Báthory György[1]
Békeidőben, de háborús konfliktusok idején pláne fontos szerep hárult a királyi lovászmesterre. A lovászmester feladata volt az uralkodó lovainak felügyelete, friss ló (vagy lovak) biztosítása csata és/vagy menekülés esetére. A nádor fivére, ecsedi Báthory György lovászmester azonban nem jelent meg II. Lajos táborában, hanem birtokán, Babócsán tartózkodott. Nagy szükség lett volna a lovászmesterre, mert már fentebb említettem, hogy a király alig hagyta el a budai várat, mikor kedvenc lova elpusztult. Báthory viszont 1526-ban Babócsán nyaralt. Testvére, Báthory István nádor itt Babócsán gyűjtötte azt a csapatot, mellyel csatlakozott II. Lajos tolnai seregéhez, de György nem tartott velük.[2] Az uradalom a kor egyik legdivatosabb főúri fészke volt, Báthory György a vár mellett elterülő birtokán korábban vadasparkot létesített, és a délvidékről hozatott szarvasokat – vadászati célra.[3] A vesztes ütközetet követően részt vett Szapolyai János székesfehérvári koronázásán, majd rövid idő elteltével Ferdinándhoz pártolt.
[1] 1505 és 1534 között látta el a lovászmesteri feladatait, emellett Somogy vármegye ispánja is. MNL. OL. 1504: Dl. 24867. Botlik: „De vidua” i. m. 31.
[2] Istvánffy i. m. 98.
[3] Kenyeres: A Szapolyai család i. m. 144.