az ütközet előtti fázisban Tomori Pál érsek-fővezér utasítására ezt a – király őrizetével megbízott – elit katonai egységet felderítésre küldték, mert a magyar tábort veszélyesen megközelítette Jahjapasa-oglu Báli,[4] szendrői szandzsákbég (Nándorfehérvár parancsnoka) és Gázi Hüszrev boszniai szandzsákbég. Az isztambuli Topkapu Museum defterének jóvoltából azt is pontosan tudjuk, hogy a mohácsi csatában részt vett bosznia-hercegovinai török sereg létszáma 2990 fő volt, és mindössze 126 katonát hagytak hátra Bosznia védelmére.[5] Báli seregével együtt tehát körülbelül 7-10 ezer könnyűlovas török katona veszélyeztette a magyar tábort. Tomori „úgy vélekedve, hogy ezek vagy táborunkat megtámadni, vagy minket bekeríteni jönnek, ami igaz is volt, az első sorból a királyhoz vágtatva, megparancsolta Ráskay Gáspárnak, és a másik kettőnek, aki – mint mondtuk – a király testőréül rendeltetett, hogy menjen kipuhatolni, ugyan mit tervelnek azok, és, ha lehetséges, kényszerítse őket visszatérésre.”[6] Tomori így az utolsó pillanatban jelentős taktikai változtatást hajtott végre a király mellé rendelt elit egység átcsoportosításával. Ráskay eleinte tiltakozott is a döntés ellen, de mikor látta, hogy a király sem ellenzi azt, eleget tett a fővezér parancsának. Valóban furcsa, de egyben kényszerű döntést hozott Tomori, hiszen Báli és Hüszrev seregének létszáma tekintélyes volt, másrészt a kalocsai érsek a király mellől gyakorlott fegyverforgatókat küldött el. Ráskay, Török és Kállay huszárcsapata mindössze pár száz könnyűlovasból állt,[7] ezért a felderítésen kívül reménytelen feladatnak látszott Báliék megfutamítása. (Tomori döntése kapcsán a magyar történettudomány figyelmét elkerülte egy érdekes háttéradat. Mégpedig Tomori Pál és Báli bég Mohács előtti levélváltása, melynek során a kalocsai érseket nem egyszer a rokonaként üdvözölte Báli bég.[8] Tomori – felsőbb utasításra – barátjaként üdvözölte Bálit.) Perjés Géza hadtörténész szerint nem is a török egységek megfutamításáról, hanem szemmel tartásáról volt szó, ezért megkérdőjelezhető Ráskay Gáspár döntése, hogy alakulata – a túlerő dacára – megtámadta Báli és Hüszrev bég többezres lovasságát. Nem tudjuk a harc pontos kiváltó okát. A csatára visszaemlékező Brodarics távol volt az eseménytől, és Ráskay egy szóval sem említette a mohácsi csata körülményeit az utókorra maradt költeményeiben, műveiben, pedig ezt megtehette volna, mivel egyetemet végzett, írástudó államférfi volt. A török túlerő legyőzte Ráskay huszárjait, Kállay a törökök kezére került, de később a kapitányt bajtársai kivágták az ellenség gyűrűjéből. Brodarics István szerint a Ráskay-huszárok az általános menekülés során tértek vissza a csatatérre, de ez korábban is megtörténhetett, mert Ráskayék nem vettek részt a magyar tábor védelmében, ezt egyetlen forrás sem említi.

   Mohács után Ráskay Gáspárról elsőként 1526. október 25-én, Fülekről írott levelében hallani újból, amikor felajánlotta szolgálatait Werbőczy Istvánnak.[9] Szapolyai János azonnal feladattal látta el a hűségébe fogadott huszárkapitányt: Komárom és Tata várát Ráskay foglalta el endrédi Somogyi Ferenctől, még mielőtt Mária királyné megtarthatta volna a Komáromba tervezett országgyűlést, melynek összehívását Szapolyai vajda és más főemberek javasolták.[10] Később Ráskay hűségnyilatkozatot tett Ferdinándnak, és pártváltása fejében Végles várát kérte az uralkodótól.[11]

Kállay János nevével találkozunk Tokajban, az októberi részországgyűlésen, a harmadik „jeles férfiról,” Török Bálintról először novemberben lehet hallani.[12] Török Bálintot Nándorfehérvár 1521. évi elvesztése miatt felelősségre vonták, de fiatal korára, tapasztalatlanságára hivatkozva később kegyelmet kapott.[13] A rá váró börtönévek elől Török Bálint Erdélybe, a vajdához menekült. 1522-ben részt vett Szapolyai János két, Radu vajdát támogató, sikeres hadjáratában,[14] ahol tapasztalt fegyverforgatók irányítása alatt kitanulta a török elleni hadviselés fortélyait.[15] Törökről a történészek már bizonyították, hogy bár Mohácsot követően erdélyi barátaihoz menekült, és János király hűségét kereste, titokban Ferdinánd pártját fogta.[16] A főherceg utasította Török Bálintot, hogy – amíg hadseregével meg nem támadja az országot – színlelje János király előtt változatlan hűségét, és a főúr belement a kettős játékba.[17] Jóllehet Török vágta le a Ferdinánd párti, ágyában haldokló Črni Jovan szerb despota fejét,[18] a választott magyar király nem neheztelt emiatt Törökre. Ferdinánd 1527. július 20-án üzenetet küldött a renegát főúrnak, hogy immár dobja el álarcát: „nem akarjuk, hogy tovább rejtőzködj.”[19]

 

Oldal: Akik részt vettek a mohácsi csatában (7) Ráskay Gáspár, Török Bálint és Kállay (Vitéz) János
Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd - © 2008 - 2024 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat