1526. május (Pünkösd hava)

 

Május 1-jén                       II. Lajos király utasítja a budai káptalant, hogy Podmaniczky István nyitrai püspököt és testvérét, Mihályt – aki a királyi udvar könnyűfegyverzetű katonáinak kapitánya – iktassa be a királyi adományba: kisszántói, borosjenői, hidegkúti és félkeszi birtokaikba.[1] 

Május elején                     Tomori Pál kalocsai érsek a Burgio nuncius által felszerelt gyalogsággal Szatára (mai Sotin, Horvátország) érkezik, ahol Bakics Pállal – többek között – a török elleni folyami védelem lehetőségeiről tárgyal.[2] Az érsek ólmot, lőport és naszádokat kér II. Lajos királytól. (<– Április 25.)

Május 2-a körül               Az országgyűlés II. Lajos királynak engedélyt ad arra, hogy az egyházi vagyon egy részét felhasználja a török elleni hadjáratra. „Az országgyűlésen megengedték a királynak, hogy ha a vezető politikusok rossz kormányzata következtében teljesen kiürült államkincstár szegénysége megkívánja, az egyházi vagyon bizonyos részéhez nyúljon, ha úgy látja jónak” – írta Brodarics István kancellár a visszaemlékezésében.[3] (–> Május 4.)

Május 3-án                        Szülejmán szultán a drinápolyi (mai Edirne, Törökország) palotájába érkezik.[4] (<– Április 23.) (–> Május 9.)

                                               II. Lajos parancslevele Belső-Szolnok vármegye ispánjához, alispánjaihoz és szolgabíráihoz, amelyben a király meghagyja, hogy a megye hadiadójának beszedését Perényi Ferenc váradi püspökre bízta, ezért másokat ne háborgassanak az adó behajtásával.[5]

Május 4-én                        VII. Kelemen pápa oklevele az esztergomi- és kalocsai érsek, valamint a magyar püspökök számára, melyben őszentsége jóváhagyja, hogy szükség esetén pénzzé tehetik az egyházak, monostorok ezüst- és aranytárgyait, és ha ezekre vevő nem akadna, akkor beolvaszthatják és pénzt verethetnek a nemesfém tárgyakból.[6] (<– Május 2-a körül.) (–> Május 23.)

                                               Jóllehet II. Lajos a fennálló törvények értelmében – a kanonokságtól eltekintve – egyházi javadalmat nem adományozhat, jelen oklevelében Dessewffy János pozsegai ispán és királyi kamarás kérésére jóváhagyja a Pozsega vármegyei Szent Mihály bencés apátság felett gyakorolt kegyúri jogot.[7]

Május 5-én                        A rendek hűtlennek nyilvánítják és a király lázadónak nevezi Werbőczy István nádort és Szobi Mihályt. Az urak ellen elfogatóparancsot adnak ki, az ítéletet azonban nem hajtják végre.[8] Werbőczy a Zólyom megyei Dobronyán tartózkodik, és köznemesi sereget toboroz II. Lajos király ellen.[9] Werbőczy állítólag július végére 6 ezer fegyverest gyűjt össze a megyékből.[10]

                                               II. Lajos király tanúsítja, hogy az előtte megjelent Majláth István királyi kamarás és sáfár („dispensator”)[11] oklevelekkel bizonyította, hogy apja, Komanai Majlád – a Fogaras föld bojárja[12] – már birtokolta az erdélyi Fehér vármegyében lévő Királyhalma birtok negyed részét, és Majláth István ennek a birtoknak az örökös jogára kért és kapott engedélyt II. Lajostól, amelynek hitelességét a király jelen oklevele bizonyítja.[13]

Május 6-a körül               Radu havasalföldi vajda Drinápolyba ér, hogy ott tárgyaljon Szülejmán szultánnal, és egyeztessenek a Magyarország elleni hadjáratról.[14] (<– Március 21.) (–> Június 15-e körül.)

Május 6-án                        Sir Robert Wingfield angol követ tájékoztatja Thomas Wolsey angol kancellárt, hogy a török szultán személyesen vezeti az idei, Magyarország elleni hadjáratot, és az oszmánok – szárazon és vízen egyaránt – hatalmas előkészületeket tettek. A Dunán hídépítésre alkalmas, nagyszámú hajóhad vonul felfelé, Magyarország irányába, ennélfogva a határszakasz tarthatatlan, mert a hajók segítségével lényegében bárhol hidat verhetnek, és a török sereg átkelhet a folyókon.[15]

Május 7-én (hétfőn)      Hüszrev bég és Iszkender Cselebi ruméliai[16] defterdár[17] elindul Drinápolyból.[18]

                                               Akirályi személyes jelenléten Butykay István számos olyan birtokrészt magáénak vall, amelyek – augusztus folyamán – fontos szerepet játszanak a mohácsi csata eseménytörténetében, és olyan településeket sorolnak fel a Butykay nevéhez kötődő oklevélben, ahol később, a hadjárat során maga a király személyesen megszállt. (Például: Szuha, Újfalu vagy Mohács.)[19]

Május 8-án                        Véget ér az országgyűlés,[20] ahol „határoztak azokról, amikről úgy látszott, hogy a királyság védelmére tartoznak. Elsősorban is arról, hogy Mária látogatásának szentelt napján, mely július második napjára esik, az ország valamennyi főembere, mind egyházi, mind világi, és fejenként az egész nemesség a parasztok bizonyos részével Tolnán fegyveresen összegyűljék, hogy innen aztán a királlyal az ellenségre törjön.”[21] (Ld. Mellékletek: az 1526. évi országgyűlés végzései.) (<– Április 24.) (–> Július 2.)

                                               A főpapok, bárók és nemesek megbízottja az udvarban jelenlevő külföldi követek előtt nyilatkozatot olvas fel, majd II. Lajos hasonló nyilatkozattal reagál. Az ország védelmének ügyében „az alattvalók a királyra, ez meg alattvalóira hárította a felelősséget. […] Azt kívánják, hogy a király fogjon fegyvert a bandériumával,[22] pedig lábbelije sincs, nemhogy felszerelése. Azért csinálták ezt az egészet, hogy majd ha valóban meglesz a baj, mindenért a királyt tehessék felelőssé.”[23]

                                               A szultán hadi szemlét tart Drinápolyban.[24]

Május 9-én                        Burgio pápai nuncius szerint a rákosmezei országgyűlés utolsó napja. A török ellenes „magyarországi előkészületekről nem írhatok egyebet, mint hogy ma van a diéta utolsó napja, s eddig az óráig az ország védelmét szóba sem hozták” – jelentette Burgio követ VII. Kelemennek.[25] A Kalandos Társaság[26] névre hallgató titkos főúri szövetség megbuktatja az egy évvel korábban – a hatvani országgyűlésen – létrejött új politikai elitet. „Egész befolyásommal igyekeztem őfelségét lebeszélni arról, hogy ezt a Kalandos Társaságot pártolja. Őfelségeik akkor valóban meg is ígérték nekem, hogy nem állnak az összeesküvők mellé, de aztán mégis azt kellett látnom, hogy nagyon is kedvében járnak a kalandosoknak. Elkövetkezett a diéta, s mikor őfelségeik észrevették, hogy az egész országgyűlés a kalandosok hatalmában van, annál nyíltabban kezdték összeesküvésüket favorizálni, s még fiatalok lévén, mindketten szentül megbíznak mások ígéreteiben, hevesen támadták az urakat, s abban a hiedelemben voltak, hogy az alatt a 15 nap alatt, míg az országgyűlés tart, rendbe hozzák az országban negyven esztendő óta felgyülemlett bajokat és zavarokat”[27] – írta Burgio nuncius.

                                               Szülejmán szultán tábort bont Drinápolynál, és folytatja útját Magyarország felé.[28] (<– Május 3.) (–> Május 19.)

Május 10-én                      Áldozó csütörtök.[29]

II. Lajos király tájékoztatja Szapolyai János erdélyi vajdát, hogy a királyi személyes jelenléten megjelent Brassó város tanácsának képviselete, ahol jogorvoslatot kértek Béldy Pál ügyében. A király kéri a vajdát, hogy erdélyi joghatóságként járjon el a jogi ügyben.[30]

Május 11-én                      VII. Kelemen pápa Rómában kelt levele Burgio nunciushoz, a Magyarországra küldött török elleni segély kérdésében.[31]

                                               Elkészül a tavaszi országgyűlés rövid kivonata, amelyet a lengyel királyi udvar megrendelésére Budáról Krakkóba küldenek.[32]

II. Lajos király előtt Sebesi Tamás, Szvinnyei István és László előadják, hogy Fejér János perbe fogta őket, mert a felperes állítása szerint – okleveleik alapján – egy olyan Torna vármegyei birtokot tartanak a kezükben, ami nem őket illeti. Dobay Ferenc azonban a megye joghatósága előtt kijelentette, hogy azok a bizonyos oklevelek az ő ládájában vannak, nem pedig az alpereseknél. Ezért II. Lajos utasítja Torna megye hatóságát, hogy a törvényszék előtt rögzítsék Dobay szavait.[33]

Május 12-én                      A szekszárdi konvent előtt Gerechy Zsigmond tiltakozik Ártándy Pál és Werbőczy István eljárása ellen, akik a birtokát képező Daróvárát és tartozékait, valamint számos Tolna és Somogy vármegyei tulajdonát megpróbálták elidegeníteni.[34]

                                               II. Lajos király utasítja a leleszi konventet, hogy az Ung vármegyei hatalmaskodási esetek kapcsán, melyek az országgyűlési végzések alapján a török háborúval kapcsolatosak, idézzék be Thibay Lászlót és Pethő Györgyöt a királyi személyes jelenlét elé.

Május 13-án                      II. Lajos király meghagyja a budai káptalannak, hogy a Báthory András által Perényi Gábor ellen folytatott perben akkor is adják ki a hat Szatmár vármegyei jobbágytelket, ha Perényi Gábor nem tudta azokat kiváltani.[35]

                                               Ártándy Pál és somlyói Báthory István munkácsi várnagyok és ispánok közösen tájékoztatják Budáról Habsburg Mária királynét, hogy Szerencsi János udvarbíró ígéretet tett a Posthimer-folyó környékének benépesítésére, és építkezésével, birtokok felújításával előreláthatóan gyarapítja a királynéi birtokokat.[36]

Május 14-én (hétfőn)    Dóczy János ex-kincstartó számadást tesz, melyben elismeri, hogy négyezer forinttal adósa maradt Cseröghi János alkincstartónak. Amikor II. Lajos király őt (Dóczyt) Erdélybe küldte, akkor ezt az összeget a király szükségletére, a végvárak fenntartására kölcsönözte. Dóczy ígéri, hogy ezt az összeget minél hamarabb visszatéríti, vagy ha közben baj érné őt, akkor a birtokai jövedelméből az ő felesége és utódai fogják Cseröghinek visszafizetni a pénzt.[37]

Május 15-én                      Az erdélyi nemesek tartománygyűlése Medgyesen, Szapolyai János erdélyi vajda vezetésével.[38] (<– Április 29.) Budán az a hír járja, hogy a vajda „a gyűlésen kijelentette, hogy bármi történjék is, ha a török be is tör Magyarországra, ő nem mozdul Erdélyből. A vajda magatartása miatt a király jónak látta magához kéretnie a külföldi követeket, hogy adjanak tanácsot, mitévő legyen a Szapolyai ellen felmerülő gyanúval szemben.”[39] (<– Április 24.) (–> Június 18.)

                                               Perényi Gábor szerződést köt Niccolo de Mediolano kőműves mesterrel a győri káptalan és Báthory András szomszédságában álló budai házának – 375 forint értékben történő – felújítására. Követ, téglát, meszet, homokot és vizet Perényi Gábor ad, de kőművesekről és segédmunkásokról a mesternek kell gondoskodnia.[40]

Május 16-án                      A fehérvári konvent jelenti II. Lajos királynak, hogy április 15-én kelt királyi parancsa értelmében beiktatta Kaczorlaki Kaczor András özvegyét, Anna asszonyt a szóban forgó birtokrészekbe.[41]

Május 17-én                      II. Lajos király meghagyja Kassa városnak, hogy adja vissza Barcza Jánosnak az Abaúj vármegyei Barca uradalom határában fekvő Papréte földet, mert bebizonyosodott, hogy ez a terület jogilag Barcza Jánost illeti. A király parancsolja, hogy az ellentmondókat idézzék meg.[42]

                                               II. Lajos király utasítja az aradi káptalant, hogy Bereczky Benedeket és feleségét, valamint az oklevélben megnevezett gyermekeit iktassa be Pethő Miklós Zaránd vármegyében található Nemeskér birtokába, a hivatalosan lezajlott adás-vételi irat alapján.[43]

Május 18-án                      Szapolyai János erdélyi vajda a medgyesi gyűlésről írott levelében megparancsolja a hét szász széknek, hogy a török támadásra való tekintettel állítsanak ki ezer jól felszerelt lovas katonát.[44] (<– Április 29.)

                                               Nagylucsei László tiltakozást terjeszt elő Báthory István nádor előtt Dóczy Ferenc ellen. Nagylucsei szerint Dóczyt maga mellé vette a Bars vármegyében álló Revistye várába, de Dóczy egy idő után kizárta őt a saját erődjéből, és egy közeli mezővárosban engedély nélküli házat építtetett a felperes birtokára. Nagylucsei László kéri a nádort, hogy az alperes Dóczyt tiltsák el az említett helyek használatától, melynek tulajdonjogára bizonyítékként a felperes okleveleket mutatott be.[45]

                                               Drágffy János országbíró Budán kelt oklevele, amelyben Kávási Albert alperest teljes jószágvesztésre ítéli. Az alperes ugyanis a nála vendégségben levő Kávási János felperest – éjszaka, az ágyában – meglepte, és súlyosan bántalmazta.[46]

Május 19-én                      Szülejmán szultán Filibe (mai Plovdiv, Bulgária) mellett táborozik, és a ruméliai bégeket előre küldi, hogy Szófiában gyülekezzenek a seregeikkel.[47] (<– Május 9.) (–> Május 29.)

                                               Az Alsó-ausztriai Kamara utasítja a helytartót, hogy a török ellen szervezett horvát végvidéki hadsereg zsoldjára 5500 forintot küldjenek Hans Karl lovas katonával.[48] Habsburg Ferdinánd főherceg Bécsben kelt levelében megerősíti a zsoldküldést, azzal a megkötéssel, hogy a kifizetést addig halasszák, amíg csak lehet, mert a következő havi zsoldot határidőre biztosan nem tudja küldeni.[49] (<– Április 3.)

                                               Szapolyai János vajda az erdélyi Medgyes ítélőszékéről jelenti, hogy Barcsai Pál ítélőmester, Torda vármegye ispánja és felesége, Zsófia asszony be akarják vezetni magukat egyes erdélyi birtokrészekbe, amelyek korábban Vitéz György, Székely Mihály, Barlabássy János és más nemes urak tulajdonában voltak. Ezért az erdélyi vajda kéri a káptalant, hogy vizsgálják meg a birtoklás jogosságát, és a hiteles embereiket – a tulajdonjog bevezetése céljából – küldjék ki a megadott területekre.[50]

Május 20-án                      Pünkösd vasárnap.[51]

Törökdíván ülés[52] a Filibe melletti táborban. Akhi Cselebi-oglu Szejfullah Cselebit tábori orvossá nevezik ki (hatvan akcse[53] fizetéssel).[54]

                                               II. Lajos király utasítja a vasvári káptalant, hogy mikebudai Soós Ferencet iktassák be a Vas vármegyei Hollóhely uradalom birtokába.[55]

Május 21-én (hétfőn)    Behrám pasa, anatóliai[56] beglerbég megérkezik a szultán táborába.[57]

                                               A Sevillában tartózkodó angol követ, Edward Lee jelenti VIII. Henrik angol királynak, hogy az első török egységek megérkeztek a hajdan Magyarország által birtokolt területre. A követ úgy értesült, hogy V. Károly császár levelet kapott Habsburg Ferdinándtól, melyben a főherceg részletesen beszámolt a magyar helyzetről, amelyet a kereskedők jelentései is megerősítettek. Néhány kereskedő – hamisnak bizonyuló állítása – szerint II. Lajos király időközben már a török adófizetője és vazallusa[58] lett.[59]

                                               II. Lajos király Budán kelt adománylevelében birtokokat adományoz Sopron vármegyei nemesek (Lőrinc-, Császár-, Pot-, Mészáros-család) részére Felső- vagy Nemespula helyiségben.[60]

Május 22-én                      A francia király megalapítja a Habsburg-ellenes Cognaci Ligát. Tagjai: a velencei dózse, a milánói herceg, az angol király és a pápa. A tagok viszonylag szoros diplomáciai kapcsolatot ápolnak Szülejmán szultánnal. Később e liga tagja lesz az 1526 őszén királlyá koronázott Szapolyai János országrésze is.[61]

A janicsár hadtestet a hegyszorosok és nehezen járható utak miatt előre küldik Szófiába, hogy ott várják be a szultánt.[62]

                                               Szapolyai János tanúsít egy birtokadományozási eljárást. Az oklevél szerint Petki Antal az erdélyi Fehér vármegyében fekvő birtokrészeit eladományozza Pemfflinger Márk szebeni királybírónak, aki az adományozót és fiait korábban több ízben is segítette, egyszer például száz aranyforintot adott nekik, amikor rászorultak.[63]

                                               A pannonhalmi konvent bizonyságlevele arról, hogy az előttük megjelent bakonybéli apát a Veszprém vármegyei Balatonfőkajár területére eső birtokait elcserélte a veszprémvölgyi apácák gerencsi uradalmával.[64]

Május 23-án                      VII. Kelemen pápa engedélyt ad arra, hogy – a hadjáratra való tekintettel – Magyarországon megadóztathatják az egyházi javadalmakat, valamint jóváhagyja, hogy II. Lajos király az egyházi kincseket valamint egyházi birtokokat áruba bocsáthassa.[65] (<– Május 4.) (–> Június 17.) Az egyházi ezüst felének beszedésével Macedóniai László pécsi prépostot bízzák meg. Gerendy Miklós királyi titkárra hárul az a feladat, hogy a begyűjtött ezüstből pénzt veressen.[66]

                                               Budán közzé teszik az 1526. évre vonatkozó királyi számadáskönyvet.[67]

                                               II. Lajos király Inkei Lóránth Miklós valamennyi birtokát a gyermekeinek, Miklósnak, Györgynek, Ferencnek, Péternek és Katalinnak adományozza. Lóránth Miklós török fogságba esett, és a halálbüntetés elkerülésének kényszere miatt át kellett térnie a mohamedán hitre. Ezért a birtokai a királyra szálltak, amit jelen oklevéllel II. Lajos a gyermekekre íratott.[68]

                                               Báthory István nádor parancslevele a kalocsai káptalanhoz, melyben Bodrog vármegye alispánjait és szolgabíráját értesíti, hogy az idézéstől számított 32. napon jelenjenek meg előtte, mert Bornemissza Mihálytól nem hajtották be azt a száz forint büntetést, amelyet Várday János szökevény jobbágyainak visszatartása miatt – korábbi ítéletében – már elrendelt a bíróság.[69]

                                               Stolcz György aranysarkantyús lovag[70] jelenti, hogy az oklevélben megnevezett várak és várkastélyok (pl. Monostor és Hunyad) fele részében ő a – Brandenburgi György őrgróf által kinevezett – várnagy, és ezt a címét azonnal átadja az őrgrófnak, mihelyt őt erre felszólítja, és a várak átadásáról szóló nyugtát kézhez kapja. Amennyiben Stolcz időközben meghalna, az új várnagy kinevezéséig a helyettese őrzi a megnevezett erősségeket. Ha pedig az őrgróf halna meg, akkor testvérének vagy örökösének, Brandenburgi Kázmérnak adja át az említett várakat és várkastélyokat.[71]

Május 24-én                      A Szebenben tartózkodó Szapolyai János erdélyi vajda kémei úgy tudják, hogy nemcsak Magyarországot, hanem Erdélyt is jelentős erőkkel kívánja megtámadni a török.[72] (<– Március 21.)

                                               Jurisics Miklós követe, Georg von Neuhaus az Alsó-ausztriai Kamarában tárgyal a török elleni háború költségeiről és kiadásairól.[73]

                                               Csébi Pogány Zsigmond felesége, Várday Fruzsina nyugtát ad II. Lajos király előtt arról, hogy a néhai Kisvárdai Ferenc kalocsai érsek által végrendeletileg hagyott kétszáz forintot hiánytalanul átvette Kisvárdai Mihálytól.[74]

Május 25-én                      II. Lajos király bizonyságlevele arról, hogy az előtte megjelent Paksy János – testvére, Paksy Balázs győri püspök nevében is – a Szabolcs vármegyei Csege, Nádudvar, Tamási, Angyalháza, valamint Szolnok vármegyében fekvő birtokrészeit 1000 régi, jó forint értékben zálogba adta Ártándy Pálnak és Balázsnak, azzal a meghagyással, hogy az Ártándy-fivérek saját költségükön és fáradozásukkal megvédik a szóban forgó birtokokat.[75]

                                               Az Alsó-ausztriai Kamara utasítja a főhadszermestert, hogy Habsburg Ferdinánd főherceg parancsára adjon hadi szekereket Frangepán Kristóf gróf részére, hogy horvátországi várait képes legyen ellátni.[76]

Május 26-án                      II. Lajos király Budára rendeli Batthyány Ferenc horvát-szlavón-dalmát bánt, hogy Horvátország és Szlavónia védelméről tárgyaljanak.[77] (<– Március 29.)

                                               Az Alsó-ausztriai Kamara kiutalja a horvát végekre küldött hadsereget irányító Jurisics Miklós főkapitány első havi zsoldját, száz rajnai forintot.[78]

A nyitrai káptalan bizonyítja, hogy az előttük megjelent Rédeki Albert és Benedek, valamint Madarász András megosztoznak az iratban körülírt Nyitra vármegyei Rédek birtokon.[79]

Május 27-én                      Szentháromság vasárnapja.[80]

A vasvári káptalan jelenti, hogy II. Lajos király parancsa értelmében, a szomszédok jelenlétében beiktatta Mikebudai Soós Ferencet az oklevélben megnevezett birtokaiba.[81]

Május 28-án (hétfőn)    Szülejmán szultán átkel a Kádiaszker-szoroson.[82]

                                               Az Alsó-ausztriai Kamara tájékoztatja Habsburg Ferdinánd főherceget a II. Lajos király által bevezetett „új pénz” értékéről, és az osztrák márka javasolt átváltási arányáról.[83]

                                               II. Lajos király megparancsolja a garamszentbenedeki konventnek, hogy Lipcsei László becsületbeli ügyében idézzék a királyi kúria elé Dóczy Ferencet, az idézés kézhezvételétől számított 15. napra.[84] A király másik levélben utasítja a konventet, hogy Lipcsei László kérésére keressék elő az 1524. december 21-én, Budán kelt oklevelet, amellyel Dóczy Ferenc a revistyei várat megszerezte.[85]

Május 29-én                      A mezőszentelés ünnepe.[86]

Szülejmán szultán megérkezik Szófiába.[87] (<– Május 19.) (–> Június 9.)

Tomori Pál kalocsai érsek futára – Szalkai László esztergomi érsek könnyűlovasainak kapitánya – Péterváradról Budára érkezik, és jelenti, hogy Szülejmán szultán egészen bizonyosan a Magyarország elleni hadjáratra készül.[88] (<– Április 13.) (–> Június 21.) A kalocsai érsek azt javasolja II. Lajos királynak, hogy a rendelkezésére álló katonasággal haladék nélkül induljon el a délvidék felé. A király csaknem két hónappal később indul el a hadjáratra. (–> Július 20.)

                                               Királyi megbízott érkezik Budáról Zenggbe, hogy kifizesse a zenggi gyalogosok zsoldját.[89] (<– Január 30.) A megbízott megemlíti, hogy II. Lajos király nagyszámú lengyel- és cseh segélyhadat remél a török elleni harcra.

                                               A nyitrai káptalan előtt Divékújfalui György megtiltja Thuróczy Miklós királyi személynöknek a Rudnai Pétertől vett Nyitra vármegyei Divékújfalu elidegenítését Zabláth Mátyás részére.[90]

Május 30-án                      A heves esőzések következtében megáradt patakok Szófia közelében sok török sátrat elmosnak, ezért Szülejmán szultán táborát magasabban fekvő, biztonságosabb helyre költöztetik.[91]

Május 31-én                      Úrnapja.[92]

II. Lajos király Proznocky Miklós királyi kamarást küldi Csehországba, hogy a cseh főurakat felszólítsa a magyar sereghez történő csatlakozásra.[93] (–> Június 11. és július 28.)

II. Lajos király átíratja az 1518. május 23-án kelt adománylevelét Therek Gáspár részére, aki Brandenburgi György őrgróftól Hunyad vármegyében vasbányát kapott. A király – Therek Gáspár szolgálatára való tekintettel – jutalmul átengedi a királyi jogot a vasbánya érceinek kitermelésére vonatkozóan.[94]

                                               A kolozsmonostori konvent előtt Espan Pál és Mahulvajda Petru akként nyilatkozik, hogy három évvel korábban a Kolozs vármegyei Warcza településen, a Kalotha-folyón épült malmot Sándor György – száz forintos megkötéssel, jó ezüstpénzben – tíz forintért zálogba adta. Oklevélbe foglalták, hogy ha a kiváltáskor nem akarja visszaengedni a tulajdonjogot, akkor rövid határidővel perelhető legyen, és száz forintot fizessen.[95]

 

Oldal: 1526. május
1526 Magyarországa és az 1526. évi mohácsi csata - Botlik Richárd - © 2008 - 2025 - mohacsicsata.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat