Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd

A 2017 októberében, pdf formátumban megjelent e-book teljes szövege olvasható, korlátlanul másolható, letölthető

A keresztény sereg hősi halottai

 

Az egyik tömeg – mely tetőtől talpig vassal volt födve, s vasnyársat tartott kezében – az ellőtt puska- és ágyúgolyókkal teljességgel nem törődve, a legkisebb félelem nélkül vágtatott Ibrahim pasa ruméliai beglerbég felé.”[1] (Részlet Szülejmán szultán naplójából.)

A hősök előtti tisztelet megkívánja, hogy azokkal kezdjem a tanulmányt, akik nemcsak részt vettek a mohácsi csatában, hanem életüket adták a Magyar Királyságért. A veszteséglistákat közlő korabeli forrásokhoz híven igyekeztem rangsort felállítani az elesett egyházi és világi méltóságok között.

A koalíciós keresztény sereg második hadrendjében kapott helyet II. Lajos cseh- és magyar király, aki bizonyíthatóan harcolt a török sereg ellen. Bár a csata egyik szemtanúja, Brodarics István szerémi püspök és kancellár szem elől vesztette a királyt az összecsapás hevében, és sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta azt az állítást, hogy a király harcolt-e vagy sem a török ellen;[2] vannak forrásaink, melyek megerősítik, hogy II. Lajos nemcsak részt vett az ütközetben, hanem lövést is kapott, megsebesült.[3] Talán éppen e sebesülésének, valamint lova sérülésének következménye,[4] hogy a csatát követő menekülés során II. Lajos feltételezhetően vízbe fulladt.[5] Az egyházi méltóságok könyvelhették el a legnagyobb veszteséget, összesen hét főpap maradt holtan a csatatéren. Mindkét érsek elesett: a keresztény hadsereg egyik fővezére, Tomori Pál[6] kalocsai-, és Szalkai László[7] esztergomi érsek, főkancellár. Meghalt Perényi Ferenc[8] váradi-, Paksy Balázs[9] győri-, Csaholy Ferenc[10] csanádi-, Móré Fülöp[11] pécsi- és Palinai György[12] boszniai püspök, tehát a püspöki kar 47%-a elesett.[13] A magyar király zászlótartója, Drágffy János[14] országbíró már az első összecsapásánál meghalt. A királyi kamarásmesterek közül ketten is életüket vesztették, Tárczay Miklós[15] és Országh Ferenc[16] személyében. Szintén elesett a csatában Horváth Simon[17] főpohárnokmester és Korlátkövy Péter[18] főudvarmester. Utóbbi II. Lajos közvetlen környezetében harcolhatott, mivel ő egyike azon főuraknak, akikre a király őrizetét bízták. (Istvánffy Miklós történetíró szerint Korlátkövy Péter holttestét a Csele-pataknál megtalálták, azonban a megtalálás körülményeit más források alapján nem lehet rekonstruálni.) Hősi halált halt Perényi Gábor[19] királyi kamarásmester, valamint a csatából hiányzó erdélyi vajda édestestvére, Szapolyai György[20] szepesi gróf, Trencsén vármegye ispánja, a koalíciós sereg másik fővezére. A csatában meghalt „igazi” bárók sorát Sárkány Ambrus[21] zalai ispán zárja. A világi főméltóságok, a Magyar Királyság politikai elitjét – és a címmel járó legnagyobb bevételét –, kormányzatát alkotó „igazi” bárók közül tehát összesen nyolcan vesztették életüket.

A temesi és a pozsonyi ispánok kivételével ugyan a többi vármegye ispánjai nem számítottak az „igazi” bárók közé, az alábbi nemes urak mégis jelentős szerepet töltöttek be a kormányzati struktúrában. Noha közel ötven ispánnal kell számolnunk Mohács idejéből,[22] közülük a csatában mindössze öten haltak meg: Paksy János[23] tolnai-, Pálóczy Antal[24] zempléni-, Pogány Zsigmond[25] máramarosi-, Szécsy Tamás[26] vasi- és Vas László[27] külső-szolnoki ispán. A hősi halottak között voltak továbbá nagy vagyon felett rendelkező, de hivatalt nem viselő nemes urak, úgymint Batthyány János,[28] Ernuszt Ferenc,[29] Forgách Miklós,[30] Frangepán Mátyás,[31] Podmaniczky Mihály[32] vagy Várday Imre.[33]

 

Ugyancsak kiemelkedett a Mohácsnál elesett nemesség soraiból Aczél István,[34] Balassa Ferenc,[35] Bánffy Zsigmond,[36] Csányi Balázs,[37] Ispán Károly,[38] Istvánffy János,[39] Józsa Miklós,[40] Kálnay István és János,[41] Keserű Mihály,[42] Kórógyi Péter,[43] Majtényi János,[44] Nagy Antal,[45] Orlovics Gergely,[46] Pekry János és Miklós,[47] Posár Benedek,[48] Ságay István,[49] Sithkói Sebestyén,[50] Sulyok Balázs,[51] Tákosy Ferenc,[52] Tornallyai János,[53] Vitéz Mihály[54] és meghaltak „rajtuk kívül tekintélyes nemesek vagy ötszázan és még lovagok három- vagy négyezren.”[55] A mohácsi csatában nemcsak magyar, hanem cseh, morva, sziléziai, lengyel, horvát, német egységek is harcoltak II. Lajos király oldalán. Az ütközetben meghalt, idegen származású nemesek közül név szerint keveset említ Brodarics István, ezért e személyek kiléte más forrásokból pótolható. Bizonyosan elesett Ondřej Trepka z Obrazowic báró,[56] Štěpan Šlik na Holejče,[57] Jindřich Kutnauer z Kutnova na Peče,[58] Burian z Gutštejna a na Nečtinach,[59] Jan Bezdruzický z Kolovrat na Buštéhradé,[60] Jakub Kyšperský z Vresovic,[61] Jan z Vresovič,[62] Hanus Rechenberk z Rechenberka,[63] Jan Prusinovský z Víčkova,[64] Zigmund Kropáč z Nevédomí,[65] Wolfgang von Ebersdorf,[66] Christoph Pemfflinger,[67] Hans Schwartz,[68] Lenard Łassocki[69] és Siegmund Stibitz.[70]



[1] Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. kötet. Fordította és jegyzetekkel ellátta Thúry József. Bp., 1893. 314.

[2]Akadnak, akik azt mondják, hogy saját oszlopának első soraiig előretörve, egészen a legelsőkig nyomult, és ott hősiesen küzdött az ellenséggel, amit én sem megerősíteni, sem kereken cáfolni nem merészkedem. Azt az egyet biztosan tudom, hogy sorunkból és helyéről biztosan hiányzott akkor, amikor az ellenséges ágyúk dörögni kezdtek, és amikor a jobbszárnyon megkezdődött a futás." Brodarics Me. i. m. 43.

[3]Két helyen sebet kapván, szűk lett neki a világ.” Kemálpasazáde: Mohácsname. In. Török történetírók I. i. m. 246. „A szerencsétlen király pedig, miután két helyen súlyosan megsebesült, sebesülten és erőtlenül, még meglevő csekély életerejével egész este futott.” Ferdi (Bosztán cselebi): A törvényhozó Szülejmán szultán története, 1540-es évek. Thúry József fordítása. In. Mohács. Nemzet és emlékezet. Szerkesztette: B. Szabó János. Bp., 2006. 224. „A szerencsétlen király nem tudott ellenállni a világbíró támadásának, s mivel a bálványimádás fészkéül szolgáló teste egy halálos puskagolyótól sebet kapott: tévelygő seregével a futást választotta.” Dzselálzáde Musztafa: Az országok osztályai, és az utak felsorolása, 1560-as évek. Thúry József fordítása. In. Mohács. Nemzet és emlékezet i. m. 236. „Tehát a király is megütközött a törökkel, ketten vagy hárman álltak mögötte, és aztán őfelségét meglőtték.” Břetislav Švihovský z Rýzmberka levelének részlete Vilmos bajor herceghez írott jelentéséből. Rabštein, 1526. szeptember 16. Bayerisches Hauptstaatsarchiv. München. (A továbbiakban: BHStA.) Kurbayern, Außeres Archiv. (A továbbiakban: KäA.) Nr. 240., fol. 196-197. A bajor herceg válaszlevelével együtt idézi: Archiv C̆esky. XX. kötet. Red. Josef Kalous. Praha, 1902. Nr. 32. 7-8. Újabban idézi német nyelven: Péterfi Bence: A Magyar Királyság és a Bajor Hercegség diplomáciai-politikai kapcsolatai a 15-16. században. Világtörténet 37. 2015. 1. sz. 135.

