1526. szeptember (Szent Mihály hava)

 

Szeptember 1-jén            „A ruméliai defterdár parancsot kapott, hogy az elesett gyaurok holttesteit szedesse össze, és egy helyen temettesse el.”[1] (<– Augusztus 29.) (–> Szeptember 2.) Mikhál-oglu és több bég engedélyt kap arra, hogy akindzsikkel[2] portyázni menjen.

                                               Győrbe érkezik Voldřich Četrys, „a király kamarása és legbizalmasabb embere, s elmondta, hogy őfelsége vele és Aczél Istvánnal […] megmenekült a csatából, menekülés közben elértek a Duna egy kicsi ágacskájához, de mikor át akartak kelni, a király lova megbokrosodott, felágaskodott a vízben, őfelsége pedig, kinek nehéz volt már a páncél, s fáradt is volt, leesett, és belefulladt a patakba. Mikor Aczél István látta, hogy a felség veszedelemben van, utána ugratott, de ő is megfulladt”[3] – jelentette Burgio pápai nuncius. (<– Augusztus 29.) (–> Szeptember 8.)

                                               Babócsára érkezik a mohácsi csatából menekülő Báthory István nádor és Batthyány Ferenc bán.[4] (<– Augusztus 29.) (–> Szeptember 24.)

                                               Pécs városát felégetik a törökök.[5]

Szeptember 2-án             A török fősereg Mohácsnál ver tábort. (<– Augusztus 29.) (–> Szeptember 6.) A ruméliai defterdár folytatja az elesett magyar katonák összegyűjtését és temetését.[6] (<– Szeptember 1.)

Szeptember 3-án (h.)     Mohács mezővárost felgyújtja a török sereg. Délután kettő óra körül Mohácstól északra táboroznak, miután a sereg egy tizede átkel egy magas vízállású tavon[7] és egy kis hídon.

Szeptember 4-én             A török táborban kihirdetik, hogy a magyar férfi foglyokat végezzék ki, a nőket pedig ne adják el, hanem engedjék szabadon. (<– Augusztus 31.) A szultán csauszokat kéret a táborba, hogy az Oszmán Birodalom fő tartományaiba elvigyék az uralkodó Mohácsnál aratott győzelmének hírét.[8]

                                               A csatából menekülő Brodarics István kancellárt a Győr környékén táborozó Adam z Hradce cseh kancellár katonái elfogják, és csak váltságdíj fejében engedik távozni Pozsony felé: „sok veszély fenyegetett útközben, el is fogtak a mieink – a csehekről beszélek –, és ki is váltottak.”[9] (<– Augusztus 29.)

                                               Habsburg Mária királyné és kísérete Pozsonyba érkezik. (<– Augusztus 31.) Bornemissza János budai várnagy és pozsonyi ispán bezáratja a pozsonyi vár kapuit, ezért a Habsburg-hű nemesi csoport kénytelen a városban szállást keresni magának.[10] (–> Szeptember 18-a után és október 11-én.)

                                               A Granadában tartózkodó angol követ (Edward Lee) jelenti Thomas Wolsey kancellárnak, hogy Spanyolországba ért a hír: a török szultán augusztus végén vereséget mért a magyarokra.[11]

Szeptember 5-én             Frangepán Kristóf horvát főnemes levelet küld Josefics Ferenc zenggi püspöknek.[12] Frangepán a király elvesztésén sajnálkozik, de a királyukat és az országot kockáztató magyar főrendek szerinte megérdemelték a szultántól kapott mohácsi „leckét”.[13] (<– Június 3.) „E csapás hasznos volt, mert ha a magyarok a török császáron diadalmaskodnak, ki élhetne tovább alattuk, ki maradhatna meg közöttük, s lenne-e határa kevélységüknek? Ha mi idejében megérkezhettünk volna a harcba, mi lettünk volna az elsők, kik azon rossz rend miatt, mely, mint halljuk, seregünkben uralkodott, elvesztünk volna az ütközetben. Halljuk, hogy mindenki kapitány volt, s ugyancsak ügyetlen-rendetlenül rohantak a harcnak. De ez megtanítja őket, miszerint jövendőre szelídebbek, s kapitányaiknak engedelmesebbek legyenek.”[14] (–> Szeptember 29.)

                                               „Mondják, hogy Szapolyai János erdélyi vajda Budán van, s hogy derék katonasága van, s hogy magához ragadja a hatalmat, de ezt lehetetlennek tartom. Mondják azt is, hogy összejátszik az ellenséggel, de ezt nem hihetem el, mert hiszen öccse ott volt a csatában, sőt – mint híre jár – ott is esett el a mohácsi csatatéren. Igaz, hogy a csatatéren nem jelent meg sem a vajda, sem csapata, s az a néhány ember, aki e katasztrófából megmaradt, igazán nem tudom, kit tehetne meg királyává”[15] – jelenti Burgio pápai nuncius Bécsből. (<– Augusztus 2.) (–> Szeptember 16.)

Szeptember 6-án             Brodarics István kancellár Pozsonyból ír jelentést Piotr Tomicki lengyel alkancellárnak és Andrzej Krzycki püspöknek. Brodarics felsorolja a magyar veszteségek számát, és megjegyzi, hogy Budát komolyabb ellenállás nélkül foglalhatja el a török. A kancellár megemlíti, hogy a cseh segédcsapatok – otthoni lázadástól tartva – sietősen hazaindultak; másrészt leírja a Pozsonyban tartózkodó prominens urak nevét: ekkortájt Brandenburgi György őrgróf, Batthyány Ferenc bán, Thurzó Elek kincstartó és Szalaházy Tamás veszprémi püspök tartózkodik Habsburg Mária királyné mellett.[16] (<– Szeptember 4.)

                                               A török sereg Tolna körül állomásozik.[17] (<– Szeptember 2.) (–> Szeptember 10.)

                                               Az Alsó-ausztriai Kamara utasítja Wolfgang Möringer ljubljanai vámszedőt, hogy pontosan fizessék Frangepán Kristóf grófot, aki – Jurisics Miklós kérésére – elvállalta a török elleni kémszolgálat feladatát.[18]

Szeptember 7-én             A török sereg a Duna vonalát követve halad észak felé. Szülejmán szultán – Zejnel, tiranai szandzsákbégen és Szülejmán, nikápolyi bégen kívül – az összes ruméliai béget leváltja az előőrsi szolgálat tekintetében, amelyet ezentúl a defterdárok és kethüdák[19] felváltva teljesítenek.[20]

                                               Habsburg Ferdinánd leveleket írat Batthyány Ferenc bánnak és Szapolyai János erdélyi vajdának. A főherceg felszólítja a prominens urakat, hogy erejükkel támogassák II. Lajost. (Bécsben ekkor még úgy tudják, hogy a magyar- és cseh király megmenekült a mohácsi csatából, s életben van.)[21] (<– Augusztus 31.) (–> Szeptember 14.)

Szeptember 7-e körül     I. Zsigmond lengyel király Varsóból tájékoztatja Magyarország főurait és főméltóságait, hogy II. Lajos cseh- és magyar királyhoz küldi követét, Mikołaj Nipszycz-t, hogy a fájdalmas vereség után kialakult helyzet megoldásáról tárgyaljon. Mivel Lengyelországot – a Magyarországot ért török támadással egy időben – a tatárok prédálták, ezért csak az ellenség visszahúzódása után tudnak segítséget nyújtani. A lengyel királyi udvar ekkor még bizonytalan abban, hogy Zsigmond király unokaöccse, II. Lajos szerencsésen megmenekült-e a mohácsi csatából vagy pedig elesett.[22] (<– Augusztus 31. és szeptember 1.) (–> Szeptember 14-e körül.)

Szeptember 8-án             Kisasszony napja.

Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg tájékoztatja Brodarics István kancellárt: Wilhelm von Zelkinget és Erasmus von Dornberget küldi hozzá, hogy részletesen beszámoljanak a főherceg magyarországi terveiről (feltehetően a magyar királyi cím megszerzéséről, hiszen később ugyanez a két követ protestál Ferdinánd pozsonyi választásán).[23] Habsburg Ferdinánd ezen a napon teljes bizonyossággal állítja, hogy II. Lajos ugyan megmenekült a csatából, de életét vesztette. (<– Szeptember 1.) (–> Szeptember 9.) A főherceg Siegmund von Dietrichsteint és Hans Auersperget bízza meg azzal a feladattal, hogy a szlavón rendeknek beszámoljanak a Habsburg-Jagelló házassági szerződés kapcsán örökölt magyar trónról; a horvát rendekhez pedig Jurisics Miklóst, Frangepán Kristófot és Hans Püchlert küldi.

                                               Habsburg Ferdinánd Innsbruckból kelt levelében utasítja a helytartóját Bécsben, hogy tegyen lépéseket az örökösödési szerződésben foglaltaknak, és a horvát rendek megnyerése érdekében szerződtesse Frangepán Kristófot és Jurisics Miklóst.[24] (–> Szeptember 15.)

                                               A török sereg első csapatai feltűnnek Buda környékén: kifosztják a ciszterciek pilisi és a pálosok szentlőrinci monostorát.[25]

Szeptember 9-én             II. Lajos király halálhíréről hiteles forrásból értesül Habsburg Ferdinánd főherceg, aki még aznap bejelenti, hogy ha kell, akár fegyverrel is, de elfoglalja az öröklés jogán megüresedett cseh- és magyar trónt.[26] (<– Szeptember 8.)    (–> Szeptember 11.)

Szeptember 10-én (h.)   Brodarics István kancellár Pozsonyból ír levelet VII. Kelemennek, és felajánlja a szolgálatait a pápának – amennyiben őszentségének szüksége lenne a munkájára. A kancellár megemlíti, hogy hamarosan Rómába látogat Statileo János prépost (Szapolyai János erdélyi vajda rendíthetetlen híve és bizalmasa).[27]

                                               Szülejmán szultán Buda közelében, Kelenföldön[28] táborozik. (<– Szeptember 6.) (–> Szeptember 12.) „És a törökök császára tábort ütött Kelenföldön. Budán maradtak a szegények, sánták, vakok, hülyék. Akiknek nem volt hamarjában lovuk vagy kocsijuk, az ilyenek ott maradtak Budán. Volt egy kereskedő[29] Budán, aki közvetítő volt a magyarok és törökök közt, s ő kegyelmet eszközölt ki a keresztényeknek a császártól; és a császár ezenfelül megajándékozta őt tíz arannyal”[30] – írta Szerémi György káplán a visszaemlékezésében. (–> Szeptember 29.)

Szeptember 11-én           A török sereg első egységei megérkeznek Budára. Egy ismeretlen szerző Londonba küldött jelentése szerint: „Nem gyűjtöttek foglyokat, de a tizenhárom vagy tizennégy év alattiakat elküldték török honba. […] Azok a magyar főurak, akik megmenekültek, nem kíséreltek meg hadsereget toborozni, hanem hagyták kegyetlenkedni a törököket, kifosztani és felgyújtani a saját birtokaikat.”[31]

                                               Habsburg Ferdinánd főherceg II. Lajos cseh- és magyar király haláláról és a trón örökléséről ír Hans Beheimnek címzett levelében.[32] (<– Szeptember 9.) (–> Szeptember 17.)

Szeptember 12-én           Szülejmán szultán – Ibrahim nagyvezír társaságában – bevonul a katonaság nélkül, őrizetlenül hagyott budai királyi várba, és megtekinti Magyarország fővárosát.[33] (<– Szeptember 10.) (–> Szeptember 24.)

Szeptember 13-án           A kora reggeli órákban a török sereg technikusai hídverésbe kezdenek a budai fapiac magasságában. (–> Szeptember 19.) Szülejmán szultán lóháton ülve bejárja Buda környékét.[34] A török katonák felgyújtják Pest városát, és a könnyűlovas egységek Győrig fosztogatják a Dunántúlt.[35]

                                               Várday Pál egri püspök Egerből küld sajnálkozó levelet I. Zsigmond lengyel királynak, amiért nem tudta kivenni a részét a török ellen folytatott küzdelemből. (Jóllehet, az oszmán sereg még Magyarország fővárosában tartózkodik.)[36] (<– Augusztus 30.)

Szeptember 13-15-én     Csata Marótnál. A török elől menekülők egy jelentős csoportja az Esztergomtól tíz kilométerre fekvő, Marót falu mellett felállított szekérvárból harcol a törökkel szemben. A küzdelem hevességét jól illusztrálja az a tény, hogy a szekérvár két napon át ellenáll a török támadásoknak, és csak a harmadik napon kellett feladniuk a küzdelmet, miután Szülejmán szultán kénytelen Budáról ágyúkat, 5-600 janicsárt és 5-10 000 szpáhit küldeni a maróti védők ellen.[37] Egykorú feljegyzés adata alapján az ütközet során 25 000 védő halt meg illetve került török fogságba.[38]

Szeptember 14-én           A törökök felgyújtják Budát. Estefelé a Budavári Nagyboldogasszony-templom is tüzet fog, s noha Ibrahim pasa igyekszik eloltatni a tüzet, a lángokat már nem sikerül megfékezni.[39] (–> Szeptember 21.)

                                               Jindřich Rožmberk a mohácsi csatában elesettek nevéről és számáról, valamint arról értesíti Zdeněk Lev z Rožmitál főurat, hogy II. Lajos király életben van és Prága felé tart.[40] (<– Augusztus 31.)

                                               John Hackett Antwerpenből jelenti Brian Tuke-nak, hogy a portugál király 50 000 dukátról szóló váltóját kézbesítő, II. Lajos török elleni hadjáratát segíteni szándékozó követét I. Ferenc francia király tartóztatta fel, és ezért nem jutott el a pénz időben Magyarországra.[41] (<– Augusztus 26.)

Szeptember 14-e körül  I. Zsigmond lengyel király a sógorát, Szapolyai János erdélyi vajdát kéri, hogy igyekezzen unokaöccsének, II. Lajosnak segítséget nyújtani. Többféle hír érkezett a fiatal cseh- és magyar király sorsáról a lengyel udvarba, ezért I. Zsigmond bizonytalan abban, hogy vajon él-e még II. Lajos. (<– Szeptember 7-e körül.) Kéri a vajdát, hogy tegyen meg mindent a veszély elhárítása érdekében.[42]

Szeptember 15-én           Buda éjjel-nappal lángokban áll. A budai királyi palota fegyvertárát, a palota előtt álló rendkívül nagy ágyút és egyéb fegyvereket hajókra málházzák fel a törökök. Szülejmán szultán és Ibrahim nagyvezír a fosztogatás ideje alatt a magyar királyi vadászkastélyba lovagol.[43] 

Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg, magyar királyjelölt utasítja Frangepán Kristófot és Jurisics Miklóst, hogy mielőbb hívjanak össze rendi gyűlést Horvátországban.[44] (<– Szeptember 8.) (–> Szeptember 23.)

Szeptember 15-e után   I. Zsigmond levelet és követet küld Habsburg Mária királynéhoz Pozsonyba, mert ellentétes híreket kaptak Krakkóban, ezért nem tudják, hogy kinek hihetnek. (<– Szeptember 7-e körül.) „Halljuk, Felségetek [Habsburg Mária] Četryst küldte arra a helyre, ahol őfelsége [II. Lajos király] leesett és meghalt. Kihallgattuk a követét, de, hogy az ő változata igaz lehet-e vagy nem – nos, ezt mások határozottan cáfolják.”[45] (–> Október 11.)

Szeptember 16-án           Szülejmán szultán a magyar királyi palotában fogadást tart, ahol – nagy lakoma mellett – udvari zenészek játszanak.[46]

Részországgyűlés Miskolcon. A Várday Pál egri püspök által összehívott gyűlésen megjelenik Abaúj, Borsod, Gömör, Heves és Torna vármegye nemessége, és azt a határozatot hozzák, hogy minden nemes úr Verpeléthez igyekezzen a katonáival. A sereget azonban nem a török ellen, hanem Szapolyai János királyjelölt támogatására toborozzák. (<– Szeptember 5.) (–> Szeptember 27.) A határozatban megemlítik az erdélyi vajdát, aki üzent Várday püspöknek, hogy a miskolci gyűlés résztvevői várják be az Erdélyből érkező vajdai seregét.[47] (–> Szeptember 20. és október 14.)

Břetislav Švihovský z Rýzmberka cseh főúr Vilmos bajor herceghez írott jelentése Rabšteinből. „Tehát a király is megütközött a törökkel, ketten vagy hárman álltak mögötte, és aztán őfelségét meglőtték.”[48]

Krzysztof Szydłowiecki lengyel kancellár Varsóból küld jelentést Albert porosz hercegnek. „Kihirdették [I. Zsigmond] őfelségének, a királynak és nekünk is a legszerencsétlenebb magyar- és cseh király törökkel történt összecsapását; és akkora a veszteség, akkora vereséget szenvedett őfelsége [II. Lajos] a seregével együtt, hogy még a király életéről sem lehet biztosat tudni. Ez a legkeserűbb balszerencse nagy fájdalommal sújtott bennünket, nemcsak király őfelségét, hanem az egész kereszténységet is fájdalom érte. […] Méltóságos [Brandenburgi] György, legkiemelkedőbb uraságodnak testvére nem vett részt a csatában, mert nem tudott időben eljutni az összecsapás helyére.[49] Az embereivel együtt épségben van, és Pozsonyban találkozott a legkegyelmesebb magyar királynéval. […] Ezt a legszerencsétlenebb csatát augusztus 29-én vívták, épp aznap, amikor ugyanazon császár elfoglalta Nándorfehérvárt.”[50]

Szeptember 17-én (h.)  Szülejmán szultán ismét a magyar király vadászparkjába lovagol.[51]

                                               A Linzben tartózkodó Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg utasítja Hans Lamberget, miként járjon el a magyarországi ügyeiben (trónöröklés, a magyar nemesség megnyerése).[52] (<– Szeptember 9.) (–> Szeptember 19.)

Szeptember 18-án           A bégek és beglerbégek Szülejmán elé járulnak, és a mohamedán ünnepnapon kezet csókolnak szultánnak.[53]

                                               Az Antwerpenben tartózkodó angol követ (John Hackett) egy frankfurti jelentésre hivatkozva írja Brian Tuke-nak, hogy a török által legyőzött II. Lajos király mindössze négy testőre társaságában menekült el a mohácsi csatából.[54]

Szeptember 18-a után   I. Zsigmond lengyel király Marcin Łeszycki lengyel követ útján értesül Bornemissza János pozsonyi ispán és budai várnagy előkészületeiről, amelyet a pozsonyi vár erősítése érdekében tett. A lengyel király bátorítja Bornemisszát, hogy a következő király választásáig igyekezzen tartani az erősséget.[55] (<– Szeptember 4.)

Szeptember 19-én           A török technikusok elkészítik a budai hajóhidat. (<– Szeptember 13.) (–> Szeptember 20. és szeptember 23.) Az esti órákban Iszkender Cselebi defterdár átkel a hídon a túlpartra, és ott megszáll. Szülejmán szultán ismét vendégséget ad a magyar királyi palotában.[56]

                                               A Linzben tartózkodó Habsburg Ferdinánd főherceg levelet küld Erdődy Péternek, amelyben kitér a lehetséges török támadások veszélyeire, és arra is, hogy II. Lajos király halála után – a jog szerint – ő örökli a cseh- és magyar trónt.[57] (<– Szeptember 9.) (–> Október 14.)

                                               A kolozsmonostori konvent hivatalos irata szerint a mohácsi csatában elesett Perényi Ferenc váradi püspök két jobbágyát öt-öt lovukkal és egy-egy szekerükkel letartóztatta a kolozsvári illetőségű Bornemissza János, aki arra hivatkozott, hogy a püspök úr adósa maradt. A püspök adósságát november 19-ig kell kifizetnie Eztháry János bálványosi várnagynak, aki Perényivel együtt vállalt kezességet az adósságra. Ha Eztháry – a megjelölt időpontig – nem törleszti az adósságát, akkor Bornemisszának jogában áll bárhol feltartóztatnia a jobbágyokat, és elvenni a lovaikat, javaikat.[58]

Szeptember 20-án           Kodsa szendrői bég és Mahmud vidini bég átkel a budai hídon, és a Nyulak-szigetével szemközt szállnak meg. Ezután Ibrahim pasa sátra és a ruméliai sereg egy része szintén átkel Pest városába.[59] (<– Szeptember 19.) (–> Szeptember 23.)

                                               Szapolyai János erdélyi vajda tárgyaló delegációját fogadják a Pestre átkelő oszmánok. A felek megegyeznek, hogy a királyi címre áhítozó Szapolyai Jánost a török szultán elismeri magyarországi helytartójaként. (<– Szeptember 16.)   (–> Október 14.) „Pesten, Erdély Bán-oglu Jánosnak megígérték a magyar királyi címet, cserébe szolgálatra parancsolták őt, és az ügyében kérelmet nyújtottak be a szultánnak.”[60] (–> Szeptember 29. és szeptember 30. és november 15-e körül.) 

Hírszerzői jelentés Pettauból: „A magyar urakról, akik megmaradtak, nem hallani, hogy felkészülnének arra, hogy újra felállítsák a sereget. Azok, akik megmenekültek, vagyis szinte az egész könnyűlovasság, rosszabbak, mint a törökök, a sajátjaikat fosztogatják és gyújtják fel.” Szapolyai János erdélyi vajda „nem meri elhagyni saját földjét, mert fél a havasalföldi vajdától, aki – vélik a magyarok – félig egy hitetlen.”[61] (<– Június 15-e körül.)

                                               Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg utasítja Nádasdy Tamást, hogy – a nevében – tárgyaljon a mohácsi csatából Pozsonyba menekült urakkal.[62]

Szeptember 21-én           Délelőtt Ibrahim pasa személyesen átkel a budai hajóhídon. Vele együtt a ruméliai sereg is átér a túlpartra, és Pest városában száll meg. Délután Szülejmán szultán is átkel a Dunán. (<– Szeptember 20.) A szultán a budai magyar királyi palota mellé janicsár őröket rendel, hogy az épület ne legyen a lángok martaléka.[63] (<– Szeptember 14.)

                                               Habsburg Ferdinánd főherceg hitlevelet állít ki – a mohácsi csatában eltűnt – Szapolyai György szepesi ispánhoz küldött követe, Peremartoni Mihály számára.[64]

Szeptember 22-én           Reggeltől estig tart a török sereg hátramaradt egységeinek átkelése. A Budán lakó zsidókat hajókra zsúfolják, és több ezer magyar foglyot hurcolnak magukkal a Dunán.[65]

Szeptember 23-án           A hajnali órákban a budai hajóhíd három részre szakad. (<– Szeptember 19.) A hídnak csak egy darabja marad épen, a másik kettőt – az éppen áthajtott lovakkal és kísérőikkel együtt – elsodorja a Duna. A híd leszakadása miatt elhalasztják a sereg indulását. Hüszrev bég, Mikháloglu Mohammed bég, Omár bégoglu Hasszán bég és az utócsapatok a folyó jobb partján rekednek, ezért ők hajókkal kelnek át a Dunán.[66]

Szapolyai János vajda és serege Mezőtúron állomásozik.[67] (<– Augusztus 24.) (–> Szeptember 30.)

                                               A kaproncai rendi gyűlésen a megjelentek Frangepán Kristófot kinevezik a négy „lázadó” vármegye (Baranya, Pozsega, Somogy, Zala) „kormányzójává” és főkapitányává, és portánként egy forintos hadiadót szavaznak meg.[68] Szlavónia nem kíván együttműködni Habsburg Ferdinánddal. (<– Szeptember 15.)

                                               A Dobronyán (mai: Dobra Niva, Szlovákia) tartózkodó Werbőczy István ex-nádor jelentése szerint a török csapatok az Ipoly-völgyében, Szécsény és Losonc irányában portyáznak.[69]

                                               A cseh, morva és sziléziai rendek tartományi gyűlést tartanak Brnoban, ahol a többség (Sziléziát kivéve) Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget látná szívesen a cseh királyi trónon.[70] (<– Szeptember 19.) (–> Október 23.) Az osztrák főhercegnek 11 000 gyalogost és 2500 lovast tudnak felajánlani egy török ellen folytatott, jövőben zajló háborúra.[71]

                                               A Rómában tartózkodó Girolamo Ghinucci püspök jelenti Thomas Wolsey angol kancellárnak, hogy az augusztus 29-én lezajlott csata óta nem találják II. Lajos cseh- és magyar királyt. (<– Szeptember 15-e után.) (–> Szeptember 24.) A Magyarországra küldött, s most Bécsben tartózkodó Burgio pápai nunciustól úgy tudja, hogy a töröknek 15 000, puskával felszerelt gyalogosa (janicsár) vett részt a csatában, és a törökök összesen 800 löveget használtak az ütközetben.[72] Azonban az ágyúk többsége nem volt sokkal nagyobb kaliberű, mint egy átlagos arkebúzé.[73] Ennek ellenére a keresztény sereg csaknem teljes – javarészt német, cseh, lengyel és morva nemzetiségű – gyalogsága odaveszett. Ghinucci úgy tudja, hogy Szapolyai János erdélyi vajdának 15 000 fős serege van.[74] 

Szeptember 24-én (h.)   A török sereg Pesten vesztegel.[75] (<– Szeptember 12.) (–> Szeptember 25.)

                                               Báthory István nádor és a családja Pozsonyban tartózkodik.[76] (<– Szeptember 1.)

                                               Domenico Morello Bécsből tudósítja Francisco Contarini velencei nemest a mohácsi csata, valamint az ütközet után történt magyarországi eseményekről.[77]

                                               A Rómában tartózkodó angol követ, Sir Gregory Casale – egy Magyarországról menekülő skót katona beszámolója alapján – jelenti Peter Vannes-nek, hogy a Magyar Királyság területén számtalan erőd és vár található, így reményeik szerint a magyarok megvédhetik magukat a török ellen. A skót férfi II. Lajos királyról úgy tudja, hogy biztonságos helyen van.[78] (<– Szeptember 23.)

                                               VII. Kelemen aggodalmas hangvételű levelet küld VIII. Henrik angol királynak. A pápa szerint az egész kereszténység nagy veszélybe került azután, hogy a szultán legyőzte II. Lajos cseh- és magyar királyt Mohácsnál.[79]

Szeptember 25-én           A török sereg Pesttől húsz kilométerre délre táboroz. (<– Szeptember 24.) (–> Szeptember 27.) Az oszmánok sok igásállatot veszítenek.[80]

                                               A Linzben tartózkodó Habsburg Ferdinánd tudatja az Alsó-ausztriai Kamarával: beleegyezését adta ahhoz, hogy az egyházi kincsekből pénzt verjenek.[81] 

Szeptember 26-án           Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg Bécsből – Peremartoni Mihály személyében – követet indít Szapolyai János erdélyi vajdához.[82]

Szeptember 27-én           A török sereg a Duna-Tisza közén halad déli irányba. (<– Szeptember 25.) (–> Szeptember 28.) A Dunától való nagy távolság miatt a seregben fogytán az ivóvíz. Ismét sok igásló pusztul el.[83]

                                               Ferdinánd főherceg levelet küld a mohácsi csata során elesett Szapolyai Györgynek.[84]

                                               I. Zsigmond lengyel király kéri Várday Pál egri püspököt, hogy fogjon össze azokkal, akik túlélték a mohácsi csatát, és tegyenek meg mindent a török veszély elhárítása érdekében. (<– Szeptember 16.) Lengyelország egyelőre a tatárok támadása miatt nem tud segítséget nyújtani.[85]

                                               Az udinei helytartó értesíti a velencei Signoriát, hogy Buda elesett, és most Bécset fenyegetik a törökök.[86] (–> Szeptember 28.)

                                               A franciaországi Orléans-ban tartózkodó angol követ (John Clerk) úgy értesült, hogy II. Lajos királyt elfogták a törökök.[87]

Szeptember 28-án           A török sereg megérkezik a Tisza partjára, Szeged közelébe. (<– Szeptember 27.) (–> Szeptember 29.) A város lakói átmenekülnek a Tisza bal partjára, de a környező falvakban lakók többsége nem tud hová menekülni.[88]

                                               A francia királyi udvar értesülései szerint Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg – a Magyarországot ért török csapás miatt – az itáliai hadszíntérre toborzott zsoldosait kénytelen volt visszahívni és az osztrák határ védelmére fordítani.[89] (<– Szeptember 27.)

Szeptember 29-én           A Duna bal partján, déli irányba vonuló szultáni sereg nem várt, heves ellenállásba ütközik a Bácska déli részén fekvő Bács városánál. (<– Szeptember 28.) (–> Október 1.) A helyi lakosság a bácsi monostorba zárkózva puskatüzet zúdít a törökökre, és egy napig kitart a hódító oszmán sereg ostromával szemben.[90]

                                               Thurzó Elek kincstartó Pozsonyból küld jelentést a magyar ügyekről I. Zsigmond lengyel királynak. II. Lajos királyról azt mondják, hogy a Duna egy kicsiny ágacskájába fulladt bele a lovával együtt. (<– Szeptember 1.) Budától Győrig tombolt a török sereg, mindenkit elhurcoltak, aki nem menekült erődített helyre. Sokan azt gondolják, hogy miután a szultán átkelt a Dunán (Pestnél), ezúttal Erdélyt fogja ostromolni, mert a Duna-Tisza közén már nincsenek jelentős települések. „Nem kis reményünk volt az erdélyi vajda urunkban, akinek még az egész serege épségben van, de még nem tudtuk megállapítani, hogy hol van és mi a célja.”[91] (<– Szeptember 20.) (–> Október 14.)

                                               Frangepán Kristóf gróf tájékoztatja Dandolo Gian Antonio velencei nemest, hogy a mohácsi vereséget a magyar hadvezérek tudatlansága okozta. (<– Szeptember 5.) Bornemissza János várnagy mindössze ötven gyalogost hagyott Budán. (<– Szeptember 10.) Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg „nagy készületeket tesz Magyarország elfoglalására, a magyarok azonban készebbek a töröknek meghódolni, mint a németnek.”[92] (<– Szeptember 19.) (–> Szeptember 30.)       

                                               Habsburg Mária királyné Báthory István nádornak adományozza a mohácsi csatában elesett Szalkai László esztergomi érsek budai várban álló házát.[93]

Szeptember 30-án           A mohácsi csatából – az elsők közt – elmenekülő Batthyány Ferenc bán segélykérő levelet ír Varasdról Habsburg Ferdinánd főherceghez. (<– Szeptember 1.) A bán a segélyt nem a török, hanem Ferdinánd ellenlábasa, Szapolyai János vajda ellen kéri.[94]

                                               Szapolyai János vajda és serege Fegyvernek körül állomásozik. (<– Szeptember 23.) (Október 6-ig kimutatható a térségben.)[95] A vajda Fegyvernekről ír levelet Krzysztof Szydłowiecki kancellárnak: „Ugyanazt mondom, amit megírtunk [I. Zsigmond] legkegyelmesebb felségnek és méltóságos uraságodnak, hogy méltóztassék nem az én hanyagságom bűnének tulajdonítani a vereséget. Innen először azt hallottuk legkedvesebb testvérünkről,[96] hogy visszatért az ütközetből, és mindkettőnk nevében írni akart őfelségének, akit a leghűségesebben szolgáltunk, és minden gondunkkal szolgálni kívántunk. Utána azonban azt a hírt kaptuk, hogy király őfelségéhez[97] hasonlóan meghalt a keresztény ügy szolgálatában.”[98] (<– Augusztus 29.)

                                               Bécsben elkészítik a budai Mária Magdolna templomból – török elől osztrák földre „menekített” – egyházi kincsek inventáriumát.[99]

                                               Krusics Péter Varasdról küld jelentést Habsburg Ferdinánd főhercegnek arról, hogy szerinte mely horvát és dalmát erődök szorulnak javításra.[100] (–> Október 20.)

                                               Batthány Ferenc horvát bán sürgeti Habsburg Ferdinánd főherceget, hogy küldjön pénzt és katonákat Krusics Péternek, mert félő, hogy nem tudja megtartani a rá bízott erősségeket.[101]

                                               Az angol király követe, Sir John Wallop Kölnből tájékoztatja Thomas Wolsey kancellárt: egyesek bizonyosan állítják, hogy II. Lajos király menekülés közben belefulladt a Duna egy kisebb ágába, míg mások szerint Csehországba menekült. (<– Szeptember 1. és szeptember 14.) A török hódítás gyorsasága miatt sokan úgy vélik, hogy Pozsonyig minden magyar terület a szultán fennhatósága alá kerülhet. (<– Szeptember 28.) Mivel az egykori nádor, Szapolyai István fia (Szapolyai János) pályázik a megüresedett magyar trónra, ezért – a híresztelések szerint – a török szultán beleegyezésével szerezheti meg a királyi címet.[102] (<– Szeptember 20.) (–> Október 14. és október 25.)

Szeptember végén          Perényi Péter temesi ispán és koronaőr elfoglalja és kisajátítja a mohácsi csatában elesett bajtársa, Pálóczy Antal pataki várát,[103] amelyet a zempléni ispán és királyi tanácsos végrendeleti úton a feleségére, Ráskay Magdolnára hagyott.[104] (<– Július 13.) (–> Október 13.)

 

Oldal: 1526. szeptember
1526 Magyarországa és az 1526. évi mohácsi csata - Botlik Richárd - © 2008 - 2025 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat