1526. november (Szent András hava)

 

November 1-jén               Mindenszentek.

Habsburg Mária királyné Habsburg Ferdinánd figyelmébe ajánlja Brodarics István kancellárt, szerémi püspököt, aki fontos ügyben készül a cseh király látogatására.[1]

I. Zsigmond lengyel király Krakkóból nyílt levelet küld a magyar főméltóságoknak és báróknak, az erdélyi szabad királyi városoknak. A lengyel király tudomásul vette a magyar rendek tokaji országgyűlésén kifejtett álláspontját, miszerint Szent Imre napján (november 5-én) királyválasztást akarnak tartani Székesfehérvárott. Isten támogatását kéri a döntéshez.[2] (<– Október 17.) (–> November 10.)

I. Zsigmond király Krakkóban kelt követutasításában kéri a Magyarországra igyekvő követeit (Andrzej Krzyckit és Stanisław Sprowát), hogy emeljék ki az unokaöccse, II. Lajos király halála kapcsán őt és a lengyel udvart ért fájdalmat. Ugyanakkor a követek illedelmesen fejezzék ki a lengyel király részvétét az erdélyi vajda öccse, Szapolyai György halála miatt is. A lengyel király megígéri sógorának, Szapolyai Jánosnak, hogy rokoni támogatást nyújt számára.[3]

November 2-án                Pemfflinger István tájékoztatja Habsburg Ferdinándot, hogy a II. Lajos király özvegye, Habsburg Mária által – kétszáz fős gyalogsággal – Székesfehérvárba küldött Tahy János vránai perjel már elkésett, mert a város közben Szapolyai János pártjára állt.[4] A koronázó városba Tahyt és alakulatát nem a török ellen harcolók védelmére, hanem Ferdinánd főherceg riválisa, Szapolyai János ellen küldték. Az erősítés azonban elkésett, mert a vajda lovassága – Bakics Pál vezetésével – előbb ért a városba. Pemfflinger szerint a „vajda” magyar királlyá választása csupán idő kérdése.[5] (–> November 10.) A koronázóvárosban 22–27 vármegye – köztük Vas és Zala –, nyolc püspökség, hét tárnoki város és a köznemesség küldöttei jelennek meg.[6]

                                               Szülejmán szultán Drinápolyba (mai Edirne) ér, és a szerájban[7] száll meg.[8] (<– Október 30.) (–> November 13.)

November 3-án                Sir John Wallop angol követ jelenti Thomas Wolsey angol érsek-kancellárnak Kölnből, hogy a hírek alapján most már bizonyos: a török teljesen visszavonul Magyarország területéről, és idén már nem várható Bécs elleni támadás. A szultán katonái Budán megölték az összes idős és magatehetetlen lakost, a fiatalabbakat pedig elhurcolták rabszolgának.[9]

                                               Habsburg Ferdinánd cseh király értesíti Hans Peigergshaimert, hogy a közelgő tél miatt Hans Katzianert – a lovasságával együtt – magához rendelte. Parancsolja, hogy a pénzt, amit a lovasok kifizetésére szánt, osszák szét a horvát várak őrsége közt.[10]

                                               VIII. Henrik Granadába küldött levelében kifejti, hogy a török szultán látványos magyarországi előrenyomulását V. Károly császár nem fogja tétlenül szemlélni. Már csak azért sem, mivel a Habsburg uralkodó – a legutóbbi szerződés értelmében – II. Lajos egykori országaira törvényes örökségeként tekint.[11]

November 4-én                Frangepán Kristóf hitlevéllel küldi Pozsonyból Székesfehérvárra Josefics Ferenc zenggi püspököt, hogy a koronázó városban – követe útján – képviseltesse magát Szapolyai János erdélyi vajda királyválasztó országgyűlésén.[12] (–> November 10.)

                                               Habsburg Ferdinánd cseh király utasítja Jurisics Miklós főkapitányt és Hans Katzianert, hogy a határ mentén állomásozó huszárokat a tél folyamán is tartsák zsoldban.[13]

November 5-e körül (h.) I. Zsigmond kéri Habsburg Mária királynét, hogy követe, Marcin Łeszycki menlevéllel átutazhasson az országon. „Łeszycki, aki testvérünket, Ulászlót, majd legkegyelmesebb Lajos unokaöcsénket, Magyarország és Csehország királyát a korai éveitől fogva szolgálta, jelentette nekünk, hogy felségetek levélben figyelmeztetett minket bizonyos dolgokra, vagyis a királyi ruhákra és a bútorra, amelyet a legkegyelmesebb Lajos király úr halála után a nevezett személy birtokolt. És ez okból felségetek egy bizonyos időpontot, azaz Szent Márton napját jelölte ki a leveleiben, hogy megjelenjen előtte és válaszoljon az előbb említett ingóságok hollétére. Ugyanez a Łeszycki nyilvánosan azt vallotta nekünk, hogy a megtakarításain kívül mást nem vitt el, és ezeket a megtakarításokat a szekérrel valamint egyéb ingóságaival a morvaországi zsiványok rabolták el és vették el tőle oly módon, hogy ő maga is csak nehezen menthette meg az életét. Mégis elfogadná felségetek parancsát, és a megbeszélt időpontban felségetek elé állna, ha megmondhatná, hogy ártatlan; ezért esedezik, hogy felségetek gondoskodjék a nevezett személy biztonságos odautazásáról.”[14]  

November 6-án                Lorenzo Campeggio bolognai püspök Rómából jelenti az itáliai háború új fejleményeit az angol kancellárnak. Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg parancsnokai a (Magyarországnak szánt – de át nem adott – török elleni hadisegélyen verbuvált) zsoldossereggel behatoltak Itáliába, ami nagyon bátorítja a birodalmiak önérzetét. VII. Kelemen pápa jelentős sereget toborzott (6000 itáliai, 3000 svájci gyalogost, 400 nehéz- és 1200 könnyűlovast), és a csapatait az egyháziak által birtokolt városokban osztotta szét.[15]

November 7-én                Habsburg Mária királyné az ecsedi Báthory-fivéreknek (István nádornak, György lovászmesternek és András ispánnak), valamint Báthory István nádor feleségének, Zsófia mazóviai hercegnőnek adományozza Varasd várát és városát (tartozékaival együtt).[16]

                                               Az Alsó-ausztriai Kamara utasítja Hans Peigershaimert, hogy Ferdinánd király parancsa értelmében – Batthyány Ferenc bán várainak katonasággal történő feltöltésére –, számadás alapján fizesse ki Hans Puchler várnagyot.[17]

November 8-án                Batthyány Ferenc horvát-szlavón-dalmát bán és pohárnokmester levelet ír Zágrábból VII. Kelemennek. A bán Kamorjai Tamás követet küldi a pápához, aki majd mindenről tájékoztatja őszentségét. Batthyány kéri a pápát, hogy adjon hitelt Kamorjai szavainak.[18]

November 9-én                Szapolyai János Székesfehérvárra érkezik. (<– Október 31.) (–> November 27.) Az erdélyi vajda és hívei díszes körülmények között eltemetik az október folyamán – egyetlen szemtanú, Voldřich Četrys cseh királyi kamarás által – II. Lajos királyként azonosított férfi – szakszerű hűtés hiányában oszlásnak indult – holttestét. (<– Október 17-e előtt.) „Lajos király a Márton napja előtti napon temettetett el a vajda gondoskodásával és költségén, azzal a pompával, ami hirtelen meglehetett. A királyné nincs jelen, még Pozsonyban van azokkal az urakkal, akik korábban vele voltak”[19] – tudósított egy ismeretlen levélíró. „Igyekeztünk eltemetni őfelsége Lajos király úr földi maradványait, mert a már régóta oszladozó tetemét nem lehetett tovább a föld színén tartani”[20] – jelentette Szapolyai János erdélyi vajda II. Lajos király temetéséről a lengyel kancellárnak, Krzysztof Szydłowieckinek. (<– Október 19.)

                                               Báthory István nádor Köpcsénybe érkezik, ahol pár napig tárgyalást folytat Habsburg Mária királynéval.[21]

                                               Szülejmán szultán útnak indul Drinápolyból (mai Edirnéből).[22]

November 10-én              Székesfehérvárott magyar királlyá választják Szapolyai János erdélyi vajdát. (Uralkodik: 1540-ben bekövetkezett haláláig.) A királyválasztáson résztvevő „zászlósurak” (prelati et barones): Szapolyai János erdélyi vajda, koronaőr, szepesi ispán; Dóczy János homo novus (korábban kincstartó); Bánffy János verőcei ispán; Perényi Péter koronaőr; Báthory András szatmári ispán (korábban kincstartó); Czibak Imre bihari ispán; Werbőczy István homo novus (korábban nádor); Török Bálint; Podmaniczky István nyitrai püspök (rangidős főpap); Várday Pál egri püspök; Országh János váci püspök; Josefics Ferenc zenggi püspök. Szapolyai János egyúttal leköszön az erdélyi vajdai tisztről, melyet 1510 óta birtokolt.[23] A királyválasztást – az érvényben lévő szokásjog dacára – nem a nádor hívta össze, és az elekción nem a nádor adta le az első szavazatot. (–> November 11.)

                                               Az Alsó-ausztriai Kamara utasítja a helytartót, hogy a velencei és horvát határon állomásozó katonák hópénzére fizessen Hans Peigershaimer részére 5460 rajnai forintot.[24]

                                               Frangepán Kristóf gróf kéri Habsburg Ferdinánd cseh királyt, hogy őt nevezze ki magyarországi főkapitánnyá, Erdődy Simon zágrábi püspököt pedig esztergomi érsekké.[25] (–> November 14.)

November 11-e előtt      Brodarics István kancellár beszámolót ír Pozsonyból Andrzej Krzycki püspöknek és Jan Tarnówski hetmannak.[26] A kancellár hírt kapott arról, hogy a napokban Černi Jovan szerb despota visszafoglalta a török katonáktól Cserög várát és Brodarics István püspöki székhelyét, Bánmonostort. A kancellárnak tudomása van arról, hogy Szapolyai vajda az őt megillető pozícióval látná, amennyiben hívásának eleget téve csatlakozna hozzá, de nem ért egyet az ország belső megosztottságával, és nem szeretné elveszíteni Habsburg Mária királyné bizalmát azzal, hogy a szükség idején átpártol. Arról is tudósítja a lengyel barátait, hogy – a visszaélések elkerülése végett – a jelenlétében három darabra törték II. Lajos király pecsétjét.[27]

November 11-én              Székesfehérvárott magyar királlyá koronázzák Szapolyai Jánost. (<– November 10.) A koronázó szertartást – a csatában elesett Szalkai László esztergomi érsek helyett – a rangidős (nyitrai) püspök, Podmaniczky István celebrálja. János király megszervezi a kormányát: a mohácsi csatában elesett Szalkai László helyére Várday Pált nevezi ki esztergomi érseknek, a kancellári posztot pedig Werbőczy Istvánnak adja.[28]

                                               Szapolyai János tájékoztatja Krzysztof Szydłowiecki lengyel kancellárt az elmúlt napokban lezajlott magyarországi eseményekről. Többek közt arról is, hogy II. Lajos holttestét az ő alattvalói kutatták fel,[29] de a testet nem lehetett tovább tartani, ezért a királyt – az őt megillető pompával – Székesfehérvárott eltemettette.[30] (<– November 9.)

November 12-én (h.)     János király levélben tájékoztatja a tasnádi vikáriust, hogy az ugocsai főesperességet Josefics Ferenc zenggi püspöknek adományozza.[31]

                                               Jurisics Miklós főkapitány jelenti: egy töröktől átszökött horvát személy kihallgatása után arról értesült, hogy az ellenség 3000 fős sereggel állomásozik a horvát végek közelében.[32]

November 13-án             Szülejmán szultán Sztambulba érkezik.[33] (<– November 2.)

                                               János király Székesfehérvárról Krakkóba küldi homonnai Drugeth Ferencet, hogy a követ tárgyaljon I. Zsigmond lengyel királlyal.[34]

                                               A pozsonyi Habsburg-hű udvar pénzt ad Erdélyi Gáspárnak, hogy a nemes úr kifizesse a Székesfehérvárra, Szapolyai Jánoshoz küldött követet.[35]

                                               Marco Antonio Venier tájékoztatja Andrea Gritti velencei dózsét, hogy VIII. Henrik angol király 25 000 dukátot küld Szapolyai János erdélyi vajdának a török elleni harcra.[36] (–> November 17.)

November 14-én              Brodarics István tájékoztatja lengyel kollégáját, Krzysztof Szydłowiecki kancellárt, hogy Szapolyai János erdélyi vajdát magyar királlyá választották és megkoronázták. (<– November 11.) A magyar kancellár úgy véli, hogy Habsburg Ferdinánd nem fogja tétlenül tűrni Szapolyai lépését, ezért elhúzódó belharcokra számít. (–> November 25.) Brodarics kéri kollégáját, hogyha I. Zsigmond lengyel király számítana a munkájára, akkor ajánlja őt a király figyelmébe. Másrészt leveléhez mellékeli azon jelentés másolatát, amelyet II. Lajos király agnoszkálásáról írtak.[37] (<– Október 19.)

                                               A Győrben tartózkodó Frangepán Kristóf gróf ismét kéri Habsburg Ferdinándot, hogy Erdődy Simont nevezze ki esztergomi érsekké. (<– November 10.) Frangepán értesíti Ferdinánd cseh királyt, hogy visszautazik Szlavóniába, és meggyőzi Erdődy püspököt, hogy vegyen részt a Ferdinánd által Komáromba szervezett országgyűlésen. Frangepán azonban hazafelé menet János király udvarában tűnik fel, és hamarosan Szapolyai pártjára áll.[38] (–> December 21.)

November 15-e körül     János király Josefics Ferenc zenggi püspököt Rómába küldi, hogy VII. Kelemen pápát értesítse a Magyarországon zajló eseményekről.[39] (–> December 14.)

                                               János király udvarába török megbízott érkezik, hogy tárgyaljon Erdély és Magyarország sorsáról.[40] (<– Szeptember 20.) (–> December elején.)

November 15-én              Báthory István nádor Pozsonyból tájékoztatja Krzysztof Szydłowiecki lengyel kancellárt a magyarországi eseményekről. „Azzal a nagy szeretettel, mellyel országunk iránt mindig is viseltetett, bátorítom és győzködöm [I. Zsigmond lengyel] király felséget, hogy gondoskodjon azon tűzvész eloltásáról, mely hamarosan felgyullad a mieink közt.”[41]

November 16-án             A Székesfehérvárott tartózkodó János király levelet küld a velencei Signoriának, melyben beszámol magyar királlyá választásáról és koronázásáról.[42]

A Ferdinánd-párti Révay Ferenc nádori ítélőmester leköszön a hivataláról. (Két héttel később, november 30-án ismét kinevezik ítélőmesternek.)[43]

                                               I. Zsigmond lengyel király Magyarországra tartó követei Trencsénből küldenek leveleket a lengyel királyi udvarnak. (<– Október 31.) (–> December 2-a körül.) A követek meglátása szerint a Magyar Királyság nehéz idők elé néz, mivel az ország nagy része „János vajdát” akarja királyának, de Habsburg Ferdinánd nem hajlandó lemondani az örökségéről, és ebben a törekvésében – ha jelenleg kevesen is, de – kiemelkedő nemes urak támogatják őt.[44]

                                               András deák – Krusics Péter zenggi várnagy követe – Pozsonyban kelt levelében kéri Habsburg Ferdinánd cseh királyt, hogy próbáljon hatni a testvérére, Habsburg Mária királynéra. Krusics a követe útján kéri a királynét, hogy fizesse ki azt a 7000 forint zsoldot, melyet annak idején néhai II. Lajos évente biztosított a számára.[45] (<– Október 20.)

                                               Krištof Ravbar ljubljanai püspök a Bécsbe induló horvát küldöttséget meleg szívvel ajánlja Habsburg Ferdinánd cseh király figyelmébe: horvátok, „akik Ausztria és a keresztény respublica jeles házából mindig is megérdemelt helyet foglaltak el, hiszen akik oly gyakran tapasztalták a törökök okozta elnéptelenedést, azok mindig erélyesen harcolnak a saját hazájukért.”[46] (–> November 27.)

November 17-én              Sir John Wallop angol követ Kölnben várja azt a váltót, amelyet VIII. Henrik angol király II. Lajos segítésére szánt, majd az időközben magyar királlyá koronázott Szapolyai Jánosnak kíván eljuttatni.[47] (<– November 13.) (–> November 24.) A követhez érkező hírek alapján Habsburg Ferdinánd cseh király 9–10 ezer fős katonaságot verbuvál, és az alakulatokat Bécsben, Bécsújhelyen és Pozsonyban kívánja állomásoztatni. Wallop szerint Ferdinánd a cseh trón után meg akarja szerezni a magyar királyi címet is, de az angol követ megfigyelése alapján ez nem lesz annyira egyszerű feladat, mint a cseheknél.[48] (<– Október 23.)

                                               Piotr Tomicki lengyel püspök-alkancellár Krakkóban kelt levelében tájékoztatja Lukasz Górka poznańi várnagyot a cseh- és magyarországi fejleményekről. A jelentések alapján a csehek többsége támogatta Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg királlyá választását, de a morva és sziléziai rendek sérelmezik és megkérdőjelezik a megkérdezésük nélkül lezajlott királyválasztás eredményét. (<– Október 23.) A Krakkóból küldött királyi követek nem értek oda időben Szapolyai János november 11-én lezajlott királyválasztására; az esemény időpontjában a lengyel követek Trencsénben tartózkodtak.[49]

November 18-a körül     I. Zsigmond lengyel király gratulál sógorának, Szapolyai János erdélyi vajdának a megválasztása alkalmából, és felajánlja a közvetítését a Habsburg Ferdinánddal esedékes konfliktusa esetére. (<– November 10.) A lengyel király arra is ígéretet tesz, hogy Szapolyai János ügyét követei útján ismerteti a német fejedelmekkel.[50]

November 18-án             Habsburg Ferdinánd cseh király utasítja az Alsó-ausztriai Kamarát és a helytartót, hogy a soron következő horvát követség kiadásait fedezzék.[51]

                                               Ibrahim nagyvezír Sztambulban kifejti Piero Zen velencei követnek, hogy Szülejmán szultán szeretett volna békét kötni II. Lajossal, de a hajdani magyar- és cseh királlyal nem lehetett tárgyalni.[52]

November 19-én (h.)     Savoyai Margit hercegnő, Németalföld kormányzója Brüsszelből írott levelében sürgeti VIII. Henriket, hogy próbáljon minél előbb békét teremteni a keresztény fejedelmek közt, mert a Magyarországot ért csapás után Európa vezetőinek a török elleni harcra kellene összpontosítaniuk.[53]

                                               Habsburg Ferdinánd nyugtázza a hírt, hogy Jurisics Miklós főkapitány és Hans Katzianer lovas alakulata – több kapitánnyal összefogva – behatolt Bosznia területére, és összecsapott néhány török csapattal.[54]

November 20-a körül     I. Zsigmond lengyel király tájékoztatja Thurzó Elek kincstartót, hogy Habsburg Ferdinánd cseh király a magyar trón megszerzésére törekszik, ugyanakkor Szapolyai János erdélyi vajdát a magyar főméltóságok és bárók nagy számban királyukká választották és koronázták Székesfehérvárott. (<– November 11.) A lengyel király mindent elkövet azért, hogy Magyarország egységes ország maradhasson.[55]

November 21-én              A – Budáról menekített királyi kincsek nagy részével a – pozsonyi várba zárkózott Bornemissza János katonái összecsapnak Habsburg Ferdinánd cseh király zsoldosaival. (<– Október 18.) Szalay János jelenti Nádasdy Tamásnak, hogy a pozsonyi víztorony közelében elfogták Bornemissza három hűséges katonáját: Tasy Ferencet, Podvinay Tamást és Lengyel János királynéi udvarmestert.[56] Hármójuk közül Podvinay azonnal átállt, és hűséget esküdött a királynénak, majd Ferdinándnak. (1527 nyarán Ferdinánd király Révay Ferenccel együtt Podvinay Tamást nevezte ki a dunai naszádosok kapitányának.)[57]

November 22-e körül     I. Zsigmond tájékoztatja sógorát, Szapolyai János királyt, hogy – Franciaországban tartózkodó követük beszámolója alapján – az első házasságából – Szapolyai Borbála királynétól – született leányát, Hedviget feleségül kéri I. Gusztáv svéd király.[58]

November 22-én              A Pozsonyban tartózkodó Báthory István nádor tárgyalást folytat a városban tartózkodó főurakkal és főpapokkal.[59]

A székesfehérvári keresztesek konventje bizonyítja, hogy Ozora és Tamási várakat a tartozékaikkal együtt Hédervári Ferenc a feleségének, Csáky Borbálának és sógorainak adta.[60]

                                               Egy Magyarországról visszatért velencei kém tudósítja a Signoriát a mohácsi csata, valamint az ütközet után történt eseményekről.[61] (<– Augusztus 29.)

November 23-án             Habsburg Mária királyné a korábban Komáromba meghirdetett országgyűlés helyszínét áthelyezteti Pozsonyba.[62] (<– Október 25.)

                                               Peregi Albert deákot a Pozsonyban tartózkodó magyar főurak és főpapok Bécsbe küldik követségbe.[63]

Anglia franciaországi követe, John Clerk jelenti a Párizstól északnyugatra fekvő Poissy-ből, hogy nem tudta átadni VIII. Henrik békére és a török elleni harcra buzdító leveleit I. Ferenc királynak. Clerk attól tart: mivel Habsburg Ferdinánd már cseh király lett, és Itáliában jelentősen erősíti a pozícióit, ezért nem lesz lehetőség a békére, és a török ismét könnyűszerrel támadhatja a keresztény országokat, mint ahogy legutóbb Magyarországgal tette.[64]

                                               Elkészül az Érdy-Kódex. A magyar nyelvű prédikáció-gyűjtemény szerzője – a Karthauzi Névtelen – a Veszprém vármegyei lövöldi kolostorban helyezi biztonságba a művét.[65]

November 24-én              Habsburg Mária királyné ajánlást ír Pozsonyi Márton számára, aki korábban mindig II. Lajos udvarában tartózkodott, a király mellett. A nemes urat és szerencsésen megmenekült feleségét Habsburg Ferdinánd cseh király figyelmébe ajánlja.[66]

                                               Habsburg Ferdinánd utasítja a horvátországi toborzóit, hogy Szimics Jánost és fivéreit is vegyék fel a seregbe.[67]

                                               Habsburg Ferdinánd utasítja Möringer Farkas ljubjanai vámszedőt, hogy az összes nála lévő pénzt adja át Hans Peigershaimer kezébe, a horvát határon állomásozó hadsereg fizetésére.[68]

                                               John Hackett angol ügynök alaposan utánajárt, hogy a II. Lajos királynak szánt 25 000 dukátról szóló váltót hol és milyen feltételekkel lehetne pénzzé tenni és eljuttatni Magyarországra. A németalföldiek közül az egyik kereskedő tíz százalékos jutalékkal számolna, míg a Fuggereket egyáltalán nem érdekli az átváltás. A Welserek tizenhárom százalékot és még egyéb kedvezményeket kérnének, ezért Hackett az Ambrose Höchstetter (augsburgi bankár) vezette antwerpeni kirendeltség ajánlatát tartja a legkedvezőbbnek, mert ő csak hat–hét százaléknyi jutalékot kérne az összegből, és Nürnbergben tudná átadni a pénzt a Magyarországra tartó Sir John Wallop követnek.[69] (<– November 17.) (–> November 30.)

November 25-én              Habsburg Ferdinánd cseh király Bécsből levelet küld Krzysztof Szydłowiecki lengyel kancellárnak, akit arra kér, hogy mindenben adjon hitelt a Lengyelországba küldött követ beszámolójának, és a szerencsétlen helyzet elhárításában nagyon számít a lengyel udvar hathatós együttműködésére.[70] (<– November 14.) (–> December 17.)

                                               Habsburg Ferdinánd meghívja a Németújváron tartózkodó Batthyány Ferenc bánt az országgyűlésre, és a horvát-szlavón urak megjelenésével kapcsolatban szintén intézkedik. A cseh király nyugtatja a bánt, hogy hamarosan őrséget toboroznak a várakba: Pemfflinger István tanácsos és étekfogómester kétezer forintot ajánlott fel, Hans Puchlernek pedig már háromezer forintot utalványozott erre a célra.[71]

                                               János király kinevezi horvát-szlavón-dalmát bánná és országos főkapitánnyá Frangepán Kristófot, egri püspökké Erdődy Simont és szerémi kapitánnyá Bodó Ferencet.[72]

November 26-án (h.)     V. Károly német-római császár a cseh előkelőknek küld levelet Granadából a testvére, Habsburg Ferdinánd királyválasztása ügyében.[73] (<– Október 23.) Egyúttal a császár biztosítja fivérét és a magyar rendeket arról, hogy Ferdinánd magyar királlyá választása esetén Magyarországot megvédi a török ellen.[74]  (–> November 29.)

                                               Tahy János vránai perjel Csurgóról kelt levelében tájékoztatja Báthory István nádort, hogy nem tud elmenni a Pozsonyba tervezett országgyűlésre, mert attól tart, hogy távollétében egész Szlavónia, Pozsega és a Dél-Dunántúl átáll Szapolyai János pártjára.[75] (–> December 16.)

November 27-én              Habsburg Ferdinánd cseh király meghagyja az Alsó-ausztriai Kamarának és a helytartónak, hogy a hamarosan Ausztriába érkező horvát követség összes költségét térítsék meg a bécsi vendéglősöknél.[76] (<– November 16.)

                                               János király Budán tartózkodik, és téli szállására (Esztergomba) készül.[77] (<– November 9.) (–> November 29.)

November 28-án             Habsburg Ferdinánd cseh király tájékoztatja Batthyány Ferenc bánt, hogy a horvát követség hírnökei már megérkeztek, és a küldöttséget továbbítják Pozsonyba, a tervezett királyválasztásra; ha ott végeznek, akkor hazatérnek. (<– November 16.) (–> December 16.) A főherceg egyúttal tájékoztatja a bánt, hogy Pichler kapitányt a gyalogosaival együtt a bihácsi tábor erődítményeihez rendelte, hogy csapata egyesüljön az ott állomásozókéval.[78]

November 29-én              János király Budáról elindul Esztergomba.[79] (<– November 27.)

V. Károly német-római császár megérti VIII. Henrik aggodalmát a békével kapcsolatban, és kiemeli, hogy a sürgető török veszély miatt kevésnek tartja Európa fejedelmeinek összefogását: szerinte nem lesz elég erejük arra, hogy Magyarországot megmentsék.[80] (<– November 26.)

November 30-án             Habsburg Mária királyné Pozsonyból ajánlja Habsburg Ferdinánd választott cseh király figyelmébe Perusics János és Krisanics Gáspár horvát követeket.[81] (<– November 16.)

                                               Habsburg Ferdinánd ígéretet tesz a leghűségesebb tanácsadóinak – köztük is főként Batthyány bánnak és Tahy János perjelnek –, hogy megvédi őket és birtokaikat a trónbitorló Szapolyai János „vajdától”.[82] 

                                               Thurzó Elek leköszön a tárnokmesteri pozíciójáról.[83]

                A Kölnben tartózkodó, Magyarországra tartó angol követ, Sir John Wallop engedélyt kér arra, hogy továbbutazhasson Essling felé, ahol hamarosan kezdődik a diéta. Az angol követ kéri, hogy tájékoztassák őt arról, mit tegyen, mert Magyarországon új királyt választottak a rendek, aki Habsburg Ferdinánd ellenfele. (<– November 10.) Igyekszik eljutni György szász herceghez, aki az új magyar király, János támogatója. (<– November 24.) Ugyanakkor Ferdinándnak is szándékában áll pénzt gyűjteni a török ellen, de az osztrák urak és hercegek hajlandósága eddig nagyon alacsony volt.[84]

 

Oldal: 1526. november
1526 Magyarországa és az 1526. évi mohácsi csata - Botlik Richárd - © 2008 - 2025 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat