Perényi Péter, a „nádorispánfi”[1]
Perényi Imre nádor fia, aki apja halálát követően (1519-ben) lett koronaőr, temesi- és abaúji ispán, és a címmel – már igen fiatalon, 17 évesen – „igazi” báró.[2] Temesvár kapitányaként csatlakozott lovas egységeivel II. Lajos király Mohácsnál állomásozó seregéhez.[3] Perényit a balszárny vezetésével bízták meg, és korábbi szövetségeseihez, Báthory Andráshoz, Drágffy Jánoshoz, homonnai Drugeth Ferenchez, Pálóczy Antalhoz és Ráskay Gáspárhoz hasonlóan saját maga irányította a csatában résztvevő egységeit.[4] Azért lényeges mindezt kihangsúlyozni, mert Perényi Péter éppen ezekkel az urakkal szövetkezve hozta létre 1522-ben az „augusztusi konföderációt”, amely a Csehországból hazatért II. Lajos királyt felszólította, hogy fossza meg nádori hatalmától Báthory Istvánt. „A vádpontok egyike az volt, hogy a nádor állandó összeköttetésben, sőt titkos egyetértésben állott a törökkel, házában állandóan török követek tartózkodtak.”[5] Az egyik királyi- és királynéi titkárt, Aczél Ferencet a megbuktatott Báthory nádor meggyilkoltatta, mert úgy vélte, hogy ő befolyásolta a királyi pár – rá nézve negatív – döntését. Kubinyi András bizonyította, hogy Aczélt „Szerémi leírása ellenére nem megfojtották, hanem tizenegy késszúrással megölték.”[6] A Mohács előtti hatalmi harcot még pikánsabbá teszi az a tény, hogy Perényi Péter édesanyja, Báthory Magdolna révén a nádor unokaöccse volt.[7] Perényi egységei tehát – érthető okokból – távol a nádortól, „rettenthetetlen vitézséggel”[8] harcoltak a mohácsi csatában, de a temesvári kapitány bajtársiassága már kevésbé dicsérhető. Mialatt mostohaanyja, özvegy Perényiné Kanizsay Dorottya a csatatéren kerestette halott hozzátartozóit a jobbágyaival[9] – Perényi Ferencet és Gábort megtalálta, és többekkel egyetemben eltemettette –, ezalatt a csatából megmenekült Perényi Péter egykori bajtársa és unokatestvére, a csatában elesett Pálóczy Antal Zemplén megyei ispán és királyi tanácsos özvegyétől, Ráskay Magdolnától[10] elfoglalta Patak várát.[11] Pedig nem sokkal Mohács előtt Perényi Péter pontosan Ráskay Magdolna fivérével, Gáspárral együttműködve, a varsányi gyűlésen javasolta, hogy II. Lajos alkalmatlansága miatt a király mellé jelöljenek ki gubernátort. Perényi tehát nemcsak jól ismerte a Ráskay-családot, hanem a két família egymás politikai szövetségese volt.[12] Nemcsak Pálóczy, hanem a csatában szintén elesett Tárczay Miklós özvegyét, Bánffy Dorottyát, és kiskorú fiát, Tárczay Györgyöt is háborgatta Perényi, katonáival elfoglalta tőlük a zempléni Céke[13] várát.[14] Perényi a délvidéken is folytatta rabló hadjáratát: alig ért haza Temesvárra, amikor a befolyásos tiszántúli földbirtokost, Jaksics Márkot katonáival fogságba ejtette, és csak 4 ezer aranyforint[15] váltságdíj fejében engedte őt szabadon.[16] Perényi részt vett Szapolyai János vajda királyválasztásán és koronázásán. Noha Perényi volt az egyik koronaőr, nem tudta, hol lehet a Szent Korona.[17] Egyes adatok szerint a másik koronaőr, Szapolyai János vajda 1523-ban Visegrádról titokban saját birtokára, Trencsén várába vitette a Szent Koronát. „Ketten őrizték ugyanis az angyali koronát Visegrád várában, s mindegyiküknek volt művészettel elkészített kulcsa.”[18] Amikor 1526. november 11-én előkerült a korona, „Perényi Péter nevetve nagy hangon mondta: Magyarok, itt a korona, amit én három évig nem láttam, mert ellopták.”[19] János király a koronázást követően Perényit bízta meg a Szent Korona őrzésével. Ez hiba volt, mivel Perényi „mindig gyűlölte János királyt, mert ez ellopta és elrejtette titkon az angyali koronát tudta nélkül.”[20] Perényi – kijátszva az őrzéssel megbízott katonákat, és fittyet hányva az évszázados hagyományra – nem Visegrádra, hanem saját birtokára, Füzérre vitte a koronázási ékszereket.[21] Mostohaanyja, Kanizsay Dorottya[22] – a Habsburg udvar elkötelezett híveként – többször ígérte Ferdinándnak, hogy Perényi Péter hamarosan a pártjára áll. Ferdinánd 1527. január 15-én, Bécsben kelt levelében sürgette Perényit, hogy mielőbb térjen a hűségére.[23] A báró kész követeléssel állt elő: leszállítja Ferdinándnak a koronázásához szükséges Szent Koronát,[24] amennyiben a választott magyar király elismeri jogigényét Patak vára felett, és megtarthatja erdélyi vajdai címét.[25] Perényi alkudozása nem ok nélküli: 1527. július 15-én Ferdinánd már vingárti Horváth Gáspárnak adományozta Patakot, amit Perényi Péter már korábban kiszemelt magának![26]
[1] A török források „nádorispánfi” alatt Perényi Pétert értették. Vö. Szülejmán szultán naplója. Török történetírók I. i. m. 320.
[2] MNL. OL. 1522: Dl. 84148. 1526: Dl. 62116.
[3] „A temesi várat és az országnak azokat a részeit, melyeket alsóknak nevezünk, Perényi Péter oltalmazta, és […] Szapolyai János szepesi gróffal együtt ő őrizte a királyi koronát, amely apja, Perényi Imre halála után maradt nála.” Brodarics Me. i. m. 13-14.
[4] Uo. 38.
[5] Puskár Anett: Szapolyai János és Perényi Péter. Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Philosophica. Tomus 13. Fasc. 3. 2008. 296.
[6] Kubinyi: Habsburg Mária i. m. 22.
[7] Puskár: Szapolyai János i. m. 295. A két család, a Báthoryak és Perényiek ráadásul 1519-ben kölcsönös megállapodást kötöttek egymással: arra az esetre, ha az egyik családnak magva szakadna, a másik família örökli annak a birtokait, amelyiknek nincs örököse. MNL. OL. Dl. 72185
[8] Kemálpasazáde. Török történetírók I. i. m. 247.
[9] Puskár: Szapolyai János i. m. 296.
[10] Pálóczy a végrendeletében, és a mohácsi csata előtt írott egyik levelében is hivatkozott feleségére. MNL. OL. Dl. 82732. és Df. 275589.
[11] Szerémi György: Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgozta Juhász László. Bp., 1979. 195. Ráskay Magdolnától 1526. október 13-án ráadásul Mária királyné elkobozta a hősi halott Pálóczy Antal házát. A házfoglalás oka talán büntetés lehetett. Még nem világos, de lehet, hogy a birtokelkobzás összefügghet II. Lajos halálával.
[12] Margalits: Horvát repertorium i. m. I. 354.
[13] Mai Cejkov, Szlovákia.
[14] Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után: Szapolyai János király kormányzása, 1526. november – 1527. augusztus. Századok 111. 1977. 4. sz. 674.
[15] Az összeg elég jelentős volt. Egy hizlalt vágósertés ára 1523-ban másfél arany körül mozgott. Ld. MNL. OL. Dl. 85203. (A panaszos 115 hizlalt disznaját elhajtották, a sértett a kárt 200 aranyra becsülte.)
[16] Barta: A Sztambulba i. m. 23.
[17] A visegrádi várnagyok 1526 tavaszán kötelezték magukat a Szent Korona őreinek hűségére, de nem tettek említést arról, hogy a korona Visegrádon lenne. MNL. OL. Dl. 62112.
[18] Szerémi i. m. 195. Tehát mindkét koronaőr hozzáférhetett a koronát őrző ládához.
[19] Uo. 136.
[20] Uo. 195.
[21] Uo. 140.
[22] 1528 júniusában Batthyány Ferenc birtokán, Németújvárott talált menedékre. Barta: Az elfelejtett hadszíntér i. m. 14.
[23] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 3. Konv. A. 42-44.
[24] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 6. Konv. B. 109.
[25] ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 4. Konv. A. 11. Deákját, Eszeri Györgyöt küldte előre Perényi Ferdinándhoz. ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 6. Konv. B. 115.
[26] „Schenkungsurkunde von Ferdinand I. an Caspar Horwath de Vingart über Sarospatak etc.” ÖStA. HHStA. Ungarische Akten Allgemeine Akten Fasc. 5. Konv. A. 73-74.