"ARANYSZÍV" 2017. november 24. 11:53
https://www.facebook.com/aranyszivtrilogia
"Nem hagyott nyugodni, úgyhogy itt van két nettó baromság Botlik Richárd tanulmányából: "II. Lajos törvénytelen gyermekének létezése igazolja azon korabeli források állítását, hogy a magyar királyhoz feleségül adott Mária királyné meddő volt.
Ez a kényes kérdés még további kutatásra vár, mert egészen új megvilágításba helyezi az 1515. évi Habsburg-Jagelló családi szerződést, amely értelmében II. Lajos törvényes fiú utód nélküli elhalálozása esetén a Cseh - és Magyar Királyság trónja a Habsburg-családra száll.
Kérdés, hogy vajon a házasságok útján terjeszkedő Habsburg-ház tudott-e Mária meddőségéről?" (62. oldal)
Könyörgöm: 1515-ben Mária 10 azaz TÍZ éves volt. Kétlem, hogy bárki megmondta volna előre, hogy nem fog gyermeke születni (ez még talán ma sem menne egy tíz éves kislánynál).
Itt teljesen a "gonosz, Magyarországra éhes cselszövő Habsburgok" régi toposza köszön vissza, amit azért már régen meghaladott a történettudomány. Tetszettek volna kellő számú
TÖRVÉNYES gyereket csinálni a magyar királyok (Nagy Lajostól Mátyásig), és akkor nem lett volna ilyen gondunk... A másik baromság: hogy Mária nem ment többet férjhez, az nem a testvérei döntése volt, nem ők "vonták ki" a forgalomból (63. oldal) hanem Mária döntött így (jól össze is veszett emiatt többször a testvéreivel) - a halott férje, Lajos iránti tiszteletből. Talán az ezekről szóló forrásokat is el kellett volna olvasni Botlik Richárdnak...
Vérlázító volt ilyeneket olvasni egy elvileg "tudományos" munkában..."
VÁLASZ
Tisztelt "Aranyszív", G. L. Thompson alias Grätzer Laszlo!
Lehet, hogy a szíve aranyból van, de a stílusa az nemhogy a vakítósárga nemesfémnél, de még a legsötétebb vasércnél is silányabb. Ha még oly "vérlázító" számomra egy olvasmány, mint Önnek az én, idézőjelbe tett "tudományos" munkám volt, akkor sem írok olyat másról, hogy "nettó baromságokat" közöl, vagy az illető visszatért a "cselszövő Habsburgok" régi történettudományi toposzához. Szakírótól, kollégától végképp nem várnék ilyen ostobaságokat. Ha olvasta volna a kismonográfiát, láthatná, hogy nem törtem pálcát egyik oldal mellett sem, Szapolyai János és a többi országos méltóság cselekedeteit éppúgy kendőzetlenül feltártam, mint a Habsburg pártiakét. Ha nem tudja elviselni a tényeket, az nem az én bajom, vagy a megírt munka eredményességének ismérve, hanem az Ön beszűkült látószögének minősítése. Azt, hogy mit kellett volna nekem elolvasni, ezért nem is tartom komoly érvelésnek, hiszen jól látható, hogy Ön csak egy szemszögből tudja értelmezni a 16. századi magyar történelmet. Nyilván meggyőzni sem tudom, hiszen annyira elfogult és hiperérzékeny, hogy ha valaki csak egy kicsit is megkaparja a valóságot, rögtön úgy érzi, "lázítják", "nem hagyják nyugodni." Másrészt éppen ez az oka annak, hogy a magyar történettudomány miért nem vizsgálja behatóan az Ön által védettnek nyilvánított család magyarországi, csehországi terjeszkedését! Ezt a dolgozatban is megírtam. Korábbi publikációimban is már hangot adtam annak, hogy 1515-ben kötött Habsburg-Jagelló családi szerződés jogilag érvénytelen, hiszen a stroke-on átesett, magatehetetlen és cselekvőképtelen magyar- és cseh király, II. Ulászló helyett öccse, a lengyel király (I. Zsigmond) írta alá az öröklési dokumentumot. Még egy hétköznapi végrendelet esetén is a legfontosabb jogi kritérium, hogy az aláírója ép szellemi- és cselekvőképességben legyen, valamint saját maga írja alá a dokumentumot, amiben az öröklés rendjéről rendelkezik. Nemhogy országok sorsáról rendelkező irat esetén! Mindezt tetézi az, hogy Mária királyné vagy meddő volt, vagy tudatosan elhajtotta II. Lajostól fogant magzatát. Erre a kérdésre a korábbi olvasói véleményre adott válaszomból idéznék:
"A kismonográfiában ezzel a kérdéssel még nem tudtam bővebben foglalkozni, és mint jeleztem is, további kutatásra vár Habsburg Mária királyné meddőségének kérdése. Látva, hogy jártas a korabeli forrásokban, nyilván az Ön figyelmét sem kerülték el azok a dokumentumok, amelyek a királyné meddőségét leplezetlenül feltárták. Ezeket nem idéztem az e-bookban, mert elég közismertek. Igazat adok abban, hogy 1515-ben, a 10 éves hercegnőről még senki sem tudhatta, hogy meddő lesz-e vagy sem. Viszont arról sem kéne megfeledkezni, hogy Mária királyné közvetlen környezetében kik voltak! Például Lucretia Caballis, a hálószoba-felelős udvarhölgye, aki tudta Mária királyné minden magánügyét, és ezért csillagászati adományokat kapott. Vajon miért? Egyszerű házi szolgálatot nem honoráltak ekkora összegekkel. Mi lehetett az a "baj", amin Caballis udvarhölgy hatékonyan segített Máriának? 1515-ben még csak papíron volt felesége Lajosnak, és 16-17 éves korában került Budára Mária királyné. Miért nem fogant meg 1522 és 1526 között II. Lajostól Mária? 1522-ben - amikor ugye már nem 10, hanem 17 (!) éves a királyné - egy éven át távol volt a királyi pár, Csehországban töltötték a mézes heteiket, hónapjaikat. Aminek kézzelfogható eredménye nem lett... Lajos királyról viszont tudjuk, hogy termékeny volt, mivel törvénytelen (természetes) gyermeke született. Ebből az egyszerű történetből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy Mária királyné nem akart gyermeket. Lehet, hogy nem volt meddő, de sikerrel védekezett, vagy az udvarnője segítségével elhajtotta a magzatait. Ehhez még csak nem is volt szükség velencei csodaszerekre, hiszen kapásból tudnék írni két-három olyan gyógynövényt, amelynek főzete, annak tartós fogyasztása képes meddőséget okozni, illetve magzatot elhajtani! Ha én tudok erről (hangsúlyozom, hogy ezek nem egzotikus, hanem Magyarországon is bárhol, nagy számban szedhető, elérhető növények), akkor több mint valószínű, hogy a középkor embere még inkább ismerhette ezek erejét. Azt meg nem szükséges ecsetelnem, hogy milyen előnyökkel járt az öröklés szempontjából, ha Mária királyné nem fogan meg. Két ország (Cseh- és Magyarország), valamint a hozájuk tartozó területek (Horvátország, Dalmácia, Szlavónia, Morvaország, Szilézia, Erdély) sorsa volt a tét. További kutatást igényel azonban, hogy bizonyítani tudjam az állításomat.
Arról, hogy mennyire tisztelte halott férjét Mária királyné, illetve e tiszteletnek tudható-e be az, hogy nem ment újból férjhez, álljon itt egy pár érdekesség:
1. Mária szeptember elején értesül férje halálának körülményeiről. Októberig vár, hogy az agnoszkálást elindítsa, de egyetlen főembert sem küld Pozsonyból szeretett férje azonosítására. Ő maga sem vállakozik arra, hogy azonosítsa II. Lajost holttestét, megelégszik azzal, hogy mindezt megteszi helyette egy hatodrangú cseh királyi lovag-kamarás.
2. A szeretett férje azonosításának feladatára akkor adja ki a parancsot, amikor erre már fivérének, Habsburg Ferdinándnak a cseh királlyá választásához égető szüksége lesz. A cseh rendek ugyanis addig nem akarnak új királyt választani, amíg az előző holtteste elő nem kerül. Aggodalom legkisebb látszatát sem lehet felfedezni Mária viselkedésén.
3. Ha arra gondol valaki, hogy veszélyes lett volna Mária királynénak azonosítania férje holttestét, és búcsút vennie tőle (ezt megtehette volna nemcsak a király halálának helyszínén, hanem Székesfehérvárra szállítása után is), akkor pozitív ellenpélda Perényi nádor özvegye, Kanizsay Dorottya, aki már szeptemberben keresi jobbágyaival rokonait a mohácsi csatatéren. Egy valóban szerető, aggódó, szív ugyanis nem törődik a rá leselkedő veszéllyel!
4. Mária királyné férje egyetlen rámaradt emlékét, egy aranyból való szívet a láncával együtt végrendeleti úton beolvasztatott. Furcsa döntés, mert pénzérmék, székesegyházon található üvegtáblák őrizték a királyi pár emlékét. Ezek a tárgyak és képzőművészeti alkotások azonban meg sem közelítik annak az aranyszívnek a kultikus erejét, amit valóban II. Lajos viselt, így az aranyszív egyedi és utánozhatatlan volt. Ezért furcsa és megmagyarázhatatlan döntés a vallásos Mária királyné részéről, hogy a tárgyat megsemmisíttette. Készíttethetett volna pl. szentélyt a férje számára, ahogy ez szokás volt - és még ma is az - szerető szívek esetén!"
Üdvözlettel,
a szerző