Thurzó Elek és Szalaházy Tamás

 

„A kincstárnoki tisztség Thurzó Eleknél, e sokak szerint dúsgazdag embernél volt.”[1] A Thurzó-családot több ezer szál kötötte a királyi udvarhoz, és a felvidéki bányák kitermelésében érdekelt Fugger-bankházhoz.[2] A kincstartó magánvagyona egyes források szerint egymillió, de még óvatos becslések szerint is 800 ezer aranyforint körül mozoghatott 1526-ban.[3] Ez az összeg (a királyi kincstár éves bevételét tekintve) nemcsak hazai viszonylatban, de még nyugat-európai mércével mérve is jelentős, hiszen egy jól felszerelt lovas katona egy havi zsoldja 2 arany körül mozgott. Nem beszélve arról a sikkasztási ügyről, amellyel 1525 augusztusában vádolták meg a Fugger-Thurzó vállalatot. A király és királyné kárára több mint 1 millió arany kárt állapítottak meg a vállalattal szemben. Ehhez képest meglepő, hogy Thurzó – aki Budáról még II. Lajossal együtt indult útnak Tolna felé,[4] de Érdnél visszafordult – nem volt túl bőkezű, összesen 200 gyalogost és néhány ágyút küldött a királynak Mohácsra.[5] Thurzó „a veszprémi püspökkel[6] Budán maradt a királyné körül, ők ketten rendeltettek védelmére és szolgálatára, és lettek aztán társai menekülésében is; ők mind a mai napig megmaradtak a királyné szolgálatában.”[7] Thurzó – amellett, hogy a királynét védte – a mohácsi csata idején a királyi és királynéi kincseket leltárazta Budán. Már augusztus első hetében elkészült a királynéi ékszerek leltárával Bernhard Beheim, de Thurzó még egy tétellel kiegészítette a körmöci kamaragróf listáját.[8] A kincstartó Pozsonyba menekült a királynéval, és – talán Brodaricson kívül egyedüli nemesként – nem kért birtokokat vagy pénzt annak fejében, hogy Ferdinánd hűségén maradjon. Thurzó biztosra akart menni, nem kockáztathatta addig felépített bányászmonopóliumát, ezért tudnia kellett, milyen politikai irányba lavírozzon. A török veszély egy cseppet sem izgatta, viszont felvidéki riválisa, Szapolyai János miatt aggódott, amiért nyílt levélben fordult Ferdinándhoz: „mondja meg Felséged, valóban meg fogja-e támadni Magyarországot, mert tudnunk kell ezt, hogy ehhez a szélhez alkalmazhassuk vitorláinkat.”[9] Thurzó jól „vitorlázott”, támogatta Ferdinánd harcát János királlyal szemben, jutalmul pedig megkapta a Szapolyai-család által birtokolt Szepes vármegye ispáni címét, és Ferdinánd helytartója lett (1532-1543 között, Báthory nádor halála után).[10] Szalaházy Tamás a királyné bizalmasai közé tartozott, kiválóan beszélt franciául, jól megérttette magát Habsburg Máriával. Talán ezért is lehetett, hogy Brodaricsot mellőzték Pozsonyban, és a szerémi püspök távozása után helyére Szalaházy Tamást nevezték ki kancellárnak.[11]

 

Oldal: Akik nem vettek részt a csatában (6) Thurzó Elek és Szalaházy Tamás
Az 1526. évi mohácsi csata "árnyékseregei" Budapest, 2017 - Botlik Richárd - © 2008 - 2024 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat