Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd

A 2017 októberében, pdf formátumban megjelent e-book teljes szövege olvasható, korlátlanul másolható, letölthető

Batthyány Ferenc[1] és Tahy János[2]

Batthyány II. Lajos koalíciós seregének jobbszárnyát vezette,[3] a szerdai ütközet előtti hétvégén (augusztus 26-án) ért oda az általa vezetett szlavón lovassággal a mohácsi csatába.[4] Komoly tekintéllyel járó ígérvénye volt a fiatal magyar királytól: Bornemissza János halála esetén Batthyány lesz az új pozsonyi ispán.[5] Bornemissza azonban hajlott kora miatt kerülte a veszélyt,[6] így nem vett részt a csatában. A Batthyány vezetése alatt álló jobbszárny hadrendje az ütközet első fázisában szétverte a táborozásra készülő, így rendezetlen ruméliai hadtest első sorait. Ezután viszont eldördült az első török ágyúsortűz, és – Brodarics István leírása szerint – a jobbszárny katonái menekülni kezdtek a csatából.[7] A török ágyúgolyók azonban ekkor még a támadásba lendülő második hadrend katonáinak a feje felett is elrepültek, tehát nem ártottak. Inkább a janicsárok jóval pontosabb puskatüze okozhatta a jobbszárny menekülését.

Nemcsak a pozsonyi ispáni cím vonzása, hanem felesége, Svetkovics Katalin,[8] Habsburg Mária egyik udvarhölgye miatt is Pozsonyba sietett a bán.[9] Mária királyné Pozsonyban azzal a feladattal bízta meg Batthyányt, hogy mozgósítsa a délvidéki nemességet, és szervezzen újabb hadsereget. A bán tehát elutazott Pozsonyból a királyné délvidéki várába, Varasdra,[10] ahol Batthyány értekezletet hívott össze, de a kezdeményezés kudarcba fulladt, mivel egész Szlavónia Batthyány személyes ellenfele, Frangepán Kristóf ellenőrzése alá került.[11] Batthyány szeptember 30-án Varasdról sürgősen pénzt és katonákat kért Ferdinánd főhercegtől, mert meglátása szerint Krusics Péter klisszai- és zenggi kapitány helyzete Varasdon tovább már tarthatatlan.[12] Hangsúlyozni kell, hogy itt már nem a török fenyegetésről volt szó, hanem a két párt hatalmi harcáról. Noha Frangepán Kristóf figyelmeztette a frissen koronázott János királyt, hogy Krusicsék már Ferdinánd főherceg pártját fogják, Szapolyai ennek dacára 100 gyalogost rendelt a zenggi kapitány segítésére.[13] Batthyány bán – felmérve a Délvidéken eluralkodott patthelyzetet – visszautazott Pozsonyba, de már nem ért oda Ferdinánd királyválasztó országgyűlésére. 1526. december 21-én, Németújvárról értesítette Ferdinándot, hogy Frangepán Kristóf szövetséget kötött János királlyal, és lépésével megosztotta a délvidéki nemességet.[14] Ferdinánd azonban ekkor még nem tett lépéseket: utasította hű emberét, a stájer Wolfgang Grasweint, hogy kövessék figyelemmel Frangepán Kristóf hadseregét, de kerüljék vele a harcot, mivel még közte és János király közt sincs nyílt konfrontáció.[15] Batthyány viszont azonnal cselekedni akart, és csalódhatott Ferdinánd válaszában, mert 1527. május 8-án már a nádor, a veszprémi püspök, a tárnokmester és az étekfogómester közös levelükben figyelmeztették a választott magyar királyt: félő, a bán elpártol, ha nem jön Ferdinánd azonnal az országba személyesen, serege élén.[16] Batthyány nem várta meg Ferdinánd Magyarországra érkezését, és rövid időre ugyan, de János királyhoz pártolt. Siegmund von Dietrichstein május 22-én, Grazból már azt jelentette Ferdinándnak, hogy a János király pártjára állt Batthyány bán be akarja venni a stájerországi várost.[17] Az átpártolás tiszavirág életű volt, mivel 1527 júliusában már ismét Ferdinánd oldalán állt Batthyány Ferenc.

 

Tahy János Batthyány oldalán harcolt a mohácsi csatában, Brodarics leírása szerint „a sereg jobbszárnyát a horvát bán vezérelte Tahy Jánossal.”[18] Tahy tapasztalt katonaember volt, aki Mohács idején a vránai perjelséget kormányozta. Tahy János személye, és az általa birtokolt báni pozíció miatt veszett össze Szalkai László érsek Frangepán Kristóffal, utóbbi ezért sem szívesen vállalta a királyi sereg fővezérségét. Batthyány bánhoz hasonlóan Tahy is Pozsonyba menekült,[19] ahol Mária királyné azzal a feladattal bízta meg a perjelt, hogy 200 fős gyalogsággal biztosítsa Székesfehérvárt. A koronázó városba Tahy-t és alakulatát nem a török ellen harcolók védelmére, hanem Ferdinánd főherceg riválisa, Szapolyai János ellen küldték. Az erősítés azonban elkésett, mert a vajda lovassága Bakics Pál vezetésével előbb ért a városba,[20] mint a vránai perjel gyalogosai, ezért Tahy október végén visszatért Pozsonyba. Pemfflinger István tájékoztatta Pozsonyból (november 2-án) Ferdinándot, hogy Tahy sikertelenül járt, és a perjel szerint Szapolyai vajda királlyá választása már csak napok kérdése.[21] Tahy Ferdinánd királyválasztásán nem vett részt,[22] és valamivel később átpártolt János királyhoz, aki országos főkapitányi címmel jutalmazta a perjel pártváltását.[23]



[1] Batthyány „családi szolgálatok révén ifjúságában került közel az akkor még gyermek királyhoz” – írta Brodarics István Me. i. m. 13. Vö. Fógel József: II. Lajos udvartartása 1516-1526. Bp., 1917. 55. A Nándorfehérvár elvesztése miatt árulónak nyilvánított Hérderváry Ferenc birtokrészeit hosszas pereskedést követően, 1523-ban kapta meg. II. Lajos 1525-ben nevezte ki horvát-szlavón-dalmát bánnak, és egy pár hónappal később kapta meg a váci ispánságot is. A címhalmozás törvényellenes volt, de nem Batthyány esetében: báni és ispáni titulusa mellett megtartotta korábbi, pohárnokmesteri címét is, „addig, míg le nem mond.” Nem mondott le. MNL. OL. 1523: Dl. 101567. 1525: Dl 101834., 101835. és 101836. Botlik: Az 1531. évi i. m. 583.

[2] 1521 és 1522 között jajcai bán, Batthyány előtt (1524-1525) horvát-szlavón-dalmát bán volt. MNL. OL. 1525: Df 232725. Neve 1519 óta ismert különböző birtok- és hatalmaskodási perekből. Margalits: Horvát repertorium i. m. I. 349.

[3] Brodarics Me. i. m. 38.

[4]A csatát megelőző vasárnapon Horvátország bánja is megjelent szépen fölszerelt csapattal.” Brodarics Me. i. m. 36.

[5] MNL. OL. Dl. 101838. Botlik: „De vidua” i. m. 45.

[6] Istvánffy szerint éppen láz gyötörte.

[7] Brodarics Me. i. m. 42.

[8] Kubinyi András: Mária királyné udvartartása. In. Habsburg Mária, Mohács özvegye. Szerkesztették: Réthelyi Orsolya, F. Romhányi Beatrix, Spekner Enikő és Végh András. Bp., 2005. 15-16. Réthelyi Orsolya: Főhercegnői udvarból királynéi udvar: Habsburg Mária budai királynéi udvartartásának kezdetei. Századok 141. 2007. 5. sz. 1202-1203.

[9] Mária királyné a vázsonyi várat ajándékozta Svetkovics Katalinnak 1524-ben. MNL. OL. Dl. 101582.

[10] Medved, Rokonok, Lukavec és Varasd várát 1524-ben 33 ezer aranyforintért adta el Brandenburgi György őrgróf Mária királynénak. MNL. OL. Dl. 38086. Brandenburgi egyúttal átruházta a királynéra Varasd város ígérvényét is, miszerint évente 200 szekér követ küldenek a varasdi vár építésére. MNL. OL. Dl. 38084. A királyné zálogba adta a várakat, Medved és Rokonok Korbáviai János grófhoz került, aki 4 ezer dukát fejében átengedte azokat Ferdinándnak. ÖStA. Hoffinanz-Ungarn RN1. Konv. 1527. fol. 11-14., 29.

[11] Barta: A Sztambulba i. m. 22-25.

[12] ÖStA HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. E. 33. Vö. Krusics levelével. Uo. E. 34. Krusics helyzete már Mohácsot megelőzően sem idilli. Egy 1525 áprilisában kelt levelében arra panaszkodott VII. Kelemen pápának, hogy Klisszában egereket és lóhúst kénytelenek enni. Margalits: Horvát repertorium i. m. I. 358.

[13] Barta Gábor: Az elfelejtett hadszíntér 1526-1528: A török-magyar szövetség előtörténetéhez. Történelmi Szemle 37. 1995. 1. sz. 3.

[14] ÖStA HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. E. 41-43. Vö. Acta Comitilia Regni Croatiae, Dalmatiae, Sclavoniae. Ed. Ferdo Šišić. I. 1526-1536. Zagreb, 1912. 40-43.

[15] Bécs, 1527. január 28-án kelt levél. ÖStA HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 3. Konv. A. 81-82.

[16] ÖStA HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 4. Konv. B. 20-21. Vö. A horvát véghelyek oklevéltára I. 1490-1527. Szerkesztették: Thallóczy Lajos – Hodinka Antal. (MHHD 31.) Bp., 1903. 665-667.

[17] ÖStA HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 4. Konv. B. 86-87.

[18] Brodarics Me. i. m. 38.

[19] Barta: A Sztambulba i. m. 22.

[20] Uo. 39.

[21] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 44.

[22] C. Tóth Norbert szerint Tahy részt vett Ferdinánd választásán. C. Tóth: Ecsedi Bátori i. m. 173. Tahy viszont Csurgóról írta a nádornak, hogy nem tud részt venni a főherceg királyválasztásán. Varga Szabolcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős „királyválasztás” története. Századok 142. 2008. 5. sz. 1125-1126. Vö. Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből. Századok 147. 2013. 4. sz. 828.

[23] Reiszig Ede: A magyarországi János-lovagok a XVI. században. Századok 54. 1920. 7-10. sz. 433-486.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 31
Tegnapi: 149
Heti: 193
Havi: 670
Össz.: 120 662

Látogatottság növelés
Oldal: Akik részt vettek a mohácsi csatában (2) Batthyány Ferenc és Tahy János
Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd - © 2008 - 2024 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »