Batthyány Ferenc[1] és Tahy János[2]

Batthyány II. Lajos koalíciós seregének jobbszárnyát vezette,[3] a szerdai ütközet előtti hétvégén (augusztus 26-án) ért oda az általa vezetett szlavón lovassággal a mohácsi csatába.[4] Komoly tekintéllyel járó ígérvénye volt a fiatal magyar királytól: Bornemissza János halála esetén Batthyány lesz az új pozsonyi ispán.[5] Bornemissza azonban hajlott kora miatt kerülte a veszélyt,[6] így nem vett részt a csatában. A Batthyány vezetése alatt álló jobbszárny hadrendje az ütközet első fázisában szétverte a táborozásra készülő, így rendezetlen ruméliai hadtest első sorait. Ezután viszont eldördült az első török ágyúsortűz, és – Brodarics István leírása szerint – a jobbszárny katonái menekülni kezdtek a csatából.[7] A török ágyúgolyók azonban ekkor még a támadásba lendülő második hadrend katonáinak a feje felett is elrepültek, tehát nem ártottak. Inkább a janicsárok jóval pontosabb puskatüze okozhatta a jobbszárny menekülését.

Nemcsak a pozsonyi ispáni cím vonzása, hanem felesége, Svetkovics Katalin,[8] Habsburg Mária egyik udvarhölgye miatt is Pozsonyba sietett a bán.[9] Mária királyné Pozsonyban azzal a feladattal bízta meg Batthyányt, hogy mozgósítsa a délvidéki nemességet, és szervezzen újabb hadsereget. A bán tehát elutazott Pozsonyból a királyné délvidéki várába, Varasdra,[10] ahol Batthyány értekezletet hívott össze, de a kezdeményezés kudarcba fulladt, mivel egész Szlavónia Batthyány személyes ellenfele, Frangepán Kristóf ellenőrzése alá került.[11] Batthyány szeptember 30-án Varasdról sürgősen pénzt és katonákat kért Ferdinánd főhercegtől, mert meglátása szerint Krusics Péter klisszai- és zenggi kapitány helyzete Varasdon tovább már tarthatatlan.[12] Hangsúlyozni kell, hogy itt már nem a török fenyegetésről volt szó, hanem a két párt hatalmi harcáról. Noha Frangepán Kristóf figyelmeztette a frissen koronázott János királyt, hogy Krusicsék már Ferdinánd főherceg pártját fogják, Szapolyai ennek dacára 100 gyalogost rendelt a zenggi kapitány segítésére.[13] Batthyány bán – felmérve a Délvidéken eluralkodott patthelyzetet – visszautazott Pozsonyba, de már nem ért oda Ferdinánd királyválasztó országgyűlésére. 1526. december 21-én, Németújvárról értesítette Ferdinándot, hogy Frangepán Kristóf szövetséget kötött János királlyal, és lépésével megosztotta a délvidéki nemességet.[14] Ferdinánd azonban ekkor még nem tett lépéseket: utasította hű emberét, a stájer Wolfgang Grasweint, hogy kövessék figyelemmel Frangepán Kristóf hadseregét, de kerüljék vele a harcot, mivel még közte és János király közt sincs nyílt konfrontáció.[15] Batthyány viszont azonnal cselekedni akart, és csalódhatott Ferdinánd válaszában, mert 1527. május 8-án már a nádor, a veszprémi püspök, a tárnokmester és az étekfogómester közös levelükben figyelmeztették a választott magyar királyt: félő, a bán elpártol, ha nem jön Ferdinánd azonnal az országba személyesen, serege élén.[16] Batthyány nem várta meg Ferdinánd Magyarországra érkezését, és rövid időre ugyan, de János királyhoz pártolt. Siegmund von Dietrichstein május 22-én, Grazból már azt jelentette Ferdinándnak, hogy a János király pártjára állt Batthyány bán be akarja venni a stájerországi várost.[17] Az átpártolás tiszavirág életű volt, mivel 1527 júliusában már ismét Ferdinánd oldalán állt Batthyány Ferenc.

 

Tahy János Batthyány oldalán harcolt a mohácsi csatában, Brodarics leírása szerint „a sereg jobbszárnyát a horvát bán vezérelte Tahy Jánossal.”[18] Tahy tapasztalt katonaember volt, aki Mohács idején a vránai perjelséget kormányozta. Tahy János személye, és az általa birtokolt báni pozíció miatt veszett össze Szalkai László érsek Frangepán Kristóffal, utóbbi ezért sem szívesen vállalta a királyi sereg fővezérségét. Batthyány bánhoz hasonlóan Tahy is Pozsonyba menekült,[19] ahol Mária királyné azzal a feladattal bízta meg a perjelt, hogy 200 fős gyalogsággal biztosítsa Székesfehérvárt. A koronázó városba Tahy-t és alakulatát nem a török ellen harcolók védelmére, hanem Ferdinánd főherceg riválisa, Szapolyai János ellen küldték. Az erősítés azonban elkésett, mert a vajda lovassága Bakics Pál vezetésével előbb ért a városba,[20] mint a vránai perjel gyalogosai, ezért Tahy október végén visszatért Pozsonyba. Pemfflinger István tájékoztatta Pozsonyból (november 2-án) Ferdinándot, hogy Tahy sikertelenül járt, és a perjel szerint Szapolyai vajda királlyá választása már csak napok kérdése.[21] Tahy Ferdinánd királyválasztásán nem vett részt,[22] és valamivel később átpártolt János királyhoz, aki országos főkapitányi címmel jutalmazta a perjel pártváltását.[23]

 

Oldal: Akik részt vettek a mohácsi csatában (2) Batthyány Ferenc és Tahy János
Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd - © 2008 - 2024 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat