Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd

A 2017 októberében, pdf formátumban megjelent e-book teljes szövege olvasható, korlátlanul másolható, letölthető

További menekültek

 

Az egyházi méltóságok közül megmenekült a csatából Országh János[1] váci-, Podmaniczky Imre nyitrai-, Erdődy Simon[2] zágrábi- és Josefics Ferenc[3] zenggi püspök. A főurak közül elmenekült Erdődy Péter,[4] Móré László[5] királyi étekfogómester, Czibak Imre[6] bihari- és Bánffy János[7] verőcei ispán. A jelentősebb nemesek közül az ország keleti felébe menekült Szapolyai két közeli rokona,[8] homonnai Drugeth Ferenc[9] ungi- és Szerecsen János[10] tolnai ispán, utóbbi 2 ezer, a Dráva mentén lakó, Brodarics állítása szerint kiváló íjász gyalogossal érkezett a mohácsi csatába.[11] Drugeth sem maradt ki a csata utáni káosz kihasználásából, „a budaszentlőrinci fehér barátoknak – a pálosoknak – százezer aranyra becsült kincstárát az őrzők, a homonnai Drugethek lopták el.”[12] „Megmaradt Fekete Mihály és Majtényi Bertalan,[13] akiket később nagy pénzen váltottak ki”[14] a török fogságból, és Herczeg Miklós, akiről a törökök azt vélték, hogy tényleges herceg, vagy a király kincstartója, ezért lóval, szablyával és költőpénzzel engedték szabadon.[15] A szultán – bár a nevüket a velencei dózsénak, Andrea Grittinek küldött győzelmi jelentésében a halottak közt sorolta fel,[16] mégis – életben hagyott két lengyel nemest, II. Lajos komornyikjait, Jan Macejowskit és Stanisław Piłeckit,[17] akik később hasznos – és számunkra ismeretlen – információkkal látták el Mária királynét II. Lajos király halálával kapcsolatban.[18] „A gyalogosokból igen kevés menekült meg, volt pedig mintegy tizenkét-tizenháromezer gyalogos, akik vezetői közül alig maradt meg más a ciprusi Hannibálon kívül.”[19] Megmenekült Hans Graf zu Hardegg német tiszt,[20] és a Mohácsnál bátran, szinte az utolsó emberig harcoló, ezerötszáz fős lengyel gyalogos egység kapitánya, Lenard Gnoynsky is.


[1] MNL. OL. 1523: Df. 267602. Később, Szapolyai királyválasztásán hallani felőle. Botlik: Statileo János i. m. 829.

[2] Brodarics Me. i. m. 36. Erdődy a vesztes csata után előbb püspökségébe menekült, majd Pozsonyba ment Mária királynéhoz. Bár tárgyalt Habsburg Ferdinánddal, a főherceg decemberi királyválasztásán nem vett részt. ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. C. 17.

[3] Részt vett Szapolyai János királlyá koronázásán. János király felszólította a tasnádi vikáriust, hogy a zenggi püspök érdemeire való tekintettel az ugocsai főesperességet adományozza Joseficsnek. „Promisio archidiaconatus de Ughoca pro episcopo Segnensi facta per Joannem Scepusiensem.” ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. F. 3. Botlik: „De vidua” i. m. 54. János király a pápához küldte követségbe. Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. III kötet. Bp., 1903. 6-7.

[4] A zágrábi püspök fivére, aki 70 lovassal vett részt az ütközetben. Brodarics Me. i. m. 36. Erdődy Péter báróról Mohács után alig hallani valamit, valószínűleg birtokára vonulhatott vissza. Ferdinánd főherceg a bárót 1526. szeptember 19-én, Linzből figyelmeztette a török veszélyre, és – II. Lajos halála kapcsán – emlékeztette Erdődyt, hogy ő örökli a cseh- és magyar koronát. Jóllehet a báró megjelent Pozsonyban, de Ferdinánd királlyá választásán nem vett részt. ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 2. Konv. B. 40a.

[5] MNL. OL. 1519: Dl. 60059. 1526: Dl. 47641. Szapolyai János vajda politikai ellenfele. 1526-ban, pár hónappal a csata előtt Szalkai László esztergomi érsek Werbőczy Istvánt kérte fel békebírónak Móré és Szapolyai elmérgesedett ügyében. MNL. OL. 1526: Dl. 47641. Botlik: „De vidua” i. m. 46.

[6] Mohács előtt egy évig „familiaris aulicus” II. Lajos király udvarában, és szintén 1525-ben nevezték ki temesi ispánnak, ettől fogva tehát „igazi” báró. MNL. OL. Dl. 25615. Dl. 66053. Később János király váradi püspöknek nevezte ki. Botlik: „De vidua” i. m. 50. Kubinyi: A Szapolyaiak i. m. 169.

[7] MNL. OL. 1500: Dl. 102304. János király előbb pohárnokmesternek, majd (1530-ban) nádornak nevezte ki. Botlik: „De vidua” i. m. 47. Barta: A Sztambulba i. m. 23. Brodarics Me. i. m. 36.

[8] Kubinyi: A Szapolyaiak i. m. 169-171.

[9] 1522-től ungi ispán, később János király tárnokmestere. MNL. OL. 1522: Df. 218088. Tárnokmesterségére ld. Barta: Konszolidációs kísérlet i. m. 650., 657. Botlik: „De vidua” i. m. 52.

[10] Barta: Konszolidációs kísérlet i. m. 670-671. Botlik: Az 1531. évi krakkói i. m. 583.

[11] Brodarics Me. i. m. 37.

[12] Zolnay: Kincses Magyarország i. m. 50.

[13] Majtényi Bertalan Ferdinánd pártjára állt. 1527 szeptemberében a választott magyar király Hans Katzianer mellé osztotta be Majtényit, feladatuk: Bajmóc várának ostroma János király védőinek ellenében. ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc.6. Konv. A. 102.

[14] Brodarics Me. i. m. 45.

[15] „Dominus Duci Herenzs”, ahogy Szülejmán szultán írnoka leírta Herczeg Miklós nevét. (A latin ’dux’ ragozott alakja egyértelműen arra utal, hogy Herczeg hercegi származású.) TNA. PRO. SP. I. 39. f. 108. Vö. Jászay: A magyar nemzet i. m. 9.

[16] Szülejmán szultán Nali szpáhi-oglánt (a szpáhik elit csapatának egyik vezetőjét) küldte a levéllel Velencébe. TNA. PRO. SP. I. 39. f. 108.

[17] Piłecki neve egy évvel későbbi levelezésben szerepel, amikor a lengyel király és Szydłowiecki kancellár ajánlja őt Ferdinánd figyelmébe. ÖStA HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 5. Konv A. 115-117.

[18] Az információkat Brodarics István – helyhiányra hivatkozva – elhallgatta: „Aztán Prileski János és Maczeyowski János, mindketten királyi kamarai tisztviselők, akiktől később, amikor a királynéhoz visszatértek, sok mindent megtudtunk, amit a történetírói tömörség most nem enged elbeszélni.” Brodarics Me. i. m. 45.

[19] Brodarics Me. i. m. 46. Karthágói vagy Ciprusi Hannibálnak írták a magyar forrásokban II. Lajos olasz zsoldosvezérének, kamarásának nevét. Annibale Cartagine da Este di Padovana a VII. Kelemen pápa által küldött gyalogos katonák egy részének kapitánya volt. Később János királyhoz pártolt, és az 1530-as évek elején Szapolyai itáliai testőrcsapatainak kapitányaként említik a nevét. Sunkó Attila: Az erdélyi fejedelmek udvari hadai a 16. században. Levéltári Közlemények 69. 1998. 1-2. 111-112.

[20] 1527. szeptember 20-án Eger környéki szabadrablásra kapott engedélyt Habsburg Ferdinánd seregeinek főparancsnokától, Graf zu Salmtól. „…itaque comes [ti. Salm – B. R.] aegre patiens verba sibi data esse, Ioanni comiti ab Hardeck [Hans Graf zu Hardegg – B. R.] negotium dat, Agriam diripendi: unde cum cives tum sacerdotes locupletiores, antequam nostri Agriam attigissent, profugerunt, ac res omnes, etiam frumenti quidquid tolli potuit, secum asportarunt.”  Ursinus Velius: De bello Pannonico libri decem. Liber primus. Vindobonae, 1762. 22.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 27
Tegnapi: 83
Heti: 287
Havi: 813
Össz.: 119 535

Látogatottság növelés
Oldal: További menekültek
Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd - © 2008 - 2024 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »