1526. október (Mindszent hava)
Október 1-jén (h.) A török sereg folytatja útját dél felé, s követi a Tisza-folyó kanyarulatait.[1] (<– Szeptember 29.) (–> Október 2.)
A határ menti török parancsnokok támadása miatt Habsburg Mária királyné megparancsolja a szlavón rendeknek, hogy küldjenek erősítést Jajcába, mert a vár megtartása nemcsak Horvátország, hanem Szlavónia érdeke is.[2]
Október 2-án A török sereg Titel váránál, a Tisza-folyó közelében tábort ver. (<– Október 1.) (–> Október 3.) Közben a hajnali órákban megkezdik a hídépítést a Dunán, Pétervárad magasságában. Hüszrev boszniai bég utóvédje összecsap Perényi Péter seregével, amely a vonuló török sereget zaklatja, hátba támadja.[3]
Brodarics István kancellár beszámolót ír Pozsonyból – Piotr Tomicki lengyel alkancellárnak és Andrzej Krzycki püspöknek – a magyarországi helyzetről. A kancellár szerint senki sem tudja, hogy mik a szultán tervei Magyarországgal. Beszámol arról is, hogy a török sereg Budánál átkelt a pesti oldalra, és egyesek szerint Nándorfehérvárnál fognak áttelelni.[4]
A velencei Signoria[5] jelekkel titkosított levelet küld a sztambuli velencei követnek. A Signoria kéri, hogy a követ tolmácsolja Velence elégedettségét, amiért a török szultán elsöprő győzelmet aratott Mohácsnál a magyarok felett. Értesítik a követet, hogy majd külön üdvözlő küldöttséget menesztenek Velencéből Sztambulba.[6] (–> Október 12.)
Október 3-án A török sereg Péterváraddal szemközt ver tábort. (<– Október 2.) (–> Október 10.) A várból üdvözlő lövésekkel köszöntik a szultán seregét.[7]
Brodarics István beszámolót küld kancellár kollégájának, a lengyel Krzysztof Szydłowieckinek. Brodarics jelenti, hogy Nagy Mátyás sikerrel védte meg Esztergomot a török támadástól, és most Habsburg Mária királynétól kér lőport és lőszert, valamint Tatáról, Komáromból és Visegrádról erősítést, hogy a törököt legalább a Duna vonalától távol tarthassa. A szultán a fogságba esett Herczeg Miklóssal – akiről a törökök a neve alapján azt hitték, hogy tényleg herceg lehet – üzent, hogy kész fegyverszünetet kötni II. Lajos királlyal.[8]
Október 4-én A török technikusok a szünet nélkül szakadó esőben dolgoznak a hídverésen. (–> Október 8.) A török táborban kihirdetik, hogy minden fogoly után fizessék meg a pendzsiket,[9] máskülönben elkobozzák a foglyot.[10]
A Pozsonyban tartózkodó Brodarics István kancellár levelet ír VII. Kelemennek.[11] A kancellár kéri a pápát: igyekezzen békét teremteni a keresztény fejedelmek között, mert attól tart, hogy jövő év tavaszán a törökök újra megtámadják Magyarországot. Minderről Burgio nuncius hasonlóképpen vélekedik.[12]
Október 5-én Pétervárad közelében, egy mocsaras helyen kerül sor az 1526. évi hadjárat legjelentősebb ütközetére – már ami a török hadsereg minőség-, számbeli és tisztikarában elszenvedett veszteségét illeti. A természetes akadályokat faágakkal, árkokkal kiegészítő védők az utolsó szál emberig harcolnak.[13] „A janicsár aga, Sedsa aga, továbbá a szamszundsi-basi, a janicsárok csausa és több gyalogsági tiszt, meg igen sok szpáhi elesett s több aga megsebesült.”[14]
Frangepán Kristóf gróf Ludbregből jelenti Kasztellánffy Jánosnak, hogy Batthyány Ferenc bán gyűlést tartott Varasd vármegye közönségének, és familiárisát, Pethő Tamást varasdi ispánnak választotta meg. Frangepán nehezményezi a bán eljárását, mivel a gróf Alapi Jánost akarta ispánnak.[15]
Október 6-án A defterdár seregszemlét tart a török táborban.[16]
Szapolyai János erdélyi vajda – 6000 fősre becsült seregével – Fegyvernekről elindul Tokaj irányába.[17] (<– Szeptember 30.) (–> Október 11.)
I. Ferenc francia király levelet küld a speyeri birodalmi gyűlésre, melyben együttérzését fejezi ki II. Lajos király halála miatt, és szomorúan hallja, hogy a Magyar Királyságot elfoglalta a török. A francia király attól tart, hogy Ausztriának nem lesz kellő ereje a török elleni védekezésre.[18]
A Német-római Birodalom területén tartózkodó, Magyarországra tartó angol követ jelentést ír Thomas Wolsey kancellárnak. A német területekre beérkező hírek szerint Szapolyai János erdélyi vajda Rákosmezejére akar királyválasztó országgyűlést összehívni. (–> Október 17.) Mivel Magyarország nagy részét meghódította a török szultán, ezért a német rendek közül a legtöbben úgy vélik, hogy Szapolyai oszmán beleegyezéssel lesz magyar király. (–> Október 25.) Az angol követ II. Lajos királyról is küld híreket a kancellárnak. Sir Wallop szerint az ifjú király bátran harcolt a mohácsi csatában, de a lova megsérült az ütközetben, ezért a mocsaras területet nem tudta átugratni a menekülés során. II. Lajos a lovával együtt gázolt a sárba, és a testőrei hiába igyekeztek segíteni rajta, a királyt már nem tudták kihúzni az ingoványból.[19] (<– Szeptember 30.)
Október 7-én A török újév napja.[20]
A török technikusok a környékről gyűjtött és felhalmozott faanyagból még mindig építik a hajóhidat. Ibrahim pasa kora reggel Szülejmán szultán sátrába látogat.[21]
VII. Kelemen pápa Habsburg Ferdinánd főhercegnek címzett brévéjében követeként Frangepán Ferenc szerzetest nevezi meg.[22]
Október 8-án (h.) Elkészül a török hajóhíd. (<– Október 4.) Először a szultán sátrát szállítják át a túlsó partra, majd az est leszálltakor az élelmet és a fegyvereket is.[23]
Október 9-én Szülejmán szultán átkel a hajóhídon, majd a túlparton felállított sátrába vonul. Lázadás híre érkezik Kilikiából, ezért az anatóliai beglerbéget – az anatóliai sereggel együtt – azonnal Kis-Ázsiába menesztik.[24] (–> Október 20.)
VII. Kelemen pápa Habsburg Ferdinándnak címzett brévéjében ezúttal Julius Pflugot nevezi meg – a magyar ügyekkel kapcsolatos – követeként.[25]
Habsburg Mária királyné a Komáromba tervezett országgyűlésre invitálja Batthyány Ferenc bánt.[26] (–> Október 26.)
Október 10-én Szülejmán szultán Szalánkemén közelében táborozik. (<– Október 3.) (–> Október 12.) Ibrahim pasa még Pétervárad közelében marad, és a várba, valamint Újlakra is janicsár őrséget telepít.[27]
Október 11-én Piotr Tomicki lengyel alkancellár levelet küld Brodarics Istvánnak, melyben arra kéri a magyar kancellárt, hogy igyekezzen a végére járni II. Lajos király kilétének, mert Lengyelországban továbbra is vannak olyan hírek, amelyek arra utalnak, hogy I. Zsigmond lengyel király unokaöccse még életben van.[28] (<– Szeptember 15-e után.)
Nádasdy Tamás zalavári apát és királyi titkár jelentést ír Pozsonyból Habsburg Ferdinánd főhercegnek. Nádasdy beszámol a királynéval és Bornemissza Jánossal folytatott tárgyalásairól, amelyek megfeneklettek: a pozsonyi ispán nem hajlandó kinyitni nekik a pozsonyi vár kapuját, és a Budáról menekített királyi kincseket sem akarja átadni a Habsburg küldöttnek.[29] (<– Szeptember 4.) (–> Október 18.)
Bornemissza János pozsonyi ispán és budai várnagy – Gábor deák személyében – hitlevéllel ellátott követet meneszt Habsburg Ferdinánd főherceghez.[30]
Habsburg Mária királyné Thurzó Elek kincstartó védelmére bízza Újlaky Ferenc pozsonyi prépostot, akit Csorba János és Ferenc zaklat. Mária királyné támogatásáról biztosítja Újlaky prépostot.[31]
A Debrecenben tartózkodó Szapolyai János erdélyi vajda a familiárisát, Balog Ferencet küldi Kasztellánffy Jánoshoz, hogy a nemes urat összekapcsolhassa a pártjával, és támogatókat gyűjtsön a Délvidéken.[32] (<– Október 6.) (–> Október 14.)
Október 12-én Szülejmán szultán megérkezik Nándorfehérvárra.[33] (<– Október 10.) (–> Október 14.)
Velence városállam határozata a Sztambulba küldendő üdvözlő követség ügyében, amely a szultán – Magyarország ellen aratott – elsöprő győzelmét hivatott ünnepelni.[34] (<– Október 2.) Velence Marc Minio követet küldi Sztambulba.[35]
Október 13-án Habsburg Mária királyné elkobozza Ráskay Magdolnától a mohácsi csatában hősi halált halt férje, Pálóczy Antal házát.[36] (<– Szeptember végén.)
Habsburg Mária királyné Albisi Bernát egri éneklőkanonokot küldi követségbe Pozsonyból Bécsbe testvéréhez, Habsburg Ferdinándhoz.[37]
Október 14-én Szülejmán szultán Szendrő vára mellett táborozik.[38] (<– Október 12.) (–> Október 16.) A megfigyelők jelentése szerint a törökök mintegy 100 000 magyar foglyot szállítanak a Dunán.[39]
Szapolyai János Tokajba érkezik. (<– Október 11.) (–> Október 31.) A városban részgyűlés kezdődik, főként az erdélyi vajda köré sereglő párthívek részvételével.[40] Az erdélyi vajdán kívül jelen vannak az alábbi főurak és főméltóságok: Várday Pál egri püspök; Perényi Péter temesi ispán és főkapitány, koronaőr; Báthory András szatmári ispán; Drugeth Ferenc ungi ispán; Drágffy Gáspár; Werbőczy István ex-nádor; Dóczy János kincstartó; Czibak Imre királyi titkár; Csáky László és Mihály; Thornallyai Jakab sókamaraispán; Mekcsey György; Jaksics Mihály; Jaksics Márk; Macedóniai Miklós; Vidfi Lőrinc; Várday Mihály; Matuzsnai János; Kállói Vitéz János; Pálóczy Miklós; Ábránffy János, Miklós és Péter; Katha Mihály; Kenderessy János; Derencsényi Miklós; Istvánffy János és Miklós; a székely és szász nemesség küldöttei és Kassa város elöljárói, valamint Černi Jovan Nenad szerb despota.[41] (–> Október 17.)
Hainburgban tanácskozás kezdődik Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg és húga, Habsburg Mária között. Habsburg Mária királyné az október 14-e és 17-e között zajló hainburgi konferenciára invitálja Frangepán Kristóf grófot.[42] A Habsburg testvérek elhatározzák, hogy november 25-ére országgyűlést hívnak össze Komáromba.[43] (<– Szeptember 19.) Mivel a magyar szokásjog értelmében az lehet király, aki az előző uralkodót eltemeti, ezért a Habsburg-testvérek megállapodnak abban, hogy agnoszkálják II. Lajos holttestét. (–> Október 17-e előtt.)
Október 15-én (h.) A Morava-folyón vert hajóhídon Szülejmán szultán az egész hadsereggel átkel.[44]
Brodarics István kancellár Pozsonyból ír levelet Habsburg Ferdinándnak, és szabadkozik, amiért nem tudott személyesen találkozni vele. Ugyanakkor garantálja a hűségét, és megjegyzi, hogy Thurzó Elektől és Szalaházy Tamástól tájékozódott a napokban lefolyt megbeszélések lényegi kérdéseiről.[45]
Habsburg Ferdinánd főherceg Georg Kreutzer ljubljanai dékánt és Erasmus von Dornberg tanácsost ígéretekkel és kilátásba helyezett jutalmakkal felhatalmazva Szlavóniába küldi, hogy a Szapolyai János erdélyi vajda pártján álló rendeket a maga pártjára fordítsa.[46]
Október 16-án A török sereg Szupovicse falu közelében táborozik.[47] (<– Október 14.) (–> Október 18.)
Október 17-e előtt A Habsburg Mária királyné utasítására felállított agnoszkáló bizottság vezetője, Voldřich Četrys[48] cseh királyi kamarás egy friss sírdomb alól, „isteni útmutatásra” előkerült halott férfit II. Lajos királyként azonosít „egy bizonyos kikötő közelében”.[49] (Ld. melléklet.) (<– Október 14.) Habár a király már csaknem 50 napja halott, a jelentés szerint a megtalált holttest ép és romlatlan. Mivel a holttestet nem a halál eredeti helyén és közegében, hanem egy friss sírdomb alatt találták meg, ezért a testet korábban elmozdították; így óhatatlanul oxigént kapott, ami viszont felgyorsította a bomlás folyamatát.[50] A jelentésben említett romlatlan test és az ennek ellentmondó bomlás kétségessé teszi, hogy az agnoszkálók valóban II. Lajos király holttestét találták meg.[51] (–> Október 19.)
Október 17-én Szapolyai János erdélyi vajda hívei királyválasztó országgyűlésre szóló meghívókat küldenek szét Tokaj városából. (<– Október 14.) A meghívó november 5-ére, Szent Imre napjára szól; helyszíne: Székesfehérvár, a magyar királykoronázó város.[52] (–> November 10.)
Október 18-án A török sereg nem éri el a tervezett időre Nist, ezért a Morava-folyó jobb partján, Parakil falut elhagyva ver tábort.[53] (<– Október 16.) (–> Október 21.)
Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg Hainburgból utasítja Brodarics István kancellárt, hogy mindenben tegyen eleget az általa hozzá küldött Gregor Kreutzer ljubljanai főesperesnek és Erasmus Dornberg hercegi tanácsosnak.[54] A főherceg szintén Hainburgból utasítja a horvátországi biztosait, miként járjanak el Erdődy Simon zágrábi püspökkel tervezett tárgyalásukkor.[55]
Nádasdy Tamás zalavári apát és királyi titkár a pozsonyi várból ír jelentést Ferdinánd főhercegnek. Leírja a Bornemissza János pozsonyi ispánnal folytatott tárgyalását, valamint azt, hogy Bekény Benedek személynökkel még nem tudott tárgyalni; Brodarics István kancellár pedig a szolgálatát ajánlja, és készülődik a főherceg látogatására.[56] Bornemissza János úgy rendelkezik, hogy a Budáról menekített királyi kincseket Habsburg Ferdinándnak és feleségének, Jagelló Annának adják, semmiképpen sem Habsburg Mária királynénak. (<– Október 11.) A kedvezőtlen rendelkezést nem hozzák nagy nyilvánosságra.[57] (–> November 21.)
Október 19-én A győri vár prefektusa jelentést ír a – Četrys kamarás által – II. Lajos királyként azonosított férfi holttestének megtalálásáról, amelynek szomorú feladata – a jelentés megfogalmazása szerint – az agnoszkáláson meg nem jelent magyarországi főurakra tartozott volna.[58] (<– Október 17-e előtt.)
A török sereg elhagyja Nis város magasságát, és a hévizek közelében halad a hegyszorosok felé.[59]
Október 20-án A mohácsi csata hírével Sztambulba küldött Jarali Hüszejn csausz meghozza az anatóliai lázadás hiteles beszámolóját a téli szállása felé vonuló szultáni seregnek.[60] (<– Október 9.)
Habsburg Ferdinánd főherceg utasítja az Alsó-ausztriai Kamarát, hogy a felesége, Jagelló Anna számára Innsbruckba és Augsburgba küldött osztrigáért és dinnyéért fizessenek a horvát Kelmanics Istvánnak készpénzben 149 forintot, hat garast és tizenhat dénárt.[61]
Krusics Péter zenggi várnagy megköszöni Habsburg Ferdinánd jóakaratát, amelyet Jurisics Miklós főkapitány tolmácsolt a számára. Krusics kéri a főherceget, hogy ne feledkezzen el az ígért támogatásról, különösen Zengg és Klissza ellátása kapcsán.[62] (<– Szeptember 30.) (–> November 16.)
Október 21-én A török sereg Lukadics falunál, a hegyszoros szájánál ver tábort.[63] (<– Október 18.) (–> Október 24.)
Szapolyai János erdélyi vajda Tokajból ír levelet Habsburg Ferdinánd osztrák főhercegnek, melyben a vajda feltárja a Magyar Királysággal kapcsolatos terveit.[64] (<– Október 17.)
Október 22-én (h.) Habsburg Mária királyné a testvére, Ferdinánd főherceg figyelmébe ajánlja a Pozsonyból Bécsbe készülő Erdődy Simon zágrábi püspököt.[65] Nádasdy Tamás tanácsos javasolja, hogy Ferdinánd ígérjen meg Erdődynek mindent, amit csak a püspök akar.
Zárai Jeromos a magyarországi eseményekről jelent Dandolo Gian Antonio velencei nemesnek. Zárai szerint a mohácsi vereség oka egyrészt az volt, hogy a királyi sereg nem várta meg Frangepán Kristóf seregét, másrészt Szapolyai János erdélyi vajda nem érkezett meg időben. (<– Augusztus 29.) A dunántúli megyék kormányzójukká nevezték ki Frangepán Kristófot, aki lelket öntött az ott élő emberekbe. Zárai nem hiszi, hogy Szapolyai Jánost magyar királlyá választanák, mert az erdélyi vajdát egy gyenge, megfogalmazása szerint „asszonyos” embernek tartja.[66] (–> November 10.)
Október 23-án A cseh rendek Prágában – az elhunyt II. Lajos király helyébe – Habsburg Ferdinándot választják cseh királynak.[67] (<– Szeptember 23.)
Thomas Wolsey angol érsek-kancellár VIII. Henrik angol királynak küldött jelentésében beszámol II. Lajos király megtalálásáról és ünnepélyes temetéséről.[68] (<– Október 17-e előtt.) „A magyarországi eseményekről is híreket kaptam, megerősítve a török győzelmét a csatában; többeket tüzérségi erővel, minden más fegyvernemmel, vagy janicsárokkal győztek le. Miután a király testét megtalálták, a legünnepélyesebben nyugalomra helyezték.”[69] (–> November 9.)
Október 24-én A török sereg megérkezik Szófiába.[70] (<– Október 21.) (–> Október 30.)
Október 24-e után I. Zsigmond lengyel király válasza Habsburg Ferdinánd választott cseh király Lengyelországban tartózkodó követének. A lengyel király kiemeli a keresztény ügyért hősi halált halt II. Lajos érdemeit, és gratulál Ferdinánd megválasztásához. (<– Október 23.) Tájékoztatja a követet, hogy a magyar rendeket a királyválasztás egységére biztatta.[71] (–> November 10. és december 16.)
Október 25-én Ráskay Gáspár Fülekről írott levelében felajánlja a szolgálatait Werbőczy Istvánnak.[72] Ráskay Gáspárra bízzák Komárom és Tata elfoglalását, még mielőtt Habsburg Mária királyválasztó országgyűlést rendezhetne Komáromban a bátyja, Habsburg Ferdinánd számára.[73] (<– Október 9.) (–> November 23.)
Habsburg Ferdinánd cseh király Bécsből tájékoztatja Habsburg Mária királynét, hogy Szapolyai János erdélyi vajdához küldi Marcus Beck de Leopoldsdorf tanácsost és Philipp Breunert. Ferdinánd kéri a királynét, hogy segítse a követek munkáját.[74]
Habsburg Mária királyné a magyar ügyekkel kapcsolatban Gerendy Miklós királyi titkárt és fehérvári őrkanonokot küldi Habsburg Ferdinánd cseh királyhoz követségbe.[75]
Habsburg Mária királyné a pécsi kisprépostság és oltárrektorság kinevezési jogát Báthory István nádornak adományozza.[76]
Girolamo Rorario szentszéki diplomata jelentése szerint Szapolyai János erdélyi vajda bizonyíthatóan összejátszott a törökkel, és a szultán kivonulását követően háromszáz fős katonaságával elfoglalta az őrség nélkül hátrahagyott Budát.[77] (<– Szeptember 20.)
Október 26-án Báthory István nádor antedatált – október 9-ére visszadátumozott, vagyis hamis keltezéssel ellátott – országgyűlési meghívókat küld a rendeknek. A nádor a hamisítással azt a látszatot kelti, hogy a Komáromba összehívott országgyűlés okán Habsburg Ferdinánd lépést tart a másik magyar királyjelölttel, Szapolyai János erdélyi vajdával.[78] (<– Október 9.)
A szultáni seregKászim napját Szófia körül tölti.[79]
Október 27-én Girolamo Rorario pápai diplomata két jelentést küld a magyarországi háborúról (az egyiket október 25-i keltezéssel). Rorario információi szerint a visszavonuló török sereg 3000 dunai hajóval szállítja el Magyarországról a rabul ejtett embereket és a kincseket: templomi réz harangokat, mindenféle nemes- és közönséges fémeket. Harminc hajóval szállítják a zsidókat. Szapolyai János erdélyi vajda megegyezett a törökkel, és írásbeli felhatalmazást kapott arra, hogy Magyarország királya lehessen. (<– Szeptember 20.) A vajda a megegyezés után 300 katonával elfoglalta a török által üresen hátrahagyott Budát.[80] Más adatok szerint ezen a napon Szapolyai János kétszáz lovasa megkezdte Buda megszállását, majd négy nappal később maga a vajda is megérkezett.[81]
Október 28-án Vingárti Horváth Gáspár királyi étekfogómester Pozsonyból tájékoztatja Szapolyai Jánost, hogy küldetése kudarccal zárult: Habsburg Mária királyné kikosarazta az erdélyi vajdát, mert nem kíván a vajda felesége lenni.[82] Az étkfogómester Mária királynénak is levelet ír, és ekként értékeli a mohácsi csata után kialakult helyzetet: „Csaknem az egész országban beszélik, hogy hacsak felséged a vajda úrral el nem jegyeztetik, az ország így meg nem maradhat, másféleképpen a veszedelmet el nem kerülhetjük. És nyíltan mondják azt is, hogy ha ez meg nem történik, elvesztjük mind magyar, mind többi országainkat. […] Így hát, kegyelmes asszonyom, az én ítéletem szerint a veszedelmet elkerülnünk nem lehet, mert a németek nem akarnak ellenni Magyarország nélkül, a magyaroknak pedig nem kellenek – szükségképpen rajtunk csak a mindenható Úr Isten segíthet.”[83]
A Csáky-család három ága (László, Ferenc és Mihály) felosztja egymás közt Kőrösszeg várát és tartozékait.[84]
Október 29-e körül (h.) I. Zsigmond lengyel király tájékoztatja Thurzó Elek kincstartót, hogy értesítették Habsburg Ferdinánd választott cseh király hainburgi konferenciájáról. (<– Október 14.) Ugyanakkor tudomása van Szapolyai János erdélyi vajda tokaji országgyűlésének részleteiről is, ahol a magyar rendek Szent Imre ünnepére (november 5-ére) királyválasztó országgyűlést tűztek ki Székesfehérvárra. (<– Október 17.) A lengyel király informálja Thurzót, hogy követeket küld a vajda királyválasztására, és reméli, hogy szeretett unokaöccsét, II. Lajos királyt megfelelő tisztelettel helyezik nyugalomra Székesfehérvárott.[85] (–> November 9.)
Október 29-én (h.) Habsburg Ferdinánd választott cseh király utasítja a karintiai helytartót, hogy az Augsburgban megszavazott hadisegély Karintiára eső, 20 000 forintos részéből megérkezett 6000 forintot küldjék a horvát határon állomásozó sereg ellátására és zsoldban tartására, mégpedig a következő sorrendben: először Katzianer horvát lovassága, majd a horvát határon táborozó sereg, végül a várban állomásozó őrség kapjon a pénzből.[86]
Október 30-án Szülejmán szultán Ibrahim pasával együtt átkel a filibei (mai Plovdid, Bulgária) hídon, és Kadnicse falu közelében száll meg.[87] (<– Október 24.) (–> November 2.)
Habsburg Ferdinánd választott cseh király utasítja Hans Peigershaimert, hogy a horvát táborból magához rendelt Hans Puchler várnagynak fizessen naponta lovanként 20 krajcárt.[88]
Október 31-én I. Zsigmond lengyel király üdvözli Szapolyai János erdélyi vajda szándékát, a magyar királyi címért folytatott küzdelmét, s tájékoztatja sógorát, hogy két követet (Andrzej Krzycki és Stanisław Sprowa személyében) indított Magyarországra, hogy a lengyelek is képviselhessék magukat a vajda királlyá választásán és koronázásán. (Bár attól tart, hogy a követei már nem érhetnek oda időben.)[89] (–> November 16.)
Szapolyai János erdélyi vajda Budára érkezik.[90] (<– Október 14.) (–> November 9.)
Habsburg Ferdinánd választott cseh király Bécsből parancsolja Jurisics Miklós főkapitánynak, hogy Hans Katzianert ötszáz lovasával együtt azonnal küldesse hozzá.[91]
Október folyamán Perényi Péter temesi ispán és koronaőr kisemmizi a mohácsi csatában elesett bajtársa, Tárczay Miklós királyi kamarásmester özvegyét (Bánffy Dorottyát) és fiát, Tárczay Györgyöt. Perényi katonái elfoglalják a Tárczayék tulajdonát képező, Zemplén vármegyében álló Céke[92] várát.[93]
Perényi Péter temesi ispán a katonáival fogságba ejti, és csak 4000 forint váltságdíj kifizetése után engedi szabadon a befolyásos tiszántúli földbirtokost, Jaksics Márkot.[94]
[1] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 320.
[2] Varga, 2008. 1122.
[3] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 320–321.
[4] BN. T. 6. fol. 200. r. Vö. AT. VIII. 226.
[5] Az olasz signore (jelentése: úr) szóból származó kifejezés, jelen esetben kormányzat, kormányzó.
[6] Óváry, 1894. 5–6.
[7] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 321.
[8] A lengyel kancellár a levél másolatát Londonba küldte. BL. Cotton MSS. Vespasianus F. I. f. 39–41. Az oszmán fogságba esett Herczeg Miklósról a neve alapján azt hitték a törökök, hogy valóban herceg, ezért megajándékozták egy lóval, szablyával, majd költőpénzzel együtt engedték szabadon. „Dominus Duci Herenzs”, ahogy Szülejmán szultán írnoka leírta Herczeg Miklós nevét. (A latin ’dux’ ragozott alakja egyértelműen arra utal, hogy Herczeget hercegi származású úrnak vélték.) TNA. PRO. SP. I. 39. f. 108. Botlik, 2017a. 33. Vö. Jászay, 1847. 9.
[9] A zsákmány egy ötöd része (20%-a), amely hadjáratok esetén megillette a szultánt.
[10] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 321.
[11] Mohács emlékezete, 1979. 52.
[12] Bessenyei, 2002. 101.
[13] Botlik, 2017a. 78.
[14] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 321.
[15] Varga, 2008. 1121.
[16] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 321.
[17] Barta, 1983. 36–38.
[18] A francia király levele álságos. I. Ferenc a szövetségeseinek szinte örömhírként jelenti a török hódítás magyarországi „sikerét”. L&P. vol. 4. 1134.
[19] BL. Cotton MSS. Vespasianus F. I. f. 23.
[20] Szentpétery, 1974. 20.
[21] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 321.
[22] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 1.
[23] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 322.
[24] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 322.
[25] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 3.
[26] Varga, 2008. 1122.
[27] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 322.
[28] AT. VIII. 222–223. Vö. Brodericus, 2012. 156–157.
[29] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 4–5.
[30] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 6.
[31] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Specialia Fasc. 274. Ecclesiastica 1500–1755. Konv. A. Patronats- Donationsrechte des Erzbischofs von Gran 1500–1563 fol. 11.
[32] Varga, 2008. 1122.
[33] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 322.
[34] Óváry, 1894. 6.
[35] Uo. 6.
[36] Botlik, 2017a. 21. A házfoglalás oka eddig ismeretlen; talán büntetés lehetett. Még nem világos, de lehet, hogy a birtokelkobzás összefügghetett-e a II. Lajos őrizetével megbízott Pálóczy szolgálatmulasztásával.
[37] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 16.
[38] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 322.
[39] BL. Cotton MSS. Vespasianus F. I. 10. Botlik, 2007. 131.
[40] MOE. I. 4.
[41] MOE. I. 4. A despota szó a középkori Balkán-félszigeten uralkodót, fejedelmet jelentett.
[42] Varga, 2008. 1123.
[43] A tárgyaló felek egyetértenek abban, hogy „az 1515. évi házassági szerződés alapján Magyarországra irányuló jogaiknak akár fegyverrel is érvényt szereznek.” MTK. II. 361.
[44] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 322.
[45] Brodericus, 2012. 157.
[46] Varga, 2008. 1123.
[47] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 322.
[48] A hazai szakirodalomban inkább (németesen) Czettritz vagy Czettrich néven ismertebb, teljes nevén: Sebastian Ulrich von Czettritz (die Burg) Neuhaus. A – kérdésben hitelesebbnek tekinthető – cseh és szlovák történeti irodalomban Voldřich Četrys néven említik. Kozák, 2017. 185. Botlik, 2022. 190.
[49] Az agnoszkálás pontos dátuma ismeretlen. Antonio Boemo (eredeti nevén Anton Vodička) cseh úr beszámolója szerint 50 nap telt el a király halála és megtalálása között. Mohács, 2006. 117–118. Botlik, 2022. 195. Andrea Partiba szerint szintén 50 nap telt el a király halála és megtalálása között. Partiba jelentésére hivatkozva először Pezenhoffer Antal állította, hogy október 18-án történhetett a király agnoszkálása. Pezenhoffer, 1993. 97. Az október 19-én, Győrben kelt jelentés szerzője szerint „a napokban” megtörtént Habsburg Mária királyné felkérése, ezért valószínűleg nem telhetett el egy (vagy több) hét a holttest megtalálása és a jelentés keletkezése között. Kasza Péter filológus álláspontja szerint: „Az elmúlt napokban (his diebus) igyekszik egészen pontosan meghatározni, hogy az agnoszkálásra október 13–17-e között került sor, vagyis a levél keletkezése előtt legalább két nappal, de egy héttel nem korábban…” Kasza, 2015. 400.
[50] A jelentést elemző kutatók nagyrészt azzal számoltak, hogy a II. Lajos királyt elnyelő közeg (iszap, mocsár, sár, agyag) vagy a kedvező hőmérséklet miatt a holttest konzerválódhatott; de a másik, általuk jól ismert tényt – hogy a férfi holttestét egy friss sírdomb alatt találták meg, tehát a hivatalosan leírt jelentéshez képest, a halál beálltának eredeti közegéből korábban már elmozdították az élettelen testet – nem vették figyelembe. Farkas, 2015. 381–396. Kasza, 2015. 397–412. Szebelédi, 2015. 413–424. Varga, 2020. 57–71. Sőt, Farkas Gábor Farkas szerint az is lehetséges, hogy már a csata másnapján (augusztus 30-án) megtalálták és ideiglenesen eltemették II. Lajost, ezért maradt ép és romlatlan a holttest: „alig 24 órán belül is elhantolhatták a jobbágyok – egyes forrásokban halászok – a nedves, agyagos földbe.” „Nekünk mégis Mohács kell…” 128. Vö. Farkas, 2001. 33–66. A könyvtáros azonban több körülménnyel sem számolt. A megtalált holttest az ideiglenes elhantolás során ugyanúgy oxigént kaphatott – ami gyorsítja a bomlási folyamatot –, tehát mindegy, hogy egy nappal vagy egy hónappal a halál beállta után temették el. Másrészt a térségben egy jelentős oszmán sereg állomásozik, amely gyújtogat, rabol, fosztogat, kardélre hány embereket: tehát aligha hagynák, hogy a vakmerő jobbágyok a több négyzetkilométernyi sárban keresgéljenek és holtteste(ke)t temessenek. Harmadrészt: a jobbágyoknak igen komoly felszerelésre (igavonó jószágokra, kötelekre és csigákra) és több tucat segítőre lett volna szükségük ahhoz, hogy a sárban elsüllyedt, lova alá szorult királyt – a több mázsás lóval és páncélzattal együtt – szilárd talajra vontathassák. Botlik, 2017b. 32–33. Kasza Péter filológus 2016-ban megjelent tanulmányában – a holttest romlatlansága kapcsán – megjegyzi: a jelentés szerzője „egy szóval nem utal rá, hogy arcról fel lehetett volna ismerni a holttestet. Nem is arcról azonosítják, az őt jól ismerő Czettritz sem, vagyis kellően el volt már torzulva ahhoz, hogy ezt lehetetlenné tegye.” „Nekünk mégis Mohács kell…” 75.
[51] Nemes – Tolvaj, 2014. 475–480. Botlik – Nemes – Tolvaj, 2016. 5–21. Botlik, 2022. 198.
[52] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten. Fasc. 2. Konv. C. 12. Vö. MOE I. 1874., 9–10.
[53] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 322.
[54] ÖStA. HHStA. Türkei I. Karton 1. Konv.1. 1521–1526. fol. 33. Vö. Brodericus, 2012. 159–160.
[55] Thallóczy – Hodinka, 1903. 571.
[56] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 14–15.
[57] Bessenyei, 2005. 21–22.
[58] BN. T. 6. fol. 237. r-v. Vö. Acta Tomiciana VIII. 227–228. Botlik, 2002. 669–679. Brodericus, 2012. 160–162. Kasza Péter filológus védelmébe vette a pozsonyi főúri csoportot: „Az országot kormányzó udvari elitnek jelentős része elesett Mohácsnál, azt a néhány főurat és prelátust pedig, aki élve került ki a csatából és Pozsonyban tartózkodott (Brodarics István, Szalaházy Tamás püspökök, Thurzó Elek, Báthori nádor) a bizonytalan belpolitikai helyzetben felesleges lett volna életveszélynek kitenni.” Kasza, 2015. 400–401.
[59] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 323.
[60] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 323.
[61] Thallóczy – Hodinka, 1903. 571.
[62] Uo. 572.
[63] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 323.
[64] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Miscellanea Fasc. 425. Konv. A. Nr. 1–50. 1490–1542. fol. 23.
[65] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 17.
[66] Óváry, 1894. 6.
[67] MTK. II. 361. Botlik, 2013. 88.
[68] TNA. PRO. SP1. 39. f. 214r. Wolsey riportja furcsa időrendi párhuzamba állítja II. Lajos agnoszkálását a győri vár prefektusának jelentésével kapcsolatban, hiszen a királyi holttest megtalálásáról szóló győri jelentés és a westminsteri Wolsey-féle irat keltezése közt mindössze négy nap eltérés van, holott a két ország közt igen nagy a távolság. A 2013-ban közölt levélrészlet a 2016-ban kiadott „Nekünk mégis Mohács kell” című kötetben Bárány Attila és Botlik Richárd fordításában jelent meg. Botlik, 2013. 75. „Nekünk mégis Mohács kell…” 198. Négy évvel később, a 2020-ban kiadott Örök Mohács című kötetben ugyanezen irat töredékesen olvasható Bakonyi Zsuzsanna fordításában, mert a fordító szerint „a levél éppen a fontos részeknél szakadt és nedves.” Vö. Örök Mohács, 2020. 199. Egy vízfoltos levél miként lett nedves ötszáz év után, és a több hogyan lett kevesebb mindössze négy év (2016–2020) leforgása alatt? Nos, ez egy tudományos rejtély. Ugyanis John Sherren Brewer nyilván szintén láthatta a „szakadt és nedves” irat „fontos részeit”, ha az 1875-ben kiadott regeszta gyűjteményben az alábbi részlet olvasható: „I have received confirmation of the news from Hungary, and of the finding and burying of the King’s corpse.” L&P. vol. 4. 1144–1145. Szebelédi Zsolt filológus ekként értelmezte a kérdéses jelentést: „A csonkán maradt szöveg – véleményem szerint – elképzelhető, hogy nem a temetésről, hanem csupán a test a városba való beviteléről szól.” Szebelédi, 2015. 421.
[69] Bárány Attila és Botlik Richárd fordítása. „Nekünk mégis Mohács kell…” 198. „I have also receyved newes of the affaires of Hungarye, confermyng the victory had by the Turke in the batail, more by violence of [his] artillery, then by any other feate of werre or yanissares. After the cor[p]se of the King was founde, requiescat to be in the most solempne and honourable maner entered.” TNA. PRO. SP1. 39. f. 214r. (Kiemelés tőlem – B. R.) Vö. Szebelédi, 2015. 421.
[70] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 323.
[71] Tóth, 2003. 37.
[72] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 31.
[73] Botlik, 2017a. 30.
[74] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 27.
[75] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 30.
[76] C. Tóth, 2009. 170. és C. Tóth – Horváth – Neumann, 2011. 347.
[77] BL. Cotton MSS. Vespasianus F. I. f. 14. „Nova Turcica ex l[itte]ris Rorarii XXV. die octobr[is].”
[78] MOE. I. 57-58. MTK. II. 361. Botlik, 2017a. 14.
[79] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 323.
[80] BL. Cotton MSS.: Vespasianus F. I. 10. Botlik, 2007. 130–131.
[81] Acsády, 1897. 16.
[82] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 40–41.
[83] Barta, 1983. 77.
[84] Csáky Oklevéltár, 1919. 558–559.
[85] AT. VIII. 256–257.
[86] Thallóczy – Hodinka, 1903. 573–574.
[87] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. 323.
[88] Thallóczy – Hodinka, 1903. 574.
[89] AT. VIII. 257. Botlik, 2008. 103.
[90] Acsády, 1897. 16.
[91] Thallóczy – Hodinka, 1903. 575–576.
[92] A mai Cejkov (Szlovákia).
[93] Barta, 1977b. 674. Botlik, 2017b. 21.
[94] Barta, 1983. 23. Botlik, 2017b. 21.