[4]Úgy hírlik, a király bátran harcolt a csatában, lova meg is sebesült, s ez is akadályozta a menekülésben.” (Bárány Attila fordítása.) Ismeretlen szerző jelentései Thomas Wolsey angol kancellárnak. (Köln, 1526. október 6.) British Library, London. (A továbbiakban: BL.) Cotton Manusripts. Vespasianus F I. f 18. Vö. Botlik Richárd: VIII. Henrik angol király magyar szövetségesei. Kaposvár, 2013. 76.

[5] Botlik Richárd – Nemes István – Tolvaj Balázs: Kétségeink II. Lajos cseh- és magyar király (1506-1526) holttestének azonosításával kapcsolatban. Orvostörténeti Közlemények (Communicationes de historia artis medicinae). 62. 2016. 1-4. sz. 5-21.

[6] Az alsó részek főkapitánya (1523-tól), Bács vármegye ispánja. Brodarics Me. i. m. 45. Barta Gábor: A Sztambulba vezető út: 1526-1528. Bp., 1983. 21.

[7] Fő- és titkos kancellár (1524-től), Esztergom vármegye ispánja. Brodarics Me. i. m. 45. Barta: A Sztambulba i. m. 21. Esztergomi érsekké történt kinevezése sajátos, mivel Szalkai ekkor még nem volt pappá szentelve. Kulcsár Péter: A Jagelló-kor. Bp., 1981. 194.

[8] Brodarics Me. i. m. 45. Barta: A Sztambulba i. m. 21. Botlik Richárd: „De vidua Christiana”. Gondolatok Habsburg Máriáról. KÚT 4. 2005. 4. sz. 54.

[9] Győri püspökségére ld. Magyar Nemzeti Levéltár. Országos Levéltár. (A továbbiakban: MNL. OL.) 1525: Diplomatikai Levéltár. (A továbbiakban: Dl.) 47609., Diplomatikai Fényképgyűjtemény. (A továbbiakban: Df.) 286030. Brodarics Me. i. m. 45. Botlik: „De vidua” i. m. 51.

[10] Brodarics Me. i. m. 45. Botlik: „De vidua” i. m. 53.

[11] Egri prépost, királyi titkár, majd pécsi püspök volt. Mohács idején Baranya vármegye ispáni feladatait is ellátta. MNL. OL. 1510: Df. 210750., 1512: Df. 210752., 1523: Df. 246285. Brodarics Me. i. m. 45. Botlik Richárd: Az 1531. évi krakkói alku. (Titkos megállapodás az I. Ferdinánd párti erdélyi területek katonai utánpótlásának kérdéséről.) Századok 137. 2003. 3. sz. 582.

[12] Brodarics Me. i. m. 45. Botlik: Az 1531. évi i. m. 582.

[13] Barta: A Sztambulba i. m. 21-22.

[14]E hadtest közepén állt a király zászlaja, melyet Drágffy János országbíró – ez a király után a harmadik világi méltóság – tartott.” Brodarics Me. i. m. 39. A 16. század elején közép-szolnoki, majd krasznai ispán. 1518-tól közjegyző, egy évvel később tárnokmester. 1524-től temesi ispán és az alsó részek főkapitánya, „igazi” báró. Mohács előtt nevezték ki országbírónak. Ispánságára ld. MNL. OL. 1507: Dl. 46832., közjegyző 1518: Df. 277753., tárnokmester 1519: Dl. 50251., főkapitány 1524: Dl. 82642., országbíró 1525: Dl. 47644. Botlik: Az 1531. évi i. m. 583. Barta: A Sztambulba i. m. 21.

[15] Tárczay „serény és a király iránt páratlan hűségű férfi” volt, Brodarics jellemzése szerint. Ő vezette a második hadrendet. Brodarics Me. i. m. 39., 46. és The National Archives. Kew, Surrey. (A továbbiakban: TNA.) Public Record Office. (A továbbiakban: PRO.) State Papers (A továbbiakban: SP.) I. 39. f. 108.

[16] Barta: A Sztambulba i. m. 21.

[17] Barta: A Sztambulba i. m. 21. és Botlik: „De vidua” i. m. 46-47.

[18] Ajónállómester és komáromi ispán is. Ld. MNL. OL. Df. 271089. Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században. Győr, 2007. 59-60. Botlik: „De vidua” i. m. 46.

[19] Ugocsai és máramarosi ispán is. Kamarásmesterségére ld. MNL. OL. 1505: Dl. 71095. Botlik: Az 1531. évi i. m. 583.

[20] Barta: A Sztambulba i. m. 22. Botlik: „De vidua” i. m. 51-52.

[21] Mohács előtt országbírói és pozsonyi ispáni rangot is betöltött „igazi” báró. Ld. MNL. OL. 1524-25: Df. 243565. Botlik: „De vidua” i. m. 51.

[22] A vármegyék és az ispánok létszáma mindig eltérő, mivel egy-egy vármegye ispáni feladatát ellátták püspökök, illetve egyszerre több hivatalt betölthettek nemesek is. (Bár a pozícióhalmozást az érvényben levő törvény tiltotta.)

[23] A győri püspök testvére. Brodarics Me. i. m. 46.

[24] Brodarics Me. i. m. 45.

[25] Korábban királyi zászlótartó volt, majd Máramaros vármegye ispánja (1521-től). Brodarics Me. i. m. 46.

[26] 1516-tól birodalmi báró. 1520-ban szövetséget (unio et confederatio) kötött ispántársával, Kanizsay Lászlóval. MNL. OL. 1516: Dl. 101816. 1520: Dl. 39343. 1524-ben tájékoztatta Kanizsayt II. Lajos, hogy korábban kénytelen volt Szécsytől elvenni az ispánság felét, de a körülmények megváltoztak, ezért kérte, hogy Szécsyt vegye vissza maga mellé ispánnak. MNL. OL. 1524: Dl. 39347. 1525-ben többen is panaszt tettek Szécsy ellen, amiért az országgyűlésen hatalmaskodott. MNL. OL. 1525: Dl. 58348. Barta: A Sztambulba i. m. 22.

[27] Jászay: A magyar nemzet i. m. 8. Péterfi: A Magyar Királyság i. m. 137. Ispánságára ld. MNL. OL. 1525: Dl. 56446.

[28] Brodarics Me. i. m. 46.

[29] Brodarics egyszerűen csak Hampó Ferencként említette. Királyi kamarás volt. Brodarics Me. i. m. 46.

[30] Korábbi esztergomi várnagy (1524-ig), majd II. Lajos bizalmasaként a „Kalandos szövetség” egyik tagja. Barta: A Sztambulba i. m. 22.

[31] Cetin grófja, akit Brodarics Csetin Mátyásként említett. Brodarics Me. i. m. 45.

[32] Brodarics Me. i. m. 46.

[33] Brodarics Me. i. m. 46. Barta: A Sztambulba i. m. 22.

[34] Pozsonyi alispán, várnagy és királyi tanácsos, akit „300 lovassal, és néhány ezer arannyal együtt Bornemissza János küldött a király segítségére, utolsó ajándék a nevelőapától fiának.” A király egykori nevelője, Bornemissza pozsonyi ispán és budai várnagy hajlott kora, és betegsége miatt nem vett részt az ütközetben, Budán állomásozott néhány katonájával. Brodarics Me. i. m. 37. és 46. Botlik – Nemes – Tolvaj: Kétségeink i. m. 9.

[35] Brodarics Me. i. m. 46.

[36] MNL. OL. 1524: Dl. 39346. Brodarics Me. i. m. 46.

[37] Királyi titkár, erdélyi sókamaraispán. MNL. OL. 1523: Df. 246159.

[38] Jászay: A magyar nemzet i. m. 8.

[39] Királyi kamarás. Brodarics Me. i. m. 46.

[40] Jászay: A magyar nemzet napjai i. m. 8. Veszprémi dikátor, majd mosoni alispán. MNL. OL. Dl. 68527.

[41] Brodarics Me. i. m. 46.

[42] Királyi titkár, korábban boszniai püspök. MNL. OL. Df. 282502.

[43] Istvánffy i. m. 121. Vö. Péterfi: A Magyar Királyság i. m. 138. Csétsényi Svastics Ignátz: Magyarok históriája. III. kötet. Pozsony, 1805. 374.

[44] Jászay: A magyar nemzet i .m. 8. Péterfi: A Magyar Királyság i. m. 137.

[45] Jászay: A magyar nemzet i. m. 8. Péterfi: A Magyar Királyság i. m. 138.

[46] Zenggi kapitány és klisszai várnagy. Brodarics Me. i. m. 46. Közvetlen Mohács előtt, Zengg-ben Orlovics és Krusics elrabolták Josefics püspök minden ingóságát, mire a püspök egyházi átokkal sújtotta az elkövetőket. Az exkommunikáció miatt feldühödött Orlovics és Krusics betörtek Josefics templomába, és a püspököt alaposan összeverték. Ennek ellenére a mohácsi csatában Orlovics és Josefics egymás mellett harcoltak. Margalits Ede: Horvát történelmi repertorium. I. kötet Bp., 1900. 375.

[47] Pekry János sztenicsnyaki várnagy volt Mohács előtt. MNL. OL. 1520: Dl. 104387. Jászay: A magyar nemzet i. m. 8.

[48] Jászay: A magyar nemzet i. m. 8.

[49] Uo. 8.

[50] Lendvai várnagy volt. Péterfi: A Magyar Királyság i. m. 138.

[51] Uo. 138.

[52] Jászay: A magyar nemzet i. m. 8.

[53] Gömör vármegye alispánja volt. Brodarics Me. i. m. 46.

[54] Fehérvári prépost, olvasókanonok, szentszéki bíró és a titkos pecsét őrzője. TNA. PRO. SP. I. 39. f. 108. és MNL. OL. 1524: Df. 229763.

[55] Brodarics Me. i. m. 46.

[56] II. Lajos király lengyel származású udvarmestere, a királyi cseh testőrség korábbi parancsnoka, akit II. Lajos gyakran küldött követségbe. Andrzej néven közismertebb. Brodarics tévesen az ajtónállók közé sorolta őt. MNL. OL. 1522: Dl. 24399. Brodarics Me. i. m. 45. Botlik – Nemes – Tolvaj: Kétségeink i. m. 10.

[57] A csatában harcoló cseh-morva gyalogság vezetője, nevét németesen, Stefan Schlickként említik a magyar történettudományban. Brodarics Me. i. m. 46. Vö. Péterfi: A Magyar Királyság i. m. 133.

[58] Karlstejni várgróf. B. Szabó János: A mohácsi csata. Bp., 2006. 82-83. Péterfi: A Magyar Királyság i. m. 138.

[59] Péterfi: A Magyar Királyság i. m. 138.

[60] Cseh királyi kamarás. B. Szabó: A mohácsi csata i. m. 82-83.

[61] Cseh királyi kamarás. Uo.

[62] Zatec város kapitánya, alkamarás. Uo. 82-83.

[63] Uo.

[64] Morvaországi nemes. 1527. április 15-én, Brnoban Ferdinánd király menlevelet adott Vilím Prusinovský z Víckovának, aki a mohácsi csatában eltűnt apját kereste. Österreichisches Staatsarchiv, Wien. (A továbbiakban: ÖStA.) Haus-, Hof- und Staatsarchiv. (A továbbiakban: HHStA.) Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 4. Konv. A. 34.

[65] Morvaországi nemes. B. Szabó: A mohácsi csata i. m. 82-83.

[66] Péterfi: A Magyar Királyság i.m. 138.

[67] Uo. 138.

[68] Uo. 138.

[69] TNA. PRO. SP I. 39. f. 108.

[70] Lovag-kamarás. Királyi kamarásként kapott járadékot az udvartól. Botlik – Nemes – Tolvaj: Kétségeink i. m. 9. Péterfi: A Magyar Királyság i. m. 138.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 32
Tegnapi: 149
Heti: 194
Havi: 671
Össz.: 120 663

Látogatottság növelés
Oldal: A keresztény sereg hősi halottai
Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd - © 2008 - 2024 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »