Brodarics István

 

A Szlavóniából származó humanista részt vett a mohácsi csatában, és a csata egyik szemtanújaként – főleg a magyar főnemességet ért külföldi vádak miatt,[1] saját megfogalmazása szerint „igaz” – leírást készített az ütközetről.[2] Brodarics a művét már Szapolyai János előrelátható híveként fejezte be, ezért néhol személyes elfogultsága eltorzítja a tényeket. A szerémi püspök és kancellár a csatát megelőző hetek eseményeiről, illetve a csatában részt vevő katonai alakulatokról személyesen átélt élményei alapján tudott beszámolni, de a tényleges ütközet második fázisát (beleértve a király elvesztését is) meg nem nevezett személyek előadásából pótolta, mivel ő maga már nem volt cselekvő résztvevője a harcnak, és állítása szerint nem tudta, mi történt II. Lajossal (pedig a király környezetében volt). Brodarics a király elvesztésének okait nem részletezte kellőképpen, és a birtokában levő információkat párthívei érdekében elhallgatta és/vagy manipulálta.

A püspök Mohácsról Pozsony irányába menekült, amikor a Győr környékén állomásozó Adam (I) z Hradce cseh főkancellár csapatai feltartóztatták Brodaricsot: „El is fogtak a mieink – a csehekről beszélek.”[3] A „szövetséges” csehek váltságdíjat követeltek Brodarics szabadon engedéséért, és a kancellár levele szerint: „püspök barátaim várába kellett menekülnöm”, ami minden valószínűség szerint Győr lehetett.[4] Nem tudjuk biztosan, de Brodarics talán a szabadulása fejében a cseheknek adhatta páncélját és fegyvereit, mivel Piotr Tomicki lengyel alkancellárnak azt írta, hogy Pozsonyba „egy köpenyben és egy pár topánkában menekültem.”[5] Sem Mária királyné, sem Habsburg Ferdinánd oldalán nem találta meg számításait, sőt, Pozsonyban folytatódott Brodarics hányattatása. „Az is megesett, hogy Felségtek pozsonyi gyalogosai, akiket sem én, sem az enyéim közül senki egy szóval sem sértett meg, az éjszaka közepén, amikor én is és házam népe is első álmunkat aludtuk, karddal és puskával megrohanták szálláshelyemet, és ha be tudták volna törni a ház kapuját, cseppnyi kétségem sincs, hogy fivéremmel[6] és cselédségemmel egyetemben a legkegyetlenebbül lemészároltak volna.”[7] A püspök-kancellár személyét ért atrocitásokon túl szakmai tudását sem becsülték Pozsonyban, és hivatalát nem tudta érdemben ellátni, mivel gyanús egyénként kezelték őt az udvarban. „Azt tapasztaltam ugyanis” – írta Brodarics István a már idézett levelében –, „hogy a bizalmasabb megbeszéléseket eltitkolták előlem, mintha gyanús személy lennék. Az pedig, hogy milyen nehéz olyan valakinek szolgálni, akiről megtudtuk, hogy gyanúsnak tart bennünket, és hogy mennyire távol áll ez jellemes embertől, mindenki számára világos. De ezenkívül már a díjazást vagy járadékot is úgy kínálták fel nekem Felségtek követei, hogy abból könnyen megérthettem: Felségtek eltávolodott tőlem. Hiszen hat hónap után, amelyet a királyné Őfelsége, de legfőképpen Felségtek szolgálatában töltöttem, úgy ajánlottak fel nekem, még leírni is restellem, 50 forintot, hogy talán fél év múlva másik ötvenet is remélhetek. Miközben pontosan tudom, Felséges Fejedelem, mit adtak és mit adnak még most is másoknak, akiknél az én pozícióm sem alábbvaló, és hogy mennyit ígértek Felségtek nevében a pártjához csatlakozóknak.”[8] A Brodarics által említett 50 forint összehasonlítására álljon itt egy adat: 1527 „január végén Ferdinánd már arról panaszkodik, hogy a magyar urak és a várak 90.000 aranyába kerültek.”[9] Brodarics kancellár 1527 tavaszán János királyhoz pártolt.

 

Oldal: Akik részt vettek a mohácsi csatában (4) Brodarics István
Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd - © 2008 - 2024 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat