1526. június (Szent Iván hava)

 

 

Június 1-jén                       II. Lajos király Budáról küld hadba szólító levelet Sopron városába. A levélben említést tesz arról, hogy – „Isten vezetésével” – július 2-án, Tolna városban kíván táborozni.[1] (A király végül több mint egy hónap késéssel, augusztus 6-án ér Tolnára.) (–> Augusztus 6.) Sopron városának száz fővel és két ágyúval kötelező megjelennie a tolnai táborban.[2]

                                               II. Lajos király Budáról kelt parancsában felszólítja Bodrog vármegye nemességét, hogy katonáikat küldjék Tomori Pál érsek-főkapitánynak Péterváradra, ők maguk pedig személyesen jelenjenek meg a jobbágyaik egy ötödével Tolna városa körül. Ha pedig szükségét látják, akkor két vagy három nemest hagyjanak hátra a vármegyében a jobbágyok őrzésére. Azon nemesek pedig, akik mások zsoldján másutt teljesítenek szolgálatot, küldjenek maguk helyett fegyverforgatásban jártas férfiakat.[3] (–> Június 18.)

                                               Török díván ülés Szófiában. A ruméliai bég kézcsókra érkezik a szultánhoz.[4]

Június 2-án                        A királyi tanács ülésén tervbe veszik a királyi bandérium felállításához szükséges pénz megszerzésének módját, és elhatározzák, hogy – az országgyűlésen megbeszélteknek megfelelően – a hadsereg július 2-án, Tolnán táborozzon.[5] A tanácsi határozat és a mozgósítás ellenére a királyi csapatok több mint egy hónap késéssel jelennek meg Tolnán. (–> Augusztus 6.)

                                               II. Lajos király utasítja Dóczy János királynéi kamarásmestert, hogy Thurzó Elek tárnokmester számára készítsen számadást.[6]

                                               A kolozsmonostori konvent előtt megjelent Prasmay György kolozsvári polgár és felesége, Anglétha kijelentik, hogy halaszthatatlanul fontos ügyeik miatt Budára kell utazniuk, ezért nem tudnak gondoskodni Anglétha asszony előző – Szűcs Pállal kötött – házasságából született gyermekeiről, Tamásról és Péterről. Ezért Anglétha asszony testvérére, Szűcs Ágoston kolozsvári polgárra bízzák a két fiút, kolozsvári kőházukat és házi ingóságaikat, valamint szőlőjüket. Egyúttal kérik a gyámot, hogy a fiúk nagykorúságáig senki se foglalhassa el a szóban forgó ingó és ingatlan vagyont.[7]

Június 3-án                        A magyar királyi sereg egyik vezérének jelölt Frangepán Kristóf Innsbruckból Postojnába indul, de semmilyen konkrét megbízást nem kap Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg vagy II. Lajos király részéről.[8] (–> Szeptember 5.)

                                               Szülejmán szultán tábort bontat Szófiában, és folytatja útját Magyarország felé.[9] A ruméliai sereg Ibrahim pasa vezetésével díszfelvonulást tart a szultán előtt.

                                               II. Lajos király Szerecsen János királyi kamarást Péterváradra küldi Tomori Pálhoz, hogy tájékozódjon a török sereg útjáról.[10]

Június 4-e előtt                 VII. Kelemen pápa Magyarországnak szánt hadisegélye Bécsbe érkezik.[11] (<– Április 21.) (–> Június 13.)

Június 4-én (hétfőn)       II. Lajos király utasítja Várday Mihályt és Zolthay Jánost, valamint Bodrog vármegye ispánjait, hogy küldjék ki a megye adószedőit a hadiadó összeírására. Egyúttal parancsolja, hogy – az országgyűlési határozat értelmében – aki még nem fizette meg a hadiadót, az haladéktalanul tegye meg.[12]

                                               A vasvári káptalan előtt Cseke Ambrus határozottan tiltakozik Kamony István meggyilkolásának vádja ellen, és a vasvári Szent Mihály arkangyalról elnevezett Boldog Margit kápolnában ötven tanú esküt tesz, hogy Cseke ártatlan a gyilkosság ügyben.[13]

Június 5-én                         A budai királyi tanács ülésén II. Lajos király bejelenti, hogy kivonul a határhoz közeledő ellenség elé, ha a tanácsosai segítséget és tanácsot adnak arra vonatkozólag, hogy milyen pénzforrásból szervezzen sereget. Ekkor Burgio pápai nuncius a saját vagyonából 500 aranyat; Szalkai László esztergomi érsek ezer jól felszerelt gyalogost, 400 lovast valamint 18 000 aranyat; Habsburg Mária királyné 500 nehézlovast ajánl a királynak.[14] A budai tanácskozáson valószínűleg Báthory István nádor is részt vesz.[15]

                                               II. Lajos király pénzügyi rendelete, amelynek értelmében július 25-éig (Szent Jakab ünnepéig) két rézpénzt kell adni egy „jóért”. Az ünnep után nem lehet rézpénzt használni fizetésnél, hanem azt a kamaránál be kell váltani, mégpedig három rézpénzt egy „jóért” arányban. Azonban arra való tekintettel, hogy a küszöbön álló török háború miatt – amely télig is eltarthat – nem tudnak új pénzt verni, még a régi rézpénzzel is lehet fizetni. A király biztosítja a vármegyéket, hogy csak a török hadjárat miatti „végszükség” okán hagyta érvényben a rézpénzt, és amint a veszedelemnek vége, a kamara bevonja a fizetőeszközt.[16]

Június 6-án                        Werbőczy István ex-nádor Dobronyáról ír memorandumot az őt és Szobi Mihályt megbuktató, hűtlen bárókról.[17]

Június 7-én                         Szülejmán szultán a Nis (mai Niš, Szerbia) város előtt elterülő szorosban állomásozik.[18]

                                               Sáros vármegye hatósága megerősíti, hogy az előttük, Sáros várában megjelent Kapi Miklós özvegye Katalin, és fia, Kapi János visszafizette a zálogot Varjú Jánosnak, és erről nyugtát adott.[19]

Június 8-án                        A pécsi káptalan előtt megjelent Nemeghi János két, Baranya vármegyei nemesi telkét elzálogosítja hét „régi, jó forintért” Geredei Hernadt István deáknak és édesanyjának.[20]

                                               A leleszi konvent tanúsítja, hogy – II. Lajos király május 12-én kelt parancsa értelmében – a király elé idézte Thibai Lászlót; Pető Györgyöt pedig a távollétében idézte be.[21]

Június 9-én                         Szülejmán szultán Nis városába érkezik, és a Morava-folyó partján, a vár alatt veret tábort. (<– Május 29.) A sereg többi része már átkelt, és a túlsó parton szállt meg. A folyamatos esőzések és heves záporok miatt áradnak a folyók.[22] (–> Július 9.)

                                               A gyulafehérvári (erdélyi) püspök az egyházmegyéjében fekvő két város – Alvinc és Borberek – tulajdonjogát átengedi Radu havasalföldi vajda részére.[23]

                                               A győri káptalan előtt Kapuchy Ferenc győri alispán és Koromzay György oklevélben tanúsítják: az előttük megjelentek egyöntetűen vallották, hogy a Sopron vármegyei Zil uradalom kérdésében Mosly Pál – Ilona nevű – leánya és Tatár Péter egyezményt kötött egymással.[24]

Június 10-én                      A Szászsebesen tartózkodó Szapolyai János erdélyi vajda sürgeti a besztercei tanácsot, hogy szereljenek fel száz puskás gyalogosból álló csapatot, akiket majd a török támadás esetén azonnal az általa megadott helyre lehet küldeni.[25] (–> Július 16.)

                                               II. Lajos király meghagyja a pécsi egyház vikáriusának[26] és kanonokjának, hogy a néhai Lőrinc pécsi kanonok vagyonát, mely a királyra szállt, adja át az oklevelet kézbesítő Kápolnay Jánosnak.[27] Ugyanakkor egy másik oklevélben II. Lajos király arra kéri Csulai Móré Fülöp pécsi püspököt, hogy Lőrinc kanonok azon hagyatékát, amely nem teljesen a kanonoki jövedelemhez tartozott, mielőbb küldje a kincstárnak, hogy a bevételt a végvárakra fordíthassa.[28]

Június 11-én (hétfőn)    Balthasar kapitányt Morvaországba küldik, hogy ott zsoldosokat toborozzon.[29] (<– Május 31.)

                                               II. Lajos király értesíti ecsedi Báthory György királyi lovászmestert és somogyi ispánt, hogy a közte és Mihály somogyi apát között támadt vita kivizsgálására és rendezésére Thuróczy Miklós királyi személynököt és Várday Tamás országbírói jegyzőt küldi. Mivel a vizsgálatot Báthory György más időpontra akarta halasztani, ezért II. Lajos király közli, hogy a küszöbön álló hadjárat miatt a vizsgálatot elnapolja, és Mihály apátot személyes királyi védelme alá veszi. Egyúttal kéri a lovászmestert, hogy az apátot és az egyházát a vizsgálat lefolytatásáig ne zaklassa.[30]

                                               Az egri káptalan jelenti, hogy Báthory István nádor május 18-án kelt parancsa értelmében megidézte Putnoki Ferencet, Putnoki Imrét és Putnoki János özvegyét, Katalin asszonyt Boldva birtok megosztásának ügyében.[31]

Június 12-én                      Szülejmán szultán Pirbaknál állomásozik, az Aladzsahiszár-szoros közelében.[32]

                                               A felvidéki vármegyéknek (Árva, Bars, Liptó, Trencsén, Turóc), a szekszárdi- és bátai apátoknak kézbesítik a hadjáratra érvényes mozgósítási parancsot.[33]      (–> Június 15.)

                                               Nyitra vármegye közönsége (öt, zöld viaszba mártott gyűrűspecséttel megerősítve) ígéri, hogy a Salgay Mihálytól kölcsönvett száz forintot visszafizeti.[34]

Június 13-án                      VII. Kelemen pápa török elleni pénzsegélye Budára érkezik.[35] (<– Április 21.)

                                               Az aradi káptalan – II. Lajos király parancsára – beiktatja Bereczky Benedeket és családját a Zaránd vármegyei Nemeskér birtokába.[36]

                                               Szűcs György felesége – Ágnes asszony – a kolozsmonostori konvent előtt megtiltja a kolozsvári bírónak, esküdteknek és polgároknak, hogy a peres ügye idején elfoglalják, eladják vagy „bitorolják” a Kolozsvárban álló kőházát, szőlőjét és ingó vagyonát.[37]

Június 14-én                      II. Lajos király Budáról levelet küld Lajos német birodalmi hercegnek, melyben tájékoztatja rokonát a küszöbön álló török hadjárat eseményeiről és a Magyarországot érő fenyegetésről. Nádasdy Tamás királyi titkárt küldi a herceghez, hogy a követ útján részletesebben informálódhasson a fejleményekről.[38] (–> Június 19.)

A kalocsai káptalan jelenti ecsedi Báthory István nádornak, hogy az utasításának megfelelően – Várday János peres ügye kapcsán – kézbesítette az idézést Bodrog vármegye alispánjainak és szolgabíráinak.[39]

Június 15-én                      II. Lajos király utasítja a pozsonyi káptalant, hogy Amadé István óvári várnagyot, királynéi udvarmestert örökjogon iktassa be a Moson vármegyei Szentiványban álló kőtorony, valamint egy nemes kúria és kilenc jobbágytelek őt megillető birtokaiba.[40]

                                               Újabb mozgósítási parancsokat küldenek szét a Kassa körüli öt szabad királyi városnak, hogy a városokban toborzott katonák július 2-án jelenjenek meg a tolnai táborban.[41] (<– Június 12.) (–> Július 2.)

Június 15-e körül              Radu havasalföldi vajda jelenti, hogy Nikápolynál állomásozik egy török sereg, amelynek az a célja, hogy Havasalföldön keresztül törjön be Erdély területére. (<– Május 6-a körül.) „Ezért a vajda nem segítheti őfelségét. Ő [Radu] volt az, aki a szultántól parancsot kapott rá, hogy a Magyarország felé vezető utakat a török hadsereg számára kikémlelje”[42] – jelentette Burgio nuncius a pápának. (–> Július 5-e körül és szeptember 20.)

Június 16-án                      A déli vármegyék után a dél-dunántúli bandérium vezetői (pl. a nádor, a pécsi püspök, a pécsváradi és szekszárdi apát) is parancsot kapnak arra, hogy csatlakozzanak Tomori Pálhoz az átkelők és révek védelme miatt.[43] (<– Június 1.) (–> Június 22.)

A garamszentbenedeki konvent előtt megállapodás születik egy korábbi per tárgyában. Aczél István pozsonyi alispán és társai kontra Füsy János, Oroszi Ferenc és társai megállapodnak abban, hogy rendezik a vitájukat. Aczél István ötszáz forintot fizet, és cserébe örökjogon megkapja a Bars vármegyei, vitatott hovatartozású Nagyfüs, Nagypozor és Gyékényes-puszta birtokrészeket.[44]

Június 17-én                      A pápa és Burgio pápai nuncius hozzájárulásával a királyi tanács elrendeli, hogy az egyházak arany- és ezüsttárgyainak feléből pénzt verjenek, és azt az 1526. évi hadjárat védelmi költségére fordítsák.[45] (<– Május 23.) (–> Június 23.) II. Lajos király utasítja az egyházi- és világi hatóságokat, hogy az ékszereket adják a hadjárat céljából megbízott Statileo János budai prépostnak és Dóczy Ferencnek.[46]

                                               Mozgósítási parancsot kézbesítenek Bars vármegyének és a pannonhalmi apátnak.[47]

                                               Tomori Pál a királyi parancsra hivatkozva megírja, hogy a pécsi káptalan csapatait ne hozzá, hanem az Eszékre készülő Báthory István nádorhoz küldjék.[48] (<– Június 16.)

                                               Mikola István özvegye, Katalin asszony a Küküllő vármegyében található dombói birtokrészét negyven „jó magyar ezüstért” zálogba adja Forró Lászlónak.[49]

Június 18-án (hétfőn)    Burgio nuncius még 4 000 katonát fogad negyedévre szóló zsoldba – azokon felül, akiket korábban már Tomori kalocsai érsek irányítására bízott.[50]

                                               „A töröktől való félelmet tetézik a belviszályok. Werbőczy, kit a nádorságától megfosztottak és száműztek, most 8000 emberrel szándékszik feljönni Budára, hogy hivatalát visszakövetelje, s mondják, hogy erre Szapolyai vajda és testvére[51] beszélték rá”[52] – jelenti Burgio nuncius Budáról.

                                               „Napról napra erősödik a gyanú, hogy Szapolyai János, az erdélyi vajda összejátszik a törökkel”[53] – jelenti a pápai nuncius Budáról. (<– Május 15.) (–> Június 30.)

                                               A Trencsénben tartózkodó Szapolyai György szepesi ispán tájékoztatja Doroszlai János visegrádi várnagyot, hogy ő és Perényi Péter közös megegyezéssel átadták a visegrádi vár felét a saját várnagyaiknak, Ládonyi Miklósnak és Szentiványi Istvánnak.[54]

                                               A Péterváradon tartózkodó Tomori Pál kalocsai érsek-főkapitány részletesen beszámol Bodrog vármegyének a török sereg előrenyomulásáról. Másrészt könyörögve kéri a nemeseket, hogy mozduljanak meg, és azonnal igyekezzenek a dunai átkelőhelyhez.[55] (<– Június 1.) (–> Július 6.) Az érsek a hírszerzői jelentésekből úgy tudja, hogy a szultán már Nisben, Ibrahim pasa pedig Szabácsnál tartózkodik.

                                               Bács vármegye megparancsolja a megye nemességének, hogy fejenként jelenjenek meg Futakon a török elleni hadjárat miatt. Egyúttal azt is meghagyják, hogy a parasztok az aratás miatt maradjanak otthonaikban, de a betakarítás után fejenként álljanak készenlétben.[56]

                                               II. Lajos király nemességet adományoz Vásárhelyi Gergelynek, a tordai sókamara alispánjának. A nemesi címer közepében egy háromfejű sárkányt doronggal ütő, meztelen férfialak szerepel.[57]

Június 19-én                      A budai királyi udvarban határozat születik arról, hogy – a szokásjognak megfelelően – körülhordozzák az országban a véres kardot.[58] „Akik a királyi tanácsban ülnek, semmit sem értenek a hadviseléshez, és egy sincs köztük, aki látott volna valaha egy csupasz véres kardot. De ha már nem is értenek a hadviseléshez, legalább azt adná Isten, hogy megegyezni tudnának egymás közt. Még a legkisebb dolgon is egész napokat el tudnak vitatkozni, s este a tanácsülés végeztével még jobban összezavarodva megyünk szét. S ha végre határoznak is valamiben, nincs, aki végrehajtsa a határozatot. A király őfelsége nem beszél a veszedelemről, s talán észre sem veszi. Mindennap délig alszik, s ezért a tanácskozás csak délben kezdődik. Senki sem fél tőle, senki sem tiszteli, s a helyzet napról napra rosszabbodik”[59] – írta Burgio pápai nuncius Budáról.

                                               „Itt úgy állunk az előkészületekkel, hogy a király ma reggel egy nemesét el akarta küldeni Szalkai érsekhez Esztergomba, hogy a megyebelieket fegyverbe szólítsa, s egy másikat a nádorhoz, de nem volt elég pénze e két ember útiköltségére, úgyhogy nekem kellett azt megadnom a felség helyett”[60] – jelentette Budáról Burgio nuncius.

                                               Az Alsó-ausztriai Kamara Bécsből kelt levélben jelzi Habsburg Mária királynénak, hogy megérkezett hozzájuk Nádasdy Tamás királyi titkár és követ, aki előadta a török elleni hadjárat magyar segélykérelmét. (<– Június 14.) (–> Július 28.) A Kamara tájékoztatja II. Lajos király feleségét, hogy a kérést továbbították a testvérének, Ferdinánd osztrák főhercegnek.[61]

                                               Choron András veszprémi alispán megbírságolja a pannonhalmi apátság jobbágyait, amiért a megyei katonaság zsoldjára nem adóztak. Később kiderül, hogy a pannonhalmi apát a bandérium tartására kötelezett főméltóságok közé számít, így neki banderiális alapon kell katonákat gyűjtenie, tehát az alispán vádja téves és alaptalan.[62]

                                               Szülejmán szultán megparancsolja Ibrahim pasának, hogy seregével siessen Pétervárad vára ellen.[63] (–> Július 9.)

Június 20-án                      Statileo János budai prépost kérésére a budai káptalan átírja II. Lajos király számára VII. Kelemen pápa 1526. május 4-én, Rómában kelt oklevelét.[64]

                                               A Hont vármegye hatósága előtt megjelent Csehi Zsigmond a Hont vármegyében található, újháti birtokrészét tizennyolc forintért elzálogosítja Pálnak, a bozóki Szent István egyház prépostjának.[65]

Június 21-én                      II. Lajos király török elleni hadisegélyt kérő levelet küld Budáról a törökbarát velencei dózsénak, Andrea Grittinek. A levélben részletesen beszámol arról, hogy a török sereg Nándorfehérvár, majd Magyarország – nem pedig Erdély – felé vonul.[66] (<– Május 29.)

                                               II. Lajos király Budáról ír levelet VIII. Henrik angol királynak. A cseh- és magyar király beszámol arról, hogy a török szultán három–négy nap járásra van Nándorfehérvártól, és a gyors vonulás miatt a veszély nőttön nő. Egyetlen reménye VIII. Henrikben és a többi keresztény fejedelem támogatásában van, ezért kéri az angol királyt, hogy azonnal segítsen neki a török elleni harcban.[67] (<– Március 25.)

                                               A garamszentbenedeki konvent jelenti II. Lajos királynak, hogy a május 28-án kelt királyi parancs értelmében küldöttük felkereste Dóczy Ferencet, és kézbesítette az idézést, melynek lényege, hogy a király előtt személyesen kell megjelennie tizenötöd napra.[68]

                                               II. Lajos király Amadé István budai udvarbírónak adományozza a Moson vármegyei Szentivány birtoka felett gyakorolt királyi jogot.[69]

Június 22-én                      Báli bég hírnöke jelenti Szülejmán szultánnak, hogy a Száván vert híd elkészült.[70]

                                               II. Lajos király Budai László királyi titkárt küldi a nádorhoz, és sürgeti ecsedi Báthory Istvánt, Móré Lászlót, a pécsváradi és szekszárdi apátot, hogy csapataikkal igyekezzenek az átkelők védelmét biztosítani, ezért vonuljanak az Alsó-részekhez, és egyesüljenek Tomori Pál érsek-főkapitány seregével.[71] (<– Június 16.) (–> Június 25.)

                                               Újabb mozgósítási parancsokat küldenek Békés, Bihar és Nyitra vármegyébe, hogy katonáikkal jelenjenek meg július 2-án a tolnai táborban.[72] (–> Július 2.)

                                               Werbőczy István ex-nádor Dobronyáról ír levelet Szapolyai János erdélyi vajda familiárisának, Derencsényi Miklós tornai ispánnak és várnagynak, hogy a hozzá küldött Gicei Albert minden szavának adjon hitelt.[73]

                                               A budai káptalan tanúsítja, hogy Bornemissza János budai várnagy és pozsonyi ispán a Németújvár mellett álló Hidegkút és Taba uradalmakat örökjogon Batthyány Ferenc horvát-szlavón-dalmát bánnak ajándékozza, olyan kikötéssel, hogy a birtokok akkor illetik meg a bárót, ha feleségétől, Svetkovics Katalintól fia születik. Ha a bánnak nem lesz fiú utódja, akkor Batthyány Boldizsár fia kétezer forintért megválthatja az okiratban megnevezett birtokokat.[74]

                                               A kolozsmonostori konvent előtt Eördögh András jó magyar ezüstben számolt 24 forintért zálogba adja a Doboka vármegyében fekvő birtokrészét Fodorházy Kelemennek.[75]

Június 23-án                      Szülejmán szultán nem tud átkelni a Morava-folyón, mert az esőzések miatt áradás van.[76]

                                               II. Lajos király adománylevele Radu havasalföldi vajda titkárának, Szalánczy Jánosnak. Mivel Szalánczy „sok jó szolgálatot tett” a magyar korona javára, ezért a király – munkája elismeréséül – az erdélyi Déva vára közelében fekvő Jófő városában nemesi kúriát adományoz a titkárnak.[77]

                                               II. Lajos ismét meghagyja az ország főpapjainak, főurainak, nemességének és városainak, hogy – a török ellenes hadjáratra való tekintettel – az egyházak arany- és ezüsttárgyainak felét szolgáltassák be.[78] (<– Június 17.) (–> Július 7.)

                                               Az ispánok parancsot kapnak a véres kard körülhordozására.[79]

Június 24-én                      Szent Iván és Keresztelő Szent János napja.

II. Lajos király utasítja Batthyány Ferenc horvát-szlavón-dalmát bánt, hogy Szlavóniában segítsen begyűjteni az egyházi ezüst- és aranytárgyakat valamint pénzeket, amelyeket a helyiek vonakodnak beszolgáltatni a török elleni hadjáratra.[80] (<– Június 23.)

                                               Szalkai László esztergomi érsek a Szebeni Miklós besztercebányai plébánosnak írott levelében megemlíti, hogy sok lóra lesz szüksége azon ágyúk vontatása miatt, amelyeket a török elleni hadjáratra visz magával.[81]

                                               A Trencsénben tartózkodó Szapolyai György szepesi ispán utasítja Derencsényi Miklós tornai várnagyot, hogy induljon el a tolnai tábor felé, és értesítse, hogy útközben hol vert tábort, mert nem akar a többi magyar sereggel együtt táborba szállni. Szapolyai – a tervei szerint – július 16-a körül szeretne Tolna környékére érni.[82] (–> Augusztus 5.)

                                               Ibrahim pasa képtelen átkelni a Száva-folyón a seregével, mert még a legkisebb patakok is kiléptek medrükből. Báli bég két katonája vízbe fúlt, és magát a béget is csaknem magával ragadja az áradás.[83]

Június 25-én (hétfőn)    Tomori Pál kalocsai érsek Péterváradról írott levelében felhívja II. Lajos figyelmét arra, hogy kevés a katonája a Száva-folyón készített híd szemmel tartására, naszádosai sincsenek nagy számban, a pénze pedig elfogyott. Az érsek jelenti, hogy a török „ágyúkat ötven szekér követi; mindegyiket négy ló húzza. A szekereken csak egy-egy nagy vaslánc van. Azt mondják, hogy ezek a láncok, mint hallották, a hajóhad vagy az átjárható gázlók felszereléséhez tartoznak.”[84] Hat napon belül elérheti a gázlót a szultán, ezért Tomori Pál nagyon bízik a hozzá küldött Báthory István nádor hathatós segítségében. (<– Június 22.) (–> Június 29.) Noha Péterváradról küldött kétszáz budai mérő[85] lisztet és száznyolcvan mérő sót Titelre és Újlakra, de egyik várban sincsenek még védők.[86]

                                               II. Lajos király meghagyja Bodrog vármegye hatóságának, hogy ne zaklassák Várday Mihályt és Jánost a török elleni hadjárat mozgósításával, illetve a hadjáratra küldött jobbágyok ötöd részének toborzásával, mert Várday Imre királynéi pohárnokmester kérésére ezeket a jobbágyokat – a királyi táborba küldött – lovasokkal pótolják.[87]

                                               Szapolyai János erdélyi vajda Szászsebesen tart vajdai ítélőszéket.[88]

Június 26-án                      II. Lajos király az oklevélben megnevezett személyeknek és elkövetőknek megparancsolja, hogy tizenhat „nehéz súlyú márka” büntetés terhe mellett jelenjenek meg a csornai konvent előtt, és tegyenek vallomást arról, miként rongálták meg Matuzsnay János feleségének, Katalin asszonynak a Vas vármegyében álló, gencsi kúriáját.[89]

Június 27-én                      II. Lajos – Batthyány Ferenc horvát-szlavón-dalmát bán kérésére – a budai káptalannál átíratja a június 22-én kelt oklevelét, melynek értelmében Bornemissza János budai várnagy és pozsonyi ispán bizonyos feltételek és kikötések mellett a bánnak ajándékozza Hidegkút és Taba birtokrészeit.[90]

                                               Werbőczy István ex-nádor Dobronyáról kelt levelében kéri Selmecbányát, hogy a pelsőci jobbágyok huszonöt forintos követelését Hennel János hagyatékából fizessék ki.[91]

Június 28-án                      A nyitrai káptalan jelenti II. Lajos királynak, hogy Czobor Gáspár megegyezett az iratban megnevezett Nyitra vármegyei birtokrészének zálogjoga kapcsán Szalkai László esztergomi érsekkel, oly módon, hogy a zálog felét – Czobor helyett – Szapolyai György szepesi ispán fizette ki az érseknek.[92]

A szepesi káptalan bizonyítja, hogy az előtte megjelent Ramocsa Ferenc – rokonai terhét is magára vállalva – háromszázötven aranyért elzálogosítja a Sáros vármegyei Osztropataka nevű birtokrészeit Bertholthi Szaniszló részére.[93]

Június 29-én                      Péter és Pál ünnepe.

A végekre, Tomori Pál csapatainak segítésére küldött Báthory István nádorról kiderül, hogy még csak Pécsett tartózkodik. (<– Június 25.) (–> Július 5.) A nádor ennek okáról kijelenti, hogy jobbágyokkal és gyengén felszerelt katonákkal nem hajlandó a török ellen harcolni; elvárja a királytól, hogy nádorhoz illően felszerelt sereggel küldje őt a harcba, ezért pénzt és katonát kér II. Lajostól.[94] (–> Július 2.)

                                               A Péterváradon tartózkodó Tomori Pál kalocsai érsek fegyverbe szólítja a környező vármegyék népét, de a nemesek kijelentik, hogy csak akkor kötelesek hadba szállni, ha személyesen a király vezeti őket.[95]

                                               A Száván átkelő Szelim pasa a saját fegyvereitől átdöfve életét veszti, miután a hajóról történő leszállás során elsodorja egy megbokrosodott ló.[96]

                                               Thurzó Elek királyi kincstartó sürgeti Kassa város bevételeinek felülvizsgálatát.[97]

                                               II. Lajos király a török elleni hadjárat címén elrendelt és kivetett 1400 forint hadiadó behajtását elengedi Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben városok esetében, mert az okiratban említett városokban zavargások, lázadások dúlnak, és ezeket a „békétlenségeket” a települések a saját terhükre kénytelenek leverni.[98]

                                               II. Lajos király a hűtlenné nyilvánított Szobi Mihály birtokait vingárti Horváth Gáspár királyi étekfogómesternek és feleségének, Likerka Johannának adományozza.[99]

Június 30-án                      Ibrahim pasa Nándorfehérvárra érkezik a ruméliai sereg egyik részével.[100]

                „Őfelsége a király még Budán van, de feltett szándéka, hogy táborba száll ő is. De már négy hónap óta mindig ezt ígéri. […] Nem lehet tagadni, hogy őfelsége élete veszélyben forog. Ha ugyanis nem megy le a harctérre, akkor saját alattvalói kezei közé kerül, aminek nem lehet jó vége, mert mindenki egész nyíltan őt és tanácsosait okolja az ország bukásáért. Ha viszont őfelsége lemegy a harctérre egészen a Dráváig, csak rosszul felszerelve, készületlenül mehet le, s előre látom, hogy az ellenségen kívül saját alattvalói részéről is veszély fenyegeti még így is, mert mindenki elégedetlen vele. Különösen Szapolyai vajda és pártja vannak ellene, akik – ez a gyanú erősen tartja magát – összejátszanak a törökkel. […] II. Lajos gondatlan ifjú, kinek egy fillérje sincsen, s kit mindenki gyűlöl lustaságáért, úgyhogy ott lesz a legnagyobb veszedelem, ahol ő megjelenik”[101] – jelenti Burgio pápai nuncius Budáról. (<– Június 18.)     (–> Július 8.)

 

Oldal: 1526. június
1526 Magyarországa és az 1526. évi mohácsi csata - Botlik Richárd - © 2008 - 2025 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